Nyomhagyók rovat

Oxigén

kémia, flogiszton, oxigén, Joseph Priestley, Antoine Laurent Lavoisier, Carl Wilhelm Scheele

Három kémikus találkozik egymással 1777-ben – Carl Djerassi és Roald Hoffmann színdarabjában, az Oxigénben. A tudósok III. Gusztáv svéd király meghívására mennek Stockholmba feleségeikkel, a király ugyanis látni szeretné, hogyan állítják elő azt a rejtályes anyagot, amelynek a tűz és a rozsdásodás tulajdonítható. Két kémikus azt hiszi, hogy ez a szer a flogiszton, amely eltávozik a rozsdásodó fémből, és az égés során a levegőbe jut. A harmadik úgy gondolja, hogy egy oxigén nevű elem egyesül a fémmel rozsdásodáskor, égéskor pedig ugyanez az elem a levegőből emésztődik fel. A későbbi kísérletek végül is őt igazolják, de eleinte heves ellenzésbe ütközik.

A darab másik színhelyén a Nobel Alapítvány tart centenáriumi ülést 2001-ben. Azt kell eldönteniük, hogy ki kapja az első kémiai „retro-Nobel”-díjat. A bizottság gyorsan megállapodik abban, hogy a modern kémia az oxigén felfedezésével kezdődött. De ki kapja a díjat? Carl Wilhelm Scheele, a svéd gyógyszerész, aki elsőként fedezte fel az elemet (a „tűzlevegőt”), de késlekedett a publikációval? Vagy Joseph Priestley, akit nemcsak a tudomány, hanem a politika is érdekelt, ugyancsak felfedezte az oxigént (a „flogisztonmentes levegőt”), és élete végéig hitt a flogisztonelméletben? Esetleg Antoine Laurent Lavoisier, a francia adóbérlő, ügyvéd és bankár, a forradalom áldozata, aki elsőként jutott arra a következtetésre, hogy a rejtélyes anyag az oxigén?

És „miközben” az elsőség és a felfedezés körüli etikáról folyik a tanácskozás, a szaunázó feleségektől megtudhatjuk, hogyan élnek tudós férjeikkel a XVIII. század vége felé.

(A darabot San Diegóban mutatták be 2001 áprilisában, és a Wiley–VCH könyv alakban is kiadta.)

Carl Djerassi honlapja a darabról

C. Djerassi & R. Hoffmann: Oxygen. 1st Edition. Wiley-VCH, 2001.

További érdekességek a
ChemoNet Teázóban