A huszadik századi ember életét átformáló technika szavai is ekkortájt jelennek meg a költői nyelvben. Ady látomásos szimbólumvilágában a mocsarak, életfák, hóvár-bércek mellett megjelenik az autó (A Halál automobilján, Találkozás egy gépkocsival). Pásztor Árpád egész verset ír Autorohanás címmel (Nyugat 1913. 1. 41–42. p.):
„Mint lázongó sziv, amelyet a vére
Feszít és hajszol vad cselekvésre,
De jég erejével az ész fent lefogja,
Úgy forrong az auto ércszive dobogva.
Bent az erők már reszketve készen,
De a vezetőkar azt mondja: Még nem!
S minden csepp ízén az élet lekötve
Remegve vibrál halkan, dübörögve…De most!… a soffőr egy gyenge nyomással
A kormányhoz nyul… és sziszegve szárnyal
A szél körülöttünk… sivítva, búgva
Indul az auto éjjeli útra.
Elránt helyünkről egy kar szakítása,
Vasujja a gépben, senkise látja,
És felszabadul és kapva erőre
Játszva ragad előre, előbbre…”
Kosztolányi már meg is undorodik a gépkultusztól: „nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhőkbe zörgő, bamba gépész”, vallja Költő a huszadik században című versében, Litániájában pedig az emberiség céltévesztéséért, a lelkek elárvulásáért egyenesen az egekben zörgő acélokra, a falban beszélő drótokra hárítja a felelősséget. A technika szavainak a költői nyelvben való meghonosodása, diadalmas értékemelkedése a magyar versolvasó tudatában József Attila nevéhez, a Munkásokban szereplő lendkerék-hez, dinamó-hoz és transzformátor-hoz fűződik:
„S hol zápfog rág, a város érdes része,
hol a vasbányák fuvallata ing,
gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce,
lendkerék szijja csetten és nyalint,
hol a fémkeblü dinamókat szopják
a sivalkodó transzformátorok”.
Babits néhány versét közvetlenül ihlette az akkor éppen friss szenzáció számba menő találmány: a Mozgófényképet egyszerre kettő is, a mozi és az autó; a húszas években a Rádió válik költői élménnyé. Egy fiatalkori, kötetben ki nem adott versében, a Nervus urbisban a villanyáramot beszélteti. De más verseiben is nagy számban találhatók – szinte észrevétlenül megbújva, mint az élet közönséges, hétköznapi jelenségei – az ilyen szavak: aeroplán (Szelek sodrában; Piros virágfejek; Miért hazudsz), autó (Míg kesztyűddel; Utca, estefelé; Mint különös hírmondó), autobusz (Varjak, verebek), beton (Detektívhistória; Erdei lakásban; Az Isten és ördög), fogaskerekű vonat (Régi szálloda), gépfegyver (Mint különös hírmondó; Verses napló), gépkocsi (Míg kesztyűddel; Vasárnapi impresszió, autón), gramofon (Csak posta voltál), írógép (Verses napló), lift (Detektívhistória; Csövek, erek, terek),
Morse-jelek (Verses napló):
„De nem fülemüle muzsikál, hanem a szél zakatol,
minthogyha hosszu táviratot kopognának valahol;
kopog, fürészel, von, csikorog: dróttalan Morse-jelek,
érthetetlen s végérhetetlen sziszegés a mezők felett”.
motor (Míg kesztyűddel; Mint különös hírmondó)
„Kis ideges! hogy összeretten
kezed… Csak a gépkocsi motora
robbant,s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép?
vagy motor a síma Dunán?”
mozgókép, fonográf (Jászai Mari halálára), pilóta (Erdély), rádió (Rímek), reflektor (Délszaki emlék; Piros virágfejek), repülőgép, röpülőgép (Mint különös hírmondó; Verses napló), telefon (Haláltánc; Téli barlang; A jó hír), ventilátor (Verses napló),
(villany)áram (Verses napló):
„Nemsokára itt is villany ég; a föltépett falakban
ideges drót várja már az áram lázát, mely a város
élő hálójába kapcsol. Fényben fognak uszni függő
kertjeink, s e hegy mely István király óta szomoru.”
villamos, villanyos (Haza a telepre; Május 23; Az álom kivetett),
violántúli sugarak (Ablaktalan ház):
„S újrendszerű fényforrások öntik
– pótolni az élő napot, a kintit –
a violántúli sugarakat.”
volán (Ritmus a könyvről). Még a Második ének mesehősét is monoplán ragadja a légbe.
A különféle tudományágak, elsősorban a természettudományok szókincsének elemeit is megtaláljuk a posta doctus verseiben.
Az atom szót – átom alakban – a Hadjárat a semmibe és az Új mythológia című verseken kívül a Dante-fordításban is használja (Pokol XII. 41); a „titkos átomvonzalom”, noha Dante csak „amor”-t írt, nem hat anakronizmusnak, mivel Empedoklész elméletéről van szó.
További tudományos szavak:
árchipelagus (Hazám!):
„Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelágus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.”
archeológ, múmia (Füst és korom közül):
„Különös álarcosként halok
s úntan fogják képemet föltárni
a morc hullamosó századok,kiknek arca csak akként derül,
mint a kapzsi archeológ arca,
ha a múmiából kincs kerül.”
bóra (Szálló nap után):
„»Künn zúghat azóta az őrült bóra,
»hányódhat a tó:”
elegy, tömecspár (Keserédes):
„Ki mondja meg ma már, mi volt a
tied, s mi volt enyém? A szónak
mily kémiája? Vert eleggyé
összehulltunk, balga tömecspár.
Keserű-eggyé, édes-eggyé,
ezer-eggyé!”
expedició (Sarkutazás; Indulás az öregkorba):
„Hulló társak, elveszett expedíció…
Értem soha
nem jön repülőposta vagy mentőhajó.Kegyetlen expedíció!
Nincs, onnan ami visszahozzon,
repülő vagy mentőhajó.”
fókus (Hús-szigetek):
„hús! hús! Gyönyör és erő fő Fókusza! édes
és rettenetes! önmagad fia és tápláléka! hús,
hús, hús,Hús, hús, eleven hús! világ fókusa!
Te minden anyagnak magva, virtusa!
Óh, gyönyörök mélye! Óh! erők csúcsa!”
glóbus (Hazám!):
„Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az ür hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.”
kémia (Keserédes; De te mégis):
„Ki mondja meg ma már, mi volt a
tied, s mi volt enyém? A szónak
mily kémiája? Vert eleggyé
összehulltunk, balga tömecspár.Már a titkos
gyárak füstölnek, kémek kémiája
maszkokat ölt – (Óh kedvesem, milyen maszk
menthet meg majd sárga gázmérgeiktől?)”
kométa (Örök dolgok közé):
„Ezt Nyugat küszöbén álmodta egy poéta,
hatezer év után, az üstökös előtt,
hogy amíg ég a nap s visszajár a kométa,
örök dolgok közé legyen híred beszőtt.”
koráll, polyp (Atlantisz):
„Búvár leszek én, kaucsukból gyártva ruhám, süvegem
úgy nézek a két kaucsukba szegett karikás üvegen
bukdosva botor léptekkel a sűrü nehéz víz alatt
és nézem a hajladozó suhanó sima kúsza halat
a kicsit, a fürgét s a nagy halat, a kicsi néma vadászát
virágszerü állatok áloméletü nyíladozását
a piros koráll eleven hegyeit, virágszigetét
a rettenetes fejlábu polyp Medúza-tekintetét
száz szép halavány színt kéken a víz remegő üvegén át
és látok egy elsüllyedt várost, félig leomolva, némát,
egy holt mesevárost kéken a víz remegő üvegén át.”
kozmosz (Örökkék ég a felhők mögött):
„Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és pillanatból, mely katholikussá és a kozmosz polgárává avat;”
láva (In Horatium; Fortissimo; Kakasviadal):
„Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
hullámtörés, lavina, láva
s tűz, örökös lobogó.hanem parttalan mint az árvíz,
sírjatok vagy a görgeteg
lavina, sírjatok jeget,
tüzet sírjatok mint a láva!S dúljanak bár ingyen csapások:
láva ha kitör, föld megindul”
lavina (uo.)
mikroszkóp, mikroszkop (A régi kert; Ketten, messze):
„Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap –
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak.Igy a messzeség, mint szokott és kopott
varázs, lassankint elveszik;
de annál jobban isszák a közelit
szemeim, e kéjenc mikroszkópok”
planéta (Zsoltár férfihangra; Verses napló):
„[…] nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.”
pólus (Sarkutazás; Indulás az öregkorba):
„Minden pici
hullám tovább hajt egy makacs pólus felé.
Míg utam befagy, s gyász-színem lesz a fehér.Minden piciny hullám tovább hajt
sivatag pólusom felé:”
retorta, vegyedény (Sok súlyos álom):
„Sok súlyos álom háborít gyakorta
amilyen álma senkinek se volt
és lelkem mint az óriás retorta
amelyben egykor Isten főztje forrt
Igy lelkem új világok vegyedénye
de zárt edény és szája, csőre nincs;
az én szobámnak nem nyílik redőnye”
tangens (Ketten, messze):
„Vagy bujócskázik csöpp füleid
labirintusában, édes,
mérve e végtelen-véges
kanyargás rózsaszín üreit,s ha néha véletlen kicsuszik
tangensben a halánték felett,
követve valami kék eret,
nem jut messze: szemedbe esik”
A Hadjárat a semmibe és az Egy filozófus halálára című nagy bölcselő költeményekben filozófiai műszavakat használ; az utóbbiban a német filozófus szavait: seiend, geltend, logisch-nackt. Gyakoriak az orvosi szavak:
agónia (De te mégis):
„De én mégis szeretem ezt a barbár
iramot is, akárhová visz! Oldott
búgócsigák táncos agóniája,
végső lengések részegsége! […]”
delírium (Egyfajta kultúra):
„Szók zsonganak, a dolgokat eltakarják.
Szók delíriuma nyügöző, nyüzsögő.
Játszanak, összefogóznak
benned,
cikáznak, tünnek,
bukfenceznek, […]”
zománca-vesztett fogideg (Fájó, fázó ének):
„Kifelé csupa sánc, perem:
befelé lelkem meztelen.Fájón mezítlen, mint beteg
zománca-vesztett fogideg.”
klinika (Utca, délelőtt):
„Még a lázak a klinikákon
összeterelt vadként vonítnak
és szabad társaik a házak
erdejében hallják a hívást.”
Rekonvaleszcencia (Rekonvaleszcencia)
Röntgen-láng (Őszinteség):
„Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?”
szanatórium (Gyümölcsbe harapva):
„Vadbeteg ínyem szomjas rád, te szerecsen,
s kivánós, mert nem érintettem kedvesem
szőke testét x hónap óta már – tanum
ez a zord ágy és ez a szanatórium
ahol fogam most kicsordítja véredet…”
tífusz (Levél Tomiból):
„tífusszal mérgezi a kutakat”
torokgyík, a veszedelmes mondulák lobjai (Balázsolás):
„te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mondulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul”
ütér (Délszaki emlék):
„Előbb-utóbb
szembe kell nézni a halállal,
dobolta egy bolond ütér,
mig a társalgás elakadt.”
A tudomány és sarlatánság határán álló titokzatos műveletek, úgy látszik, foglalkoztatták Babits fantáziáját: erre vall a hipnózis (Sötét vizek gyermeke, 1930), hipnotizált (Miként szélcsendben a hajó, R.), hipnotizőr (Miért lázadsz; A jó hír), szeánsz (A titkos szél), szuggerál (Rímek; Sötét vizek gyermeke) ismételt megjelenése. – A természettudományos vonatkozású szavaknak a kortársak közül Tóth Árpád nyelvében van jelentős szerepe (vö. Kardos László: Tóth Árpád 220).
Fontos rétege Babits szókincsének a szellemi kultúra egyes fogalomköreinek kifejezéskészlete. Elsősorban az európai kultúra két nagy forrása, a görög–római ókor és a kereszténység szavai gazdagítják nyelvét. Az antikvitást idézik a következők: amphora (A Danaidák), asphodelos (uo., Laodameia), augur (Illusztrációk), bakháns (A sorshoz; Bakhánslárma), Ekloga (Ekloga), fálánksz (Új mythológia; A jó hír), főniksz (Ájtatos párbeszéd; Mint forró csontok), gigász (Ekloga), gladiátor (Arany Jánoshoz; A sorshoz), hieroglif, szfinksz (Örök dolgok közé), khíton (Hegeso sírja), labirintus, labirint (Őszinteség; Fáradtság), mythológia, mitológiai (Uj mythológia; Csendéletek), nimfa és szatir (Laodameia), obolus (Csendéletek), peplosz (Klasszikus álmok), peristylion (Recanati), portikusz (Az örök folyosó), prétor (Aliscum éjhajú lánya), sztoikus (Esős nyár), thyrsus (Bakhánslárma), tritonfiu (Sötét vizek gyermeke), tunika (Aliscum éjhajú lánya), antik urna (A csengetyűsfiú), vátes (A jobbak elmaradnak).
