Megcsapottak rovat

Ákos bácsi

Marsall László
matematika, matematikatanár

Matematikatanárom, öreg Ákos bácsi,
amikor összeütköztünk az utcasarkon…
„Tiszteletem tanár úr.” – „Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál.”
Kezet nyújtott, először és utoljára, a keze, mint kopott fehérek kréta.
„te csak úgy nekimennél az öregnek?
én meg csak úgy nekimennék a fiatalnak?
Csókollak. – Volt egy szirakúzai zsarnok – ezt jegyezd meg!
elliptoid alakú szobát készíttetett a kihallgatandóknak,
nagyobbat, mint ez a cukrászda itt!
egyik fókuszában a két gyanusított sutyorgó,
ő meg a másik fókuszában jóelőre ott.
De voltak nyílások, és per definiciónem, az ellipszis már csak ilyen,
minden áldott szavukat meghallotta.
Ha olyan vagy, mint ő, kövesd a hegyek között zakatoló kopaszt!
Nekem már nem kell, én már megvénültem.
Csak a halottak érdekelnek, meg néha a magadfélék,
meg a pelenkás unokák.”