A kronométer tikk-takk keringőjét
– annabáli szoknyák alsó szegélye –,
egy fordulat háromszázhatvan fok –,
nem az időt vágom ketté s kalapálom
méter-rúddá, hogy régi rőfös-pulton
hosszúság lesz, s a szabász-asztalon,
diszkrét kacsintással mért pontsorrá, fiam,
foton-fiam, te leggyorsabb iramló,
míg „közepes-méretű” apád keze
két comb közt bizony kiesen időz,
s mivel náladnál nincs rakéta gyorsabb,
van igaza oly Hieronymus Boschnak,
ki fösthetett firnyákos földalatti pályát,
hol akadhat néhány látó vakondok,
s szemükben te, a kis hajszálkereszt
középpontja, valamíg őkelmük furdigál,
elsüvítesz messzinek vélt jövőbe;
apád akkor már jégeralsós lajhár,
s ferencjóska-kabátját rég sarokba vágva,
a kettőságyba félvakon botorkál,
s míg sebességed által, Te fiatalodva
sittyensz a Szíriuszra, bizony itt szunyókál
két fittyedt emlő közt a vén Pató Pál.
Hieronymus Bosch · Palazzo Ducale, Velence
