A mnemotechnikai verseknek egy fajtáját képezik az olyan versek (szövegek), amelyek számneveket nem is tartalmaznak, hanem a szöveg minden egyes szava betűinek száma szolgáltatja a megjegyzésre szánt számsorozatot. Ez utóbbi versek főleg sokjegyű szám, illetőleg hosszú tizedes tört számjegyeinek megjegyzésére alkalmasak, amennyiben a számjegyek között nincs nulla (hacsak nem akarjuk a „nullá”-t gondolatjellel kifejezni, ami a versköltő munkáját még jobban megnehezítené, vagy pedig 10 betűs szóval fejezni ki a zérót)
A jó pi-versek sok számjegyet adnak meg és szigorúan a tárgynál maradnak. Ezeknek a kritériumoknak csak igen kevés mű tud eleget tenni (az idegen nyelvű változatokat is beleértve).
Minden idők legjobb – a fenti kritériumoknak eleget tevő – magyar nyelvű pi-versét Szász Pál matematikus írta 1952-ben:
Nem a régi s durva közelítés,
2 6 5 3 5
mi szótól szóig így kijön
8 9
betűiket számlálva.
7 9 3
Ludolph eredménye már,
2 3 8 4 6
ha itt végezzük húsz jegyen.
2 6 4 3 3 8
De rendre kijő még tíz pontosan,
3 2 7 9
Azt is bízvást ígérhetem.
azaz 3,141 592 653 589 793 238 462 643 383 279…
