A dudás, aki a pokoljárás után
eldobta a dudáját

„Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni.”

Népdalrészlet

Ki voltam én az utolsó évszázadban? Csak a mában találok magamra. Nincsenek immár csavargók, se kóbor háborúk. Az alsóbbrendű faj mindent ellepett-a népet, amint mondják, az értelmet, a nemzetet és a tudományt.

Ó, a tudomány! Mindent visszavettek. A test és a lélek számára – szent útravalóul – ott az orvostudomány és a filozófia – a javasasszonyok gyógyszerei és a rendezett népdalok. S a fejedelmi mulatságok és a játékok, amelyeket eltiltottak! Geográfia, kozmográfia, mechanika, kémia!…

A tudomány, az új nemesség! A haladás. A világ előremegy! Mért ne pörögne?

Ez a számok látomása. A Szellem felé haladunk. Ez fölöttébb biztos, ez a jóslat, amit mondok. Én értem, s minthogy pogány szavak nélkül sem tudnám magam kifejezni, inkább hallgatok.

Kardos László fordítása

Mi lehettem a múlt században? Csak a mában találom magam. Nincsenek többé kóborjárók, nincsenek találomra háborúk. Az alja-fajzata mindent ellepett – a népet, ahogy mondják; az értelmet; a nemzetet és a tudományt.

Ó! a tudomány! Mindent újrakezdtek, elölről. Testnek, léleknek – utolsó kenetül – ott az orvoslás és a bölcselet – a vajákos kenceficék és a meghangszerelt népdalok. Meg a fejedelmek mulatságai! meg a játékok, amiket betiltottak! földrajz, világleírás, géptan, vegytan! …

A tudomány, az új nemesség! A haladás. Halad a világ, halagdogál. Már miért ne forogna? Ez a számok látomása. A Szellem felé haladunk. Ez több mint bizonyos, az órákulum beszél belőlem. Értem a dolgokat, de mert nem tudom magyarázatát adni anélkül, hogy ne pogányul szólnék – inkább hallgatok.

Határ Győző fordítása

Kedveseim,

---

Ha megkapjátok ezt a levelet, a következő listát lemásoljátok, felbélyegzitek, és elkülditek a következő címre: Lacroix kiadó, rue des Saint-Pères, Párizs.

Ezután feladjátok az összeget amit kér, és elkülditek nekem a csomagot.

---

Hasonlóképp kérnélek benneteket, hogy Arbey tervező úrtól, Párizs, Vincennes-i sétány, kérjétek meg a Mezőgazdasági és erdészeti fűrésztelepek albumát, amelyet már elküldtetek Ciprusra, de nem kaptam meg. 3 frankot kell küldenetek érte.

Pilter úrtól, Jemmapes rakpart, pedig kérjétek meg nagy illusztrált katalógusát a mezőgazdasági gépekről, ez ingyenes.

Végül a Roret könyvkereskedéstől:

• A bognár kézikönyve
• A tímár kézikönyve
• A tökéletes lakatos, Berthaut-tól
• Aknafejtés, J. F. Blanc-tól
• Az üvegesmester kézikönyve
• A téglagyártó kézikönyve
• A fajansz-, cserép- stb. műves kézikönyve
• Az olvasztár kézikönyve mindenfajta fémhez
• A gyertyaöntő kézikönyve
• A fegyverkovács ábécéje

Nézzétek meg, mennyibe kerülnek, és kérjétek meg őket utánvéttel, ha lehetséges; de mindenekelőtt nagy szükségem van a Tímár-könyvre. Kérjétek meg Párizsból a Központi Iskola Könyvkereskedésének teljes katalógusát.

Kérik tőlem a Búvárfelszerelések tervezőinek címét: ezt is Pilter-től kérhetitek meg, a gépek katalógusával együtt.

Nagy bajban lennék, ha mindez nem érkezne meg december 11-re. Vagyis, igyekezzetek, hogy november 26-ra minden Marseille-ben legyen. Tegyétek bele a csomagba még a Távíró kézikönyvet, a Kis asztalost és az Épületfestőt.

---

Adamik Lajos fordítása

Minden további előbeszéd helyett rögtön előadom, hogy s mint tehetnél nekem – ha Párizsban maradsz – egy igen nagy szívességet. Könyvet írok Harerről és a gallákról, akiket tanulmányoztam, és a Földrajzi Társaság elé bocsátom. Egy évet töltöttem ezeken a vidékeken, egy francia kereskedelmi cég alkalmazottjaként.

Nemrégiben rendeltem egy fényképezőgépet Lyonból, hogy képeket is rakhassak a könyvbe ezekről a különös tájakról.

Nincsenek műszereim a térképek elkészítéséhez, és szeretném megvásárolni őket. Van némi pénzem letétben Franciaországban, anyámnál, abból fedezem majd a költségeket.

Az alábbiakra van szükségem, és végtelenül lekötelezel ezekkel a beszerzésekkel, amelyekre valaki hozzáértő, pl. egy matematikatanár ismerősöd segítségével kellene sort kerítened, és Párizs legjobb iparosához fordulnod:

• 1° Egy úti teodolit, kisméretű. Gondosan kell beállíttatni és becsomagoltatni. Egy teodolit ára meglehetősen magas, ha 1500–1800 franknál többe kerülne, a teodolit helyett a következő két műszert vásárold meg: egy jó szextánst, egy Cravet-féle, szintező felderítő iránytűt.
• 2° Vegyél egy 300 darabból álló ásványtani mintagyűjteményt. Ilyesmi kapható a kereskedelemben.
• 3° Egy zsebbe való aneroid barométer.
• 4° Egy kender földmérőzsinór.
• 5° Egy matematikai készlet, legyen benne: 1 vonalzó, egy derékszögmérő, 1 szögmérő, 1 körző, 1 mérőszalag, 1 rajztoll stb.
• 6° Rajzpapír.

Továbbá a következő könyvek:

• Salneuve ezredes Topográfia és geodézia című könyve (Dumain-könyvkereskedés, Párizs); [Ha ez nincs, akkor a legjobb a topográfiai kézikönyv]
• Trigonometria a líceumok felsőbb osztályai számára;
• Ásványtan a líceumok felsőbb osztályai számára, vagy a Bányászati Főiskola legjobb tankönyve;
• Hidrográfia, a létező legjobb kézikönyv;
• Marie Davy: Meteorológia (Masson-könyvkereskedés)
• Wagner: Ipari kémia (Savy-könyvkereskedés, Hautefeuille utca);
• Kaltbrünner: Az utazó kézikönyve (Reinwaldnál);
• Útmutató a preparáló utazók számára (a Természetrajzi Múzeum könyvkereskedésében);
• Guillemin: Az Ég;
  végül a
• Matematikai és Csillagászati Intézet 1882-es évkönyve.

---

Nem is képzeled, mekkora szolgálatot teszel nekem. Be tudom fejezni a könyvet, és a későbbiekben dolgozhatom a Földrajzi Társaság költségén.

Bátran kiadok pár ezer frankot, mert ez bőségesen megtérül majd nekem.

Kérlek, ha megteheted, a lehető legsürgősebben vásárold számomra a kért dolgokat; legelőbb a teodolitot és az ásványtani mintagyűjteményt. Különben mindenre egyformán szükségem van. Gondosan csomagold be.

A következő postával, amely három nap múlva indul, mennek részletek.

---

Kovács Ilona fordítása

Drága Isabelle-em,

És íme az, amit végső soron betegségem okának tartok. Az éghajlat Harerban novembertől márciusig hideg. Szokásom szerint, alig vettem magamra ruhát: egy vászonnadrágot pamutinggel. Így tettem meg 15 vagy akár 40 kilométert gyalog, és hihetetlen lovastúrákat a vidék meredek hegységeiben. Azt hiszem, ízületi gyulladás alakult ki a megerőltetés, a hideg és a meleg miatt. Úgy kezdődött, hogy könnyű kalapácsütést éreztem a térdkalácsomban, mely percenként ismétlődött, majd mozgásom nehezült, és a combomban meghúzódott egy ideg. Aztán bedagadtak a térd körüli vénák, mint az érgyulladásnál. Sokat dolgoztam, gyalogoltam, még többet szinte, mint máskor, azt gondolván, hogy csak egyszerű hűlésről van szó. Később a fájdalom a bal térdben egyre erősödött. Már minden lépésnél, mintha szöget szúrtak volna belém oldalról. – Még mindig jártam, bár egyre nagyobb kínnal. Főleg lovon jártam, s úgy kerültem le róla, mint aki megnyomorodott. – Aztán a térdem felett dagadni kezdett a lábam, a térdkalács szinte beleágyazódott a térdhajlattal együtt, ekkor nehézzé vált a keringés, és az idegi fájdalom a bokámtól a derekamig sugárzott. Erősen sántítottam, egyre rosszabbul lettem, de folytattam a munkát, szinte erőltetve. – Aztán teljes hosszában bepólyáltam a lábam, dörzsölgettem, fürdettem, semmi sem használt. Közben étvágytalan lettem. Makacs álmatlanságba estem. Sokat gyengültem, fogytam. – Március 15-e körül végre rászántam magam, hogy ágyba feküdjem, legalábbis hogy vízszintes helyzetben maradjak. Ágyamat a pénztár, irományaim és az ablak közé helyeztettem. Innen figyelhettem a mérlegeket az udvaron, s egyre több embert fizettem, hogy helyettem szállítsanak, mivel fekve maradtam, legalább a beteg lábamat kinyújtva. Ennek ellenére térdem napról napra dagadt, olyan volt már, mint egy labda, és a sípcsont fejének belső oldala is megvastagodott másik lábaméhoz képest: a térdkalács teljesen mozdulatlanná vált, besüllyedve a térddaganat termelte nedvekbe, melyek rémületemre napok alatt csontkeménnyé váltak. Ekkor az egész láb merevvé lett, teljesen mozdulatlanná nyolc nap alatt, úgyhogy csak csúszva bírtam eljutni az árnyékszékre. Ezalatt a lábam és combom egyre fogyott, miközben a térd és hajlata egyre dagadtak, megkövesedve vagy inkább megcsontosodva, fizikai és lelkiállapotom pedig egyre romlott.

Március végén elhatároztam, hogy útra kelek. Néhány nap alatt mindenen túladtam, persze veszteséggel. A merevség és a fájdalom miatt sem öszvérre, sem tevére nem ülhettem, így csináltattam egy függönnyel fedett hordágyat, amit tizenhat emberem vitt Seylacba két héten keresztül. Az utazás második napján, mikor messzire elhagytam a karavánt, egy kietlen helyen eső lepett meg. Ekkor tizenhat órán át vízben feküdtem fedél nélkül: mozdulni sem bírtam. Ez alaposan kikészített. Útközben már nem tudtam többé elhagyni a hordágyat. Sátrat terítettek fölém, és én kézzel gödröt ástam fekvőhelyem mellett, és sok nehézség árán odébb vonszolódtam, hogy dolgomat elvégezhessem, majd betemettem a gödröt. Reggel lebontották fejem fölül a sátrat, és továbbvittek. Seylacba összetörve, bénultan érkeztem meg. Csak négy órát pihenhettem, egy gőzös indult Ádenbe. Hordágyammal a fedélzetre kellett feljutnom, s a hajóhídra vetett matracon három napig édenül szenvedtem a tengeren. Ádenben újabb hordágyas partraszállás következett. Aztán néhány napot töltöttem Tian úrnál, hogy üzleti ügyeinket rendezzük, s közben elmentem a kórházba, ahol az angol orvos azt tanácsolta tizenöt nap után, hogy sürgősen menjek Európába.

Meggyőződésem, hogy ha az ízületi fájdalmat az első napoktól fogva kezelték volna, könnyen lecsillapult volna, nem lettek volna ilyen következményei. De én efelől teljesen tudatlan voltam. Magam rontottam el mindent azzal, hogy csökönyösen gyalogoltam, és dolgoztam a végsőkig. Miért nem tanítják meg az embernek az iskolában legalább azt a keveset az orvostudományból, ami ahhoz kell, hogy ne csináljon ilyen ostobaságot?

Pálffy Gabriella fordítása