Mesterkurzus rovat

Csokonai és a természettudományok

Csak egy kultúránk van I.
természettudományok, biológia, növénytan

A Magyar Rádióban 1980-ban beszélgetés-sorozat hangzott el nagy íróink és költőink természettudományos világképéről. Az első elhangzott beszélgetés résztvevői voltak: ERDEI GRÜNWALD MIHÁLY szerkesztő, SZILÁGYI FERENC irodalomtörténész, SZÁLLÁSI ÁRPÁD orvostörténész és GAZDA ISTVÁN tudománytörténész. A beszélgetéseket Gazda István (BME Fizikai Intézetének Tudománytörténeti Csoportja) rendezte sajtó alá.

Szilágyi Ferenc irodalomtörténész: A 18. század a fény százada, vagy ahogyan Csokonai nevezte, a „filozófusi század”, a filozófusok százada volt. S ezen nem kell csodálkoznunk, hiszen a felvilágosodás korában vagyunk. A reneszánsz és a humanizmus már nagy rést ütött a középkori világképen, és most a reformáció, majd a természettudományos fölfedezések a felvilágosodás korában tovább tágítják ezt.

Erdei Grünwald Mihály szerkesztő: Indokolható-e Csokonai tudomány iránti érdeklődése családi kapcsolataival, vagy esetleg iskolai élményeivel?

Sz. F.: Igen, hiszen édesapja orvosdoktor volt, de ami talán Csokonait ennél is erősebben irányította a tudományok felé, az a teológiából való kiábrándulása volt. Már elsőéves kollégista korában egy beadvánnyal fordul a professzorátushoz, amelyben kéri, hogy a tüskés és szövevényes teológiai tudományok alól mentsék fel, amin méltóképpen meg is botránkoztak, de hát oly szép latinsággal szövegezte meg ezt a kérvényt, hogy végül is eltekintettek a megbüntetéstől. Voltaképp ez a világnézeti válság az, ami nemcsak őt, hanem az egész diákságot az új természettudományos világkép felé vezette. És volt még egy nagy szenvedélye a századnak: a botanika. A botanikában Linnétől indul ki az első nagy tudományos rendszerezés, és Csokonaihoz maga Rousseau közvetítette mindezt, aki szintén jó botanikus volt. (Gyűjteményei ma is láthatók a párizsi múzeumban.) A századnak szinte minden költőjét meglegyintette a botanika, mert hisz költői tudomány volt, olyan tudomány, amibe a költészetet is bele lehetett kapcsolni.

Gazda István tudománytörténész: Meglegyintette a századot a botanika, meg egy kicsit az enciklopédizmus is, hiszen a 60-as évekre elkészül a Nagy Francia Enciklopédia, a realisztikus és humanisztikus ismeretek csodálatos tárháza.

Sz. F.: Erre utal Németh László is a Csokonai és a botanika kapcsolatát elemző tanulmányában, állítván, hogy Csokonai egy olyan költő, akinek a műveiben lexikonok lapulnak. S ez valóban elmondható róla, akárcsak az egész század költészetéről, a különbség persze az, hogy Csokonainak ezek a lexikonok nem „húzzák le” a költészetét, hanem csodálatosképpen inkább magasba emelik. Emlékezzenek csak a francia klasszicizmus íróira, náluk szárazon kattognak ezek a versbe épített természettudományos gondolatok. Csokonai a legnagyobb lexikon- és könyvtárbúvó költőink közé tartozott, hiszen a jelmondata volt: belehalni a könyvek lapozásába, a tudományba. De ez persze nem csak egyéni alkat volt. Voltaképpen a század mámorosodott meg a tudományoktól.

G. I.: Németh Lászlóról esett szó. Idézzük hát pontosan idevágó sorait az 1930-ban írt Csokonai és a botanika című tanulmányából. Ezt írja Csokonairól:

„Az ő költőlexikona óriási füvészkönyv, ahol a növénycsaládok közt az istenek és szavak családjai, a költő géniuszok, sőt még a Schulzer esztétikája is helyet kapnak. Csokonainál az ismeret-, sőt az adatgyűjtés is a szétáradó világszeretet eszköze. Ez a világszeretet veszi el az ő adatai lexikon ízét. Ez a tárgyat kereső gyöngédség az enyv, amely a legemésztetlenebbnek tűnő kultúraelemet is beragasztja a képzelet teremtményei közé.”

E. G. M.: E elvilágosult kor tudóstípusára jó példa talán a Hadházon élt orvos, természettudós, költő és nyelvész, Földi János is. Ő is kapcsolatban állt Csokonaival?

Sz. F.: Természetesen, de érdemes elmondanom talán először azt, hogyan is ismerkedtek meg. Csokonai 1793-ban Kazinczytól egy mikroszkópot kér. A levél nem maradt ránk, csak a válasz, amiben Kazinczy a mikroszkópium ügyében Földi Jánoshoz irányítja őt. Az én felfogásom szerint nem is Földivel ismerkedett meg előbb, bár ő Hadházon közelebb lakott, mint a regmeci Kazinczy, hanem Kazinczy közvetítésével jutott el Földihez, a természettudóshoz. És hogy valóban mikroszkóphoz jutott Földi segítségével, azt egy nagyon szép vers, a Dr. Földiről is bizonyítja.

Szállási Árpád orvostörténész: Földi maga orvosnak készült és orvostudományt is végzett, tehát nem született költő volt. Az 1780-as évek végén írt egy grammatikát a Hadi és Más nevezetes Történetek pályázatára, mely alapja lett a későbbi Debreceni Grammatikának. Rövid kritika és rajzolat a magyar füvésztudományról, melynek függelékében 289 magyar növénynevet sorolt fel. E munkájáért a jénai természetvizsgáló társaság tagjai sorába választotta. 1801-ben jelent meg állattana, mely az első ilyen jellegű magyar nyelvű könyv, 1118 új magyar állatnévvel. Nála szerepel először a levelibéka, a ponty, a termesz és a teknősbéka kifejezés. Több munkája kéziratban maradt, melyek egy részét Csokonai szerette volna sajtó alá rendezni.

Sz. F.: Csokonai egyik levelében azt írja, hogy ha az Árpád eposzt, és Linné Systema Vegetabiliumjának, tehát növényrendszertanának magyar változatát elkészíti, akkor nem bánja, hogyha füstöt is vet élete „szövétneke”, tehát meghal. Voltaképpen ez egy kegyeleti feladat volt: Földi félbemaradt munkáját be akarta fejezni, de nem tudta, így maradt azután Fazekasra és Diószegire a nagy növénytani mű elkészítése és ez lett a Magyar Füvészkönyv. Tehát az orvos és természettudós Földire vezethető mindez vissza.

E. G. M.: Szállási Árpád egy nem éppen friss kiadású művet lapozgat. Netán ez a Füvészkönyv egyik kötete?

Sz. Á.: Ez is egy füvészkönyv-féle, de nem a debreceni. Ez ugyanis egy, még a művelődéstörténészek körében is alig ismert kötet. Szerzője a felvidéki Scopoli János, aki tíz esztendőn át a selmeci bányászati akadémiának volt tanára és aki 1772-ben Prágában egy olyan trilógiát adott ki – ékes latin nyelven –, mint amilyet Földi is szeretett volna kiadni, persze magyar nyelven. A kötet kuriózuma nem csak ebben rejlik, de abban is, hogy ez a példány Csokonai tulajdona volt, amint az a bejegyzésből egyértelműen kitűnik. A bejegyzés dátuma: 1773. március 17. Ez a kötet nyilván ismert volt Földi előtt is, s akár modellként is szolgálhatott a tervezett trilógiához, amelynek végül is csak az állattani része készült el és jelent meg. A botanikai anyagnak csak a kézirata állt össze, a vegytani rész viszont még e szintig sem jutott el.

G. I.: Fogalmazhatunk tehát úgy is, hogy Debrecenben e korban kialakult egy humanisztikus jellegű, botanikát tisztelő és búvárló kör, melyhez sorolhatjuk Földi János, Fazekas Mihály és Diószegi Sámuel munkássága mellett Csokonaiét is. Ezek az emberek – Földi kivételével – szegről végről még rokonok is voltak, de az igazi rokonságot mégis a botanikában lelték meg. És én még e körhöz sorolnám Földi János apósát, Debrecen nagyhírű tisztiorvosát, a biográfus Weszprémi Istvánt is.

Sz. F.: Weszprémi alakja valóban igen fontos. Tudomásunk van róla, hogy Csokonai József, tehát Csokonai apja gyakran segédkezett Weszprémi műtéteinél, és Weszprémi maga jegyzi meg, hogy fiatal korában Csokonait kezelte, hiszen szinte betegre olvasta magát a könyvtárban. Tehát szoros kapcsolat volt ez, és nyilvánvaló, hogy Csokonai megfordult a Weszprémi-házban, és nem csak a háznak a levegőjéből, de az Angliában járt Weszpréminek, a tudósnak a könyvtárából is sok mindent magába szívott.

Sz. Á.: Weszprémi István az, aki ebben a debreceni társaságban, Hatvaninak, Maróthinak és társainak méltó partnere volt tudományos szinten, sőt bizonyos fokig még talán fölöttük is állt. A szérumterápia egyik őseként emlegeti általában a nemzetközi irodalom, hiszen 1742-ben a pestis elleni oltásról jelent meg könyve Londonban. A legfontosabb munkája természetesen a négykötetes, és mindmáig legteljesebb magyar orvoséletrajzi lexikona, amit ma sem tudnak a kutatók, a történészek nélkülözni.

E. G. M.: Vajon mi okozta azt, hogy Debrecen, egy tudományos és irodalmi centrummá vált a kor Magyarországán?

Sz. F.: Debrecen volt a magyar reformáció fellegvára. Éppen ezért Mária Terézia a város hatalmát minden eszközzel meg akarta törni. Erőszakkal katolikus szenátorokat ültetett be a tanácsba, az iskolák, a tanárok fizetését ki akarta venni az egyház kezéből és a városra akarta bízni. A protestantizmusban jelentkező ellenzéki szellemet és az ott meglevő nyugat-európai haladó gondolkodást mindenképpen meg akarta törni. Sőt még hazai Teológiát is fel akart állítani, hogy ezzel elejét vegye annak, hogy a fiatalok nyugatra járjanak tanulni. Ez a kisebbségben egyfajta természetes ellenállást fejtett ki, és mivel tud bizonyítani egy kisebbség? Úgy, hogy még magasabbra emeli a mércét a tudományokban is. Sőt ezek után még merészebben jártak külföldre és még buzgóbban hozták a könyveket, úgy hogy, amikor enyhül a nyomás és II. József meglátogatja Debrecent és a kollégiumot, akkor Szilágyi Sámuel püspöknek, az első kérése hozzá az, hogy fiának az elkobzott könyveit – amit nyugatról hozott haza – szabadítsa fel a határon. Tudunk még arról is, hogy II. Frigyes porosz király is közbenjárt a magyar diákok nyugati könyvei elkobzásának a feloldásában.

G. I.: Debrecen akkor még kereskedelmi központ volt önálló könyvnyomdával rendelkezett a város, tehát nagyon sok tudományos munkát ők maguk tudtak kiadni és tudtak terjeszteni. Több számtankönyvet épp a kereskedők segítésére adtak ki. Hogy csak a századforduló éveit említsük, itt jelenik meg 1800-ban Csokonai kötete a Szépség ereje a bajnoki szíven címmel, 500 példányban, 1802-ben Budai Ézsaiás Régi tudós világ históriája című kötete 1500 példányban, és itt jelenik meg 1807-ben a Diószegi – Fazekas-féle Füvészkönyv első kötete is. Emellett Diószeginek is, és Budai Ézsaiásnak is számos más munkája jelent meg a debreceni nyomdában. Vekerdi László írja: a századforduló táján kezd kiveszni a debreceni kollégiumból „a felvilágosodás által inspirált gyakorlatias, természettudományok és matematika felé tájékozódó szellem. A Kollégium egyházi vezetői éles ellentétbe kerülnek a felvilágosodás haladó, hasznossági elveit valló városi vezetőséggel. Bár a század végén késhegyig élesedő harcban látszatra az utóbbi győz, a Kollégium autonómiájára hivatkozva azonban egyre inkább bezárkózik a maga latin nyelvű, teológiai-filozófiai jellegű, a természettudományoktól és matematikától egyre jobban elzárkódó maradi nevelési rendszerébe. A továbbiakban csak a latin nyelvvel belsőleg összeszövődött botanika virágzik…”

E. G. M.: De úgy érzem, hogy nem csak ezek az egyházi ellentétek okozták a változást, a visszavonulást, mert amíg a kollégium kissé eltávolodott a reáliáktól, addig a költők épp abban leltek menekvést. Ez utóbbinak mi lehet az oka?

Sz. F.: A költők már korábban is figyeltek az egyes tudományokra, de valóban Csokonai, Fazekas, Diószegi és Földi főként 1790 után kezdenek a reáliákkal foglalkozni. Ennek oka a Martinovics mozgalom bukásában keresendő, hiszen megszűnt a szabad politikai mozgás, a szabadabb irodalmi működés lehetősége. Érdekes, hogy 1795 után Csokonai még a matematika iránt is érdeklődik.

E. G. M.: Érdeklődött-e Csokonai és köre az orvostudományok iránt is? – kérdezem az orvostörténésztől.

Sz. Á.: Igen; példaképpen említhetem azt, hogy midőn 1794-ben Rácz Sámuel kiadta Pesten a borbélyi tanításokról szóló munkájának első darabját, annak bevezetésében találkozhatunk Csokonai, Földi és Ányos Pál üdvözlő verseivel. Hogy miről szól Rácz könyve, azt elárulja alcíme: Az anatomiáról, physiologiáról, pathologiáról, materia medicáról, chirurgiáról, és bábaságról.

E. G. M.: Csokonai köre számos új botanikai és állattani kifejezést alkotott. A kortársak ugyanezt tették az orvostudományban is?

Sz. Á.: Részben. A 19. század első felének legszorgalmasabb orvosi szerzője, Kováts Mihály például nem esett a korabeli nyelvújítók, nyelvtörők túlzásaiba. Említést érdemel Zsoldos János szépen megírt 1802-es nőgyógyászata is – ő egyébként a tiszta kéz Semmelweis előtti propagálója volt. A szabadságharcig még latin és német nyelvű könyvekből tanultak a medikusok, bár 1811 óta volt önálló gyermekgyógyászati kötetük is Csapó József jóvoltából. Gebhardt Xavér Ferenc belgyógyászati könyvet írt borbély-sebészek számára. Utólag azt képzelhetnők, hogy 1770-ben a nagyszombati egyetem orvosi fakultással történt bővítése, publikációs zsilipeket húzott fel, s eljött a magyar tan- és szakkönyvek régvárt ideje. De nem így történt. Egyrészt a kinevezett professzorok nem bírták jól nyelvünket, másrészt a hagyományos szakkönyv-írás erősen tartotta nehezen megszerzett pozícióját, végül a Habsburg-birodalom keleti részének soknyelvűsége ily kis „fiókegyetemen” aligha érvényesülhetett volna. Midőn II. József uralkodása idején már Buda-Pesten volt az egyetem, az erőszakos németesítés egyetlen ellenszere a latin nyelv szorgalmazása maradt. Így az orvosi műszavak inkább a Csokonaiék utáni időszakban alakultak ki, s inkább Madách korára váltak elfogadottakká. Gondoljunk pl. Bugát és mások tevékenységére, valamint az első magyar nyelvű orvosi folyóiratokra.

E. G. M.: A felvilágosodással kapcsolatban többször is említették, hogy e nagy szellemi irányzat kezdetben realisztikus jellegű volt.

Sz. F.: Igen, az egész kor az összedűlt középkori világkép helyett kereste az újkori világképet a tudományos világképet. Így került Holbach és Helvetius munkássága és Newton műve is előtérbe.

E. G. M.: De akkor jogos-e, ha a magyar felvilágosodás kezdetét Bessenyei fellépténél és az 1772-es évszámnál jelöljük meg?

G. I.: Nem. A magyarországi természettudományos felvilágosodás korábbi, mint az irodalmi. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az irodalmi felvilágosodás már a felvilágosodási hullám második szakaszaként jelentkezik. Lehet, hogy nincs igazam, de én a felvilágosodás egészét Newton tanainak elterjedéséhez és így az 1730-as évekhez kötném. Newton tanítsai aránylag korán eljutottak a kontinensre s Maupertuis már 1732-ben könyvet ad ki az új elméletről, míg Voltaire 1738-ban írt könyvet Newton filozófiájának elemei címmel. Ugyanő lefordíttatta a nagy newtoni alapművet, a Principiát is franciára. Ez alapvető változásokat hozott a francia gondolkodás egészében. Elterjedtek a newtoni tanok Németalföldön is, ugyanúgy mint Dalmáciában. Hazánkba a newtoni tanítások három úton jutottak el. A leghosszabb a francia-osztrák út volt, s lényegében ezt a fajta felvilágosodási hullámot ismerte meg Bessenyei is Bécsben. A debreceniek, a református kollégium tanárai külföldi tanulmányútjaik során találkoztak az új eszmékkel. A két híres professzor: Maróthi György és Hatvani István Németalföldön jártak és megismerték a Newton-követők, Boerhaave, Musschenbroek és a Bernoulliak műveit. Maróthi Newton Principiáját is elhozta Debrecenbe. Így nem csoda, hogy a kollégium hallgatói hamar megismerkedtek az aránylag új eszmékkel. A jezsuiták más utat követtek. Ők egy nagyon jó közvetítőt találtak, a dalmát Boškovićot, aki Newton kiváló tolmácsolója volt. Őt követték a nagyszombati egyetem tanárai éppúgy, mint a Bécsben tanító zseniális tudós és tankönyvíró, Makó Pál. A newtoni differenciál- és integrálszámítás elemeit is ő, valamint tudóstársa, Hell Miksa tárgyalta elsőként részleteiben tankönyveinkben. Az első magyar nyelvű könyv Newtonról 1777-ben jelent meg. Molnár János jóvoltából. Mindezek ismeretében tehát úgy vélem, hogy a realisztikus irányú felvilágosodás honi kezdete 1772 helyett, az 1740-es évekre tehető. És e korai felvilágosodási hullám honi elterjesztésében vezető szereppel bírtak Debrecen református tanárai.

E. G. M.: Mennyivel lett volna szegényebb a magyar költészet, ha Csokonai és Fazekas nem kedvelte volna vagy nem ismerte volna korának természettudományát?

Sz. F.: A kornak e lényege hiányzott volna belőle. Épp a költők bizonyították azt, hogy a tudomány, az emberi szellem egységes. A természettudomány nem idegen a költészettől, nem ballaszt, nem teher rajta, hanem még szárnyakat is adhat a költészetnek – feltéve, ha jó kezekbe kerül.

E. G. M.: Befejezésül hadd idézzünk néhány sort Csokonai Dr. Földi sírhalma felett című szép költeményéből:

„Bús a poéta- s orvosisten,
Jaj, Erató s Higiéne sorvad.
És én, ki hozzád oly lekötött valék,
Én, a barátod, légyek-e szótalan?


Lesz még az a kor, melybe felettem is
Egy hív magyarnak lantja zokogni fog,
S ezt mondja népünk: ó, miért nem
Éltek az emberi századunkban?”

Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)