Megcsapottak rovat

Egy ég-táj

Tandori Dezső
Részlet
matematika, apória, Zénón

Sokat kellett most (annyi évezred után csak felszínes lehet az) a régi görögséggel (vigéckedem!) és a matematikával foglalkoznom (az ezzel kapcsolatos könyveket, népszerűségükben, eléggé hóhem-póhem dolgoknak tartom, értelmiségi használatra készült Ál-Való-Világoknak), így jutottam arra a következtetésre, hogy mind Aristotelés(z) vitája Platónnal, mind az egyéb meghaladások és cáfolások stb. eléggé belterjesek, egyazon körben maradnak. Ellenben az a Zenón (Zénón), akiről én beszélek itt, tehát – ha jól tudom – az eleai, Aristotelés(z) szerint a dialektika atyja (ez engem nem érdekel), a mozgás lehetetlenségét „bizonyította”. Ahogy a „mai metamatek” az ő nagy paradoxonját (paradoxonjainak egyikét) feloldja, beszorozván a felező sort tízzel, s kivonva belőle az egyszeres alapot, lásd pl. Keith Devlin nemrég nálunk is (Typotex) megjelent élvezetes könyvét, aztán ebből kivonja az egyszereset, ami marad, azzal a tételanyaggal megoldja az egyenletet, s na ja, a hős a teknősbékát itt és itt éri utol – ahogy ezt a megoldást kicsit pislogva adja Devlin, becsülettel megjegyzi, hogy a dolog így ugyanúgy trükk, ahogy trükknek gyanítjuk Zenón (Zénón) tételét is stb. Jó, de ha nem a mozgásra értjük, s erről beszéltem én ködösnek tartott – vagy sandán aktualizálónak! ami tőlem aztán távol – dolgozataimban (lásd most is, kora ősszel egy pesti folyóiratban, ha igaz), erről, hogy ha nem mozgásról van szó, hanem egy „akármi túlsó oldal eléréséről”, azaz egy kiterjedt pont megalkotásáról (mely pont is nem: a.) durván, ezt a szót használom, eleve adott, mint egy kő, egy érzés, egy viszonylat is így adott pont lehet, b.) elméleti, mint az euklideszi geometria dolgai – pardon, nyers vagyok –, s akkor nincs kiterjedése, nem is kiindulópont), ez az elérés, tehát egyetlen ily pont megalkotása is lehetetlen, azaz VAN, AHOGY LEHETETLEN, a felező, s gyanítom, a másképp törtező (3/5, 4/7) módon is, ha valahogy a 3/5, a 4/7 szisztémán belül maradunk, ami csak végtelen tizedestörtekkel lehetséges… emberi nyelven fogalmaztam, meg nem is tudom a neveit ezeknek a tényleges számoknak, reális számoknak stb., melyik melyik. Magam az „1”-ből indulok ki. Tehát nem az „1”-re indulok, mint a hős és a teknős. Hanem „1” lenne a létrehozandó pont. De ha így haladok: 1/2, 1/4, 1/8… stb., nem jön létre a pont, nem érem el a túloldalt. (Ami az „1” nevű egység, pont stb. határa lenne. Haha, ez még csak egy egyenes. De végtelen sugárban kéne csinálni a végtelen pontból a kört, azaz sugarakkal, végtelen mennyiségű sugárral, jaj.) Elég legyen ennyi: mély érzületemet fejeztem ki vele. Azt ugyanis, hogy elvi dologból gyakorlati pont nem jöhet létre.

Eleai Zénón
Werner Horvath · 2012 · olaj, akril, vászon · 60 × 80 cm

Keith Devlin: Matematika – A láthatatlan megjelenítése. Fordította Csaba Ferenc. Budapest: Typotex – Műszaki Kiadóval, 2012. 325 oldal. ISBN: 978–963–2793–63–4. Témakör: Történet, filozófia

Keith Devlin, a matematikai logika és a halmazelmélet világszerte elismert művelője, több európai (Aberdeen, Manchester, Heidelberg) és amerikai (Colorado at Boulder, Stanford) egyetemen oktatott. Érdeklődési köre kiterjed a számítógépes módszerek matematikai alkalmazásaira és az információelméletre is.

Önálló rovatot vezet a The Guardian című folyóiratban és az Matmematical Association of America (MAA) Online internetes magazinban.

A könyv az Egyesült Államokban kiérdemelte az Amerikai Matematikai Társaság elismerését is.

Tandori Dezső: MUV ∞