Megcsapottak rovat

Flóra színháza

Tárca
Jókai Mór
biológia, növénytan, Jókai Mór

Óh ti szegény tormába esett pestiek! Akik nem ismertek más mulatságot, mint a színházat, Ős-Budát, Orfeumot. Nem tudjátok, hogy egy valamennyinél gyönyörűbb színház áll nyitva itt mindjárt a juhszélen, aminek direktornője maga a pompában kifogyhatatlan Flóra istenasszony.

Itt van az amfiteátruma mindjárt a János hegy alatt, az újon készült, szép országút mentén, az egész lanka mindkét oldalán messze elterülve. Az útkészítéskor az őserdő vén fáit kivágták, s arra az a televény föld, mely századok óta nem látott napfényt, egyszerre csoportjával szülte világra a méhében rejlő csodanövényeket: ott most egy virágokban gazdag bozót támadt, mely valamennyi műkertész elől elvitatja az első jutalmat.

Mennyi változatos szépség! Micsoda kiállítás! Minő csoportok! Az ember nemcsak látja; de hallja őket; ezek a nagy kék harangvirágok* csakugyan csengettyűznek, antifonálnak nekik a sorban függő aranysárga gyűszűvirágok*, a margaréták* danolják hozzá „élek-e halok-e?”, a hólyagos kelyhű fehér szilénék* bókolnak mellé zümmögve, közben kivágja a maga énekszólóját egy magányos atropa belladonna*, széttolva gyertyatartó ágaival a köré csoportosult rózsafüzéres epilobiumokat*: „én vagyok a szép halál!”. (De még most csak virágzik, mérges bogyói nem csábítanak.) Feleljen neki egész kórusban a zászpák* csoportja. Pompás dísznövények, aminők a kerteket nem lakják, a magányt szeretik, közéjük fúródik a becsületes asclepias*, melynek mézillatú virágai hirdetik a melléknevét: „vincetoxicon” (méregölő).

harangvirág (Campanula persicifolia)
sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
margaréta (Chrysanthemum nipponicum)
hólyagos habszegfű (Silene vulgaris)
nadragulya (Atropa belladonna)
füzike (Epilobium)
fehér zászpa (Veratrum album)
selyemkóró (Asclepias)

Amott, mint egy világító fáklya lobog fel egy verbascum*, majd egy asphodelus*; a népajk „királydárdának” híja mind a kettőt. S hogy még királyibb legyen, körülfonja a vadborsó* rózsaszínű virágfürtjeivel. Ernyős, bugás virnáncok*, valeriánák* képezik a statisztériát.

ökörfarkkóró (Verbascum)
aszfodélosz (Asphodelus)
sárga virnánc (Thalictrum flavum)
http://viragporosmehlegelo.hu/sarga-virnanc/
macskagyökér (Valeriana officinalis)

Bohócai is vannak a nagy társaságnak, a rókafark virágbugájú lóhere*, meg a furcsa fejű laptaborz* (echinops), aki ott hetvenkedik, bízva tüskés rózsabuzogányában, visszafenyegeti ő kelmét a még tüskésebb takácsmácsonya*, virágfurkójával.

A szép háromszínű viola*, mely kertjeinkben földhöz lapult árvácska*, itt derékig érő szárba ment növény, mely együtt a kék virágú kaszanyűggel* léptünket akadályozza.

A múlt idény szereplői, az irisek*, dictamnusok*, gyöngyvirágok* már nyugdíjazva vannak s csak leveleikről, tobozaikról, bogyóikról ismerhetők fel: ezek bizonyosan kritizálják a mostani kegyenceket, akik az ő szerepeiket játsszák.

kék laptaborz (Echinops ritro)
takácsmácsonya (Dipsacus fullonum)
háromszínű árvácska (Viola tricolor)
(Iris sanguinea)
gyöngyvirág (Convallaria majalis)

A szakértő színházlátogató azonban fel tudja keresni a rejtett zugokban tenyésző anyahimeseket, a gyönyörű jácintfürtös orchideákat, sőt a lopvanöszökre is rátalál a sötét páfrányok árnyékában rejtőző clavaria coralloidesre*, mely amellett, hogy alakjára nézve is tetszetős, amellett becsületes és megennivaló.

jácintorchidea (Bletilla striata)
zuzmó
páfrány (Pterophyta)
fésűs korallgomba (Clavulina-coralloides)

Ellenben visszariad a látogató, amikor útját állja az ellenszenves intrikus, az arum maculatum*, a pettyegetett levelű gonosztevő, magasra tolva korallbogyós torzsáját. Az gyilkos méreg.

És mind ez a kérkedő, kacagó virágtársaság egy tündérkéz által valami olyan összehangzó képpé alakítva, melyben a színek ellentételei mintegy követelik egymást, s hogy tökéletes legyen, az eszményi képtelenség kiemelkedik a virágos bozótból egy lángoló bokor: a levágott bükkfa fiatal hajtásainak kövér levelei mind karmazsinpirosak: ez azt képzeli, hogy ő a Marsban van, ahol a fák lombja nem zöldül, hanem vereslik.

Most bánom már, hogy festő nem vagyok: milyen képet tudnék én ebből megteremteni. Az volna a szecessziós kép!

No de hát festő nem vagyok. Kertész vagyok. Mint ilyen jöttem ebbe a színházba: ne tessék egyebet rám fogni.

Végre rátalálok a primadonnára: ezt kerestem nagyon. „Liliom Martagon” a neve (Turbánliliom*). A legszebb erdei virág, mely túltesz a kertészet remekein. Virágai fürtökben csüngnek alá a magas szárról, szirmaik rózsaszínűek, máj szín pettyekkel tarkázva, szétnyílva turbánalakúan összekunkorodnak, illatuk ámbraszerű.

Velem van az ásós botom, szépen kiemelem földestül, hagymástul az egész virágot s hazaviszem, elültetem, megéled.

Hát ezért mentem a Flóra színházába.

Foltos kontyvirág (Arum maculatum)
turbánliliom (Lilium martagon)

Kertészeti Lapok 1899. 260–261. p.