A mágiáról

39. (Részlet)
Apuleius
biológia, állattan, limnológia

Q. Ennius tankölteményt írt az ínyencfalatokról,* és ebben a halak számtalan fajtáját sorolta fel, amelyet kíváncsiságból megismert. Emlékszem néhány sorára, el is mondom:

Mindennél becsesebb a sok orsóhal Clipeábana;
kagylót ont, feketét Aenusb, fogazottat Abydusc,
fésücsigát Mytilened – Charadrose is Ambraciánálf –,
Brundisiumg keszeget, remek ízüt; a nagyra növőt edd.
S tudd: a tarentumi tájh disznófejü halban az első;
Cumaei cápahalát, Surrentumj tokhalait vedd.
S tán a sügért feledem – maga Juppiter isten ehetné –
(nestori honk partján nagyot, ízleteset fog a háló),
füstös farku halat s ajakost meg a pénz alakú pért?
Corcyral sok polipot, zamatosfejü tengeri süllőt
s bíboros és tüskés csigafajt s jó sósvizi sünt ád.

  • a Clipea – Clupea; ma: Kelibia; város Karthágótól keletre.
  • b Aenus – Ainosz; trák város.
  • c Abydus – Abüdosz; Milétosz ókori kereskedelmi kolóniája.
  • d Mytilene – Mütiléné; Leszbosz szigetének fővárosa.
  • e Charadros – Arakthosz folyó.
  • f Ambracia – Ambrakia, jelenleg: Arta; korinthoszi település.
  • g Brundisium – Brindisi; kikötőváros az ókori Calabriában.
  • h Tarentum – dél-itáliai kikötőváros a hasonló nevű öböl partján.
  • i Cumae – ókori görög település a mai Olaszország Campania régiójában.
  • j Surrentum – Sorrento.
  • k nesztori hon – Mükéné; város Argolisz északi részén.
  • l Corcyra – Korfu.

Omnibus ut Clupea præstat mustela marina,
mures sunt Æni, aspra ostrea plurima Abydi.
Mytilenæ est pecten Charadrumque apud Ambraciæ finis.
Brundisii sargus bonus est; hunc, magnus si erit, sume.
apriculum piscem scito primum esse Tarenti,
Surrenti tu elopem fac emas, glaucumque aput Cumas.
quid scarum præterii cerebrum Iouis pæne supremi
(Nestoris ad patriam hic capitur magnusque bonusque)
melanurum, turdum, merulamque umbramque marinam?
polypus Corcyræ, caluaria pinguia, acharnæ,
purpura, muriculi, mures, dulces quoque echini.

De még másfajta halakat is magasztalt hosszú költeményében, és azt is megírta róluk, melyikük merre honos, melyikük ízletesebb sütve és melyikük mártásban főzve.

(Détshy Mihály fordítása)

  • * Quintus Ennius Hedyphagetica című költeményéből (édes ennivalók, ínyencfalatok) vett idézet.
Forrás

Apuleius: A mágiáról / Virágoskert. Budapest: Magyar Helikon, 1974. 51–52. p. (Az ókori irodalom kiskönyvtára.)