A vámosok a koffert felnyitották, megnézték belvilágát,
lezárták – azután tisztelegtek.
Talán legenda, te nőnek csúnyácska, embernek aranyos.
Bocsáss meg Rózsi néni, aki ma már igazolni, cáfolni sem tudod
hogy a vámosok a koffert felnyitották, megnézték belvilágát…
A külvilágból, kongresszusról jövet,
talán legenda, te, nőnek csúnyácska, embernek aranyos,
bőröndnyi óvszert találtak benne ott, a vámosok,
lezárták, azután tisztelegtek, a vámosok.
Kedves professzor-asszony, a lány-tanítványoknak
– talán legenda –: a lány-tanítványoknak, hogy menten kiosztod:
„most olyan idő járja, te óvd, kicsim, magadtól a kölköt!”
Lezárták a koffert, azután tisztelegtek a határon ott,
a vámosok lezárták, és tisztelegtek ott.
Halál-elő –, te nőnek csúnyácska, embernek aranyos,
kedves tanítványodnak Kossuth-díjadból veszel öröklakást,
Rózsikám, akkor tenné-e még valaki e hazában most?
a ha ki fiad-leányod, tanítványod, ki akkor élt
gondol-e még úgy néha-néha rád, te embernek aranyos…
A koffert lezárták, a feketét, és tisztelegtek a vámosok.
