Limes rovat

In memoriam dr. Vofkori József

(1936–1998)
Oláh Anna
matematika, Bolyai Farkas, Bolyai János, orvoslás

Nemrég Marosvásárhelyen a Maros Megyei Könyvtár szerkesztésében megjelent egy „vásárhelyi tudós lexikon” (Oameni de Ştiinţă Muereşeni [Marosi tudósok], 2004). A szerzők vélekedése szerint a kötet nem minősül a szó megszokott értelmében tudományos munkának, inkább segédeszköz a kutatók kezében, ugyanakkor, Horatius szavaival élve, „ércnél maradandóbb emlékmű”, hiszen egy jól elkészített, alapos bibliográfia évtizedekig, akár évszázadokig hasznára van a tudománynak”

A közel 500 oldalas kötetben 861 tudós ember – orvosok, gyógyszerészek, biológusok, növény- és állattanászok, matematikusok, fizikusok vegyészek, geológusok, csillagászok, mérnökök, mezőgazdák, közgazdák – élete és munkássága tárul fel az olvasó, kutató előtt, a legrégibb időktől napjainkig. A „legöregebb” az 1508-ban született Franz Joel gyógyszerész, a legfiatalabb az 1979-ben született Rădoiu Sanda közgazdász.”

Ebben a kötetben 430 p. helyet kapott néhai Vofkori József (1936. március 28, Brassó–1998. december 24., Székelyudvarhely) orvos, egyetemi tanár, Bolyai-kutató is. Az orvostudomány jó néhány szakterületének volt avatott ismerője: morfológia, fiziológia, alkalmazott onkológia, összehasonlító anatómia. Számos szakmai és képzőművészeti társaságnak is tagja volt. 1960-tól oktatott több romániai orvosi egyetemen, kutatott, és írásai jelentek meg a romániai orvosi szaklapokban. Egészségügyi szakkönyveket is publikált és összeállított egy latin–magyar anatómiai szótárat is (Az ember bonctana és élettana, Székelyudvarhely, 1991).

Sajnálatos és tragikus halála után jelent meg az a munkája, amelyen saját bevallása szerint évtizedekig dolgozott:


BOLYAI JÁNOS BETEGSÉGEI
kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében


A kötet megjelenésének szokatlan előélete volt, és jelen sorok írója – így Vofkori doktor születésnapja tájékán – úgy érezte, érdemes ezt a kötetet az Interneten keresztül szélesebb körben is megismertetni olvasóközönséggel. A kötet teljes címe:


APA ÉS FIÚ KÜZDELME A KÓROKKAL


Oláh Anna: Bolyai Farkas gyógyászati munkássága

Vofkori József: Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében


Ebbe a kötetbe adunk az alábbiakban egy kis betekintést.

Előszó

A magyarságtudat átmentése és erősítése érdekében „szükségünk van elsősorban azokra a teljesítményekre, tettekre, amelyeket a magyar lángelme teremtett és adott bőkezűen a világnak.”1

Ezen kijelentés 1989-ben, a Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában című nemzetközi találkozón hangzott el, a konferencia nyitó előadásán. A Kanadában élő Hamvas József előadó a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségét képviselte ezen a találkozón. Előadásának az alábbi címet adta: Magyar mérföldkövek a tudomány országútján. A honfoglalástól napjainkig eltelt időszak tudományos szűrőjében a szerző mintegy félszáz említésre méltó nevet talált – köztük a Bolyaiakét is. Az időrendi felsorolást követően az előadó fontosnak vélte hozzáfűzni azt, hogy a felsorolt személyek tudományos teljesítménye, azok jelentősége, zsenialitása, egyedülállósága, nemzetközi ismertsége és elismertsége tekintetében mindenki előtt Bolyai János áll. Kijelentését azzal indokolta, hogy emigráns magyarként angol kiejtésén mindig észrevették, hogy nem angol. Amikor tudományos körökben megemlítette magyar származását, szinte azonnal jött a következő kérdés: – akárcsak Bolyai János?

1996 szeptemberében Rómában került megrendezésre a IV. Hungarológiai Kongresszus. Itt is méltatásra került Bolyai János munkássága és korszakalkotó felfedezése az abszolút-geometria terén. Zárug Péter Farkas – akkor még a Miskolci Egyetem alig 21 éves hallgatója – előadásában2 szemléltette Bolyai János hírnevének elterjedését térben és időben. A tanulmány lényege azonban a Bolyai munkássága iránti hazai érdektelenség, netán értetlenség, el nem ismertség, mellőzés, sőt kitaszítottság állomásai. Ebből az írásból idézünk néhány szemelvényt.

„A Bolyai név világszerte a magyarral szinonim akárcsak a Bartóké. […] Könnyű a csecsemőnek messzire látni, ha óriások tartják magasba –, állítja Newton. Apja válláról Bolyai Jánosnak sikerült messzire látni, kitekinteni abból a szűk térből, amiben az emberiség Euklidész óta közel kétezer éven át szemlélte a körülötte lévő világot. Ez idő alatt matematikusok sokasága próbálkozott ezzel a kitekintéssel – sikertelenül. És ekkor a 21 éves Bolyai János felfedezi az abszolút tér titkát, forradalmasítja a térelméletet. […]

1871 júliusában a Római Akadémia matematikai osztályának elnöke, Baldassare Boncampagni Magyarország közoktatási miniszteréhez – Pauler Tivadarhoz – fordult levélben sürgetve a Bolyaiak kézirathagyatékának kiadását. […]

„Miniszter Úr!

Néhány év óta az egész Európa geométereinek figyelme a két magyar tudós Bolyai – apa és fiú – felfedezései felé fordul, amely beható vizsgálatokból éles fény derül a geometria alapvető és régóta ellentmondásos néhány kérdésére. Ennek a két eminens férfinek Marosvásárhelyen, az eldugott kisváros magányában életükben nem sikerült annak a hírnévnek örvendeni, ami tehetségüket megillette, és csak a hírneves Gauss, Bolyai Farkas bensőséges barátja tudta méltóképpen értékelni őket. A fiú Bolyainak tudható az a jelentős tanulmány amely a párhuzamosok valódi elméletét rögzítette, és ami csak egy töredékét tartalmazza azoknak a kutatásoknak amiket ez a mély és eredeti elme végzett ebben az igen nagy terjedelmű és bonyolult kérdéskörben. […] Miniszter úr kérem fogadja megkülönböztetett elismerésemet

Rome, 7. július 1871,

Az Ön elkötelezett híve

Baldassare Boncampagni”3

A francia és az itáliai matematikusok kitartása, szakcikkei és kiadványai jóvoltából a múlt század derekán a Bolyai név és a forradalmat jelentő térelmélet elindulhatott világkörüli diadalútjára Bordeaux-tól Austinig, Zaragozától Tokióig – kivéve Magyarországot. Felbukkanásától számított három évtized alatt kilenc kiadást ért meg, francia, olasz, német, angol, spanyol nyelvre is lefordították. Egyedül Magyarországon nem találta az Akadémia célszerűnek a magyar fordítást és kiadást. Az első latin nyelvű kiadásától számított 66 év után, világviszonylatban hatodik nyelvként és tizenegyedik kiadásként, 1897-ben került magyar nyelven az olvasók kezébe „a tér abszolút igaz tudománya”. A Bolyai-kézirathagyaték tetemes része máig kiadatlan.

Ilyen előzmények után szinte megmagyarázhatatlan az, hogy az utókor sok tehetséges elméje a Bolyai-féle több mint tizenötezer oldalnyi szellemi örökség kutatása, feltárása, értékelése végül, pedig egyetemes közkinccsé tétele helyett – ez mindmáig nem történt meg – az orvostudományi pletyka bugyrait választotta.

Az első Bolyaikról szóló nagy terjedelmű monográfiát a velük szinte kortárs Bedőházi János – a Marosvásárhelyi Evangélikus és Református Kollégium Kollégium igazgatója – felkérésre írta.4 Az austini egyetemi tanár G. B. Halsted, miután megismerte Bolyai János matematika elméletét, 1896-ban Marosvásárhelyre utazott, hogy az ottani kollégiumban tanulmányozza Bolyai János kézirathagyatékát. Az ő buzdítására írta meg Bedőházi ezt a monográfiát. Az óceánon túlról érkezett professzor látogatása annyira felbolygatta a kisváros életét, hogy a helytörténészek még fél évszázad múlva is emlegették Halstednek Bolyairól vallott értékelését. Fraczády Elek szerint például „Halsted megesmerkedvén Bolyai János nevezetes temesvári levelével, amelyet 1823. november 3-án atyjához írt, őt a világtörténelemben a lángész legtökéletesebb megtestesítőjének tartja.”5

Negyed évszázad múlva, 1923-ban, Budapesten újabb monográfia lát napvilágot. A Bolyaiakról ez az első szakavatott összefoglaló munka: Dávid Lajos: A két Bolyai élete és műve. A szerző így ajánlja munkáját az olvasó figyelmébe: „Nagy szegénységünkben különösen drága kincsekről szól ez a könyv: a két Bolyai munkássága elismert nemzetközi érték, sorsuk pedig intő tanulság”6

Dávid Lajos fontosnak tartotta véleményt nyilvánítani Bedőházi munkájáról. Tette azért, hogy az olvasó kellő kritikával értékelje a Bedőházi által leírtakat. Bedőházi munkájáról így nyilatkozik:

„Van ugyan egy másik terjedelmes Bolyai-életrajz is még 1879-ből Bedőházitól, de ez nem kielégítő. Nagy lelkesedéssel, kevés utánajárással készült. Bár több fontos adatot megőrzött, de annál többet hagyott veszendőbe, jóllehet szerzője ott élt Marosvásárhelyt. Az adatok hiányát vagy hibás voltát pedig nem pótolják a szerző hosszadalmas és gyakran fölületes kitérései. Művének terjedelmével nem arányos a tartalma. De legnagyobb hibája, hogy Bolyai Jánosról futólag és igazságtalanul szól. Bedőházi sem tudott fölébe emelkedni annak a kisvárosi gyűlöletnek és megvetésnek, amely a két Bolyai közül a fiút, a matematikatörténetben a sokkal nagyobbikat, halála után még negyven évvel is üldözte.”7

Míg Bedőházi adatainak, következtetéseinek forrása az akkor még élő rosszindulatú kisvárosi szóbeszéd, vagy a marosvásárhelyi diákság, lakóság körében ma is élő legenda, addig Dávid Lajos könyve életrajzi, matematika- és művelődéstörténeti vonatkozású eredeti dokumentumot, kéziratot, levélrészletet, kortárs szerzőktől származó tudományos méltatását tartalmaz.

A két könyv elolvasása után matematikához mit sem értő, de az emberi gyengeségek iránt annál fogékonyabb írástudók – többnyire orvosok – számára kiváló lehetőség kínálkozott Bolyai János betegségeinek kivesézésre. Annál is inkább, mert a nyugati világban a kor divatos irányzata lett a zsenialitás pszichopatológiai vizsgálata. A magyar szakemberek sem maradhattak le, hiszen nekünk is volt egy zsenink, méghozzá világszerte ismert. A róla megjelent mindkét monográfiában bőven kínálkoztak olyan adatok, amelyek valós, vagy vélt betegségeket, szokatlan gyógykezeléseket, vagy apa és fiú közötti nem mindig családias viszonyt taglalták. Úgy tűnik, hogy a nyugat-európai korszellem, az új (ál)tudományos nézetek felbukkanása, majd divatossá válása és magyarországi meghonosodása kedvezett azoknak a kiadványoknak, amik sorra jelentek meg az 1920–30–40-es években. Bolyai János életének kiemelt dátumai 1802 a születése és 1860 a halála évfordulója. Ebből adódik, hogy a tudományos körökben jártasabbak a kerek számú évfordulókon kényszert éreztek arra, hogy Bolyai Jánosról emlékezzenek. Ezt igazolják a Bolyai-bibliográfiákból tükröződő igen nagyszámú kiadvány, amelyek ezekre az időpontokra esnek. Természetesen akármilyen más apropója is lehet egy szakdolgozat megjelenésének.

Szirmayné Pulszky Henriette 1932-ban kelt tanulmánya az Appendix megjelenésének 100. évfordulójára készült. Szirmayné így indokolja a tanulmány megírását:

„Bolyai Jánossal kívánunk e helyen röviden foglalkozni, a kiváló matematikussal, akinek felfedezése, az abszolút geometria, a legnagyobb horderejű tudományos felfedezés, amely a régi Magyarországból indult ki, sőt talán egyáltalán a legnagyobb felfedezés és alkotás, amellyel magyar tudós ajándékozta meg, a világot […] Mi magunk […] arra a meggyőződésre jutottunk, hogy B. János jellemének rehabilitálását egészen új alapokra kell fektetnünk: arra a meggyőződésre jutottunk és most meg fogjuk kísérelni annak a bebizonyítását, hogy B. János súlyos és gyógyíthatatlan elmebajban, schizophreniában szenvedettés és hogy itt a János kortársai részéről, valamint Bedőházinál és Brassainál arról van szó, hogy erkölcsi megítélés alá vonták épp azokat a tulajdonságokat és különcségeket, amelyek éppen ennek a súlyos elmebajnak a tüneteit képezte.”8

Jelen sorok írója a magukat orvos-„történészek”-nek tekintett, szakmailag prominens személyek szándékában furcsa indítékot fedez fel. Valamiféle előre lefektetett elméletüket kívánták bizonyítani. Az ők esetükben a quod erat demonstrandum bizonyítási elve érvényesül. A prekoncepcióhoz keresnek érveket, látszólagos bizonyítékokat. Ilyenkor a forrásként felhasznált szövegrészeket – szövegkörnyezetükből kiragadva – tetszés szerint manipulálják. Tudományos magyarázataikhoz többnyire áltudományos – de a maguk idejében elismert szerzőkre hagyatkoznak. Szakmai felkészültségük segítik őket abban, hogy érveik megalapozottnak tűnjenek. Ilyen szerzőnek bizonyult Szirmayné Pulszky Henriette, aki Ernst Kretschmer ma már megalapozatlannak, áltudományosnak tekintett munkájára hivatkozva teszi meg súlyos minősítéseit Bolyai Jánosról. De ide sorolhatjuk dr. Pataki Jenő kolozsvári orvostörténészt is, aki C. Lombrosonak a lángész és őrültség közötti és Európa-szerte ismertté vált elméletét kívánta alátámasztani Bolyai János betegségei kapcsán. Úgy tűnik, hogy már előzőleg Moebius is és Kretschmer is tett utalást e tekintetben Bolyai Jánosra, hiszen külföldön már több mint egy fél évszázada a legnagyobb zseninek kijáró dicsfény övezte nevét. Az elmeállapot–zsenialitás összefüggéseit vizsgálók tehát Bolyainál nem is találhattak nagyobb zsenit, tökéletesebb vizsgálati alanyt.

A magyar szakorvosok bizonyára felzárkózni kívántak a kor híres nyugat-európai szaktekintélyeihez. Dávid Lajos méltató könyvét követően is Magyarországon – orvosi körökben – úgy tűnik fontos volt közös nevezőn maradni a kor nyugati szaktekintélyekkel, ezért írhatta Szirmayné is, Pataki doktor is ma már igencsak megkérdőjelezhető tanulmányát. Felmerül a kérdés: állították-e volna egyértelműen Bolyai Jánosról, hogy szkizofréniás agyműködésének köszönhető az Appendix, ha ismerték volna Európa és Amerika híres matematikusainak véleményét Bolyai munkájáról?

Az utókor azonban mára megcáfolta ezeket az elméleteket. Vofkori József, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egykori tanára feladatának érezte új szempontok, korszerű orvosi ismeretek és komoly levéltári kutatások alapján újraértékelni a Bolyai Jánosról leírt vélekedéseket. Vofkori doktor bebizonyította, hogy Pataki Jenő nemcsak manipulálta a Bolyai Jánosról fellelt orvosi bizonyítékokat, de olyan adatokra is hivatkozott, amik a valóságban nem léteznek, ugyanakkor elhallgatott olyanokat, amiket az eredeti orvosi napló tartalmazott.9

Az olvasó számára ilyen esetekben felmerül a kérdés: qui prodest – kinek állhat érdekében saját szakmai tekintélyét az utókor előtt kockára tenni egy-egy írással? Mert az utókor kíméletlen és a kutatások sohasem befejezettek.

Szerencsére a Bolyai-kutatás sem. Vofkori szívós, évtizedes munkával két irány mentén végzett beható vizsgálatokat. Egyik fő kutatási körben feltérképezte a Bolyaiak betegségeit tárgyaló kiadványokat, szakmailag elemezte a szerzők megállapításait és azokat egybevette az 1990-es évek szakmai megállapításaival. Ily módon az is értékelhető volt, hogy melyik szerző tett szakmailag téves megállapításokat.

Egy másik körben szinte gigantikus feladatra vállalkozott. Újra kibetűzte Bolyai János egykori kezelőorvosának – dr. Péterfi Pálnak Bolyai János betegségeiről és az ajánlott kezelésekről szóló naplóját. Elképesztő felfedezést tett. A Péterfi doktor által 1854-ben leírt tünetek a mai kor ismeretei alapján nem annak a betegségnek – Herpes syphyl. voltak tulajdoníthatóak, amit Péterfi doktor kezdetben megállapított, azaz a szifilisznek. Ebből következően az ajánlott kezelések sem szüntethették meg a valódi kórt, ugyanakkor kedvezőtlen élettani hatásuk sokszor tovább rontották Bolyai János egészségi állapotát. Vofkori doktor azt is bebizonyítja, hogy később maga Péterfi is újraértékelte saját diagnózisát, de ezt a tényt például az orvos-történész Pataki doktor figyelmen kívül hagyta, holott elsőként ő tett közzé részleteket Péterfi doktor naplójából. Péterfi doktor végső diagnózisa szifilisz helyett a pitiriázisz. Ekkor azonban Bolyai János már utolsó hónapjait élte. Ezt a tényt Pataki doktor elhallgatta. Ezért él ma is a köztudatban az a tény, hogy Bolyai János szifiliszes volt.

Jelen sorok írója most egy nemrég Norvégiából kapott levélből idéz, amiben Bolyai Jánosról ír egy olyan 50 éves férfi, aki maga Bolyaival egy városban – Kolozsváron született és élt 40 éven át: „Érdekes volt az is, hogy mily korán mutatkozott meg benne a zsenialitás. Ebben nem is kételkedtem soha, hiszen elmebeteg anyja volt”. (Norvégia, 2000.)

Íme a bizonyítéka annak, hogy még ma is Bolyai zsenijét az elmebajjal hozzák összefüggésbe, az elmebajt pedig a szifilisz következményének tekintik.

Vofkori szinte minden Bolyai-levélrészletben, vagy korabeli, önéletrajzi feljegyzésben tett orvosi utalásokhoz kiegészítő szakvéleményt fűz. Titanikus az elvégzett munka. Egyrészt kritikailag értékelte másfél évszázad közel ötven orvosi tanulmányát. Ezt követte az a levéltári kutatómunka, ami Vofkori doktort egyidejűleg avatta Bolyai-kutatóvá és orvos-történésszé. Vofkori doktor e kettős minőségében egyedülálló az immáron másfél évszázados Bolyai-kutatás történetében. Egy múltszázadbeli, húsz éven át vezetett, kézzel írt orvosi napló átvizsgálása, értékelése a múlt és jelenkori tudományos ismeretek fényében nem mindennapi feladat.

Vofkori József a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem adjunktusaként évtizedeken át igyekezett a sallangoktól, rosszindulatú mende-mondáktól, de legfőképpen a felelőtlen orvosi diagnózisoktól „megtisztítani” Bolyai János életrajzát. A száz oldalt is meghaladó kézirat közel két évtizedig egy asztalfiókban állt. Okai csak részben keresendőek a romániai nemzetiségi kérdések és a Bolyai név összefonódásból adódó politikai hátrányban. A Kriterion Könyvkiadó, valamint a Korunk folyóirat szerkesztői minden lehetőséget megragadtak a Bolyaiakról szóló kiadványok megjelentetésére. A néhai szerző emberi korlátai és önmaga szakmai szerénysége voltak az igazi okok. Vofkori doktor úgy érezte, hogy a nagy Bolyai-kutatók (Erdélyben ez idő tájt többen is voltak) ajánlására lenne szüksége a kiadáshoz. Elküldte nekik a kézirat egy-egy példányát és támogatásukat kérte. Az ekkor már Székelyudvarhelyen élő orvos éveken át még csak jelzést sem kapott sem Temesvárról, sem Marosvásárhelyről arról, hogy a címzettek megkapták a kéziratot. Úgy döntött elfelejti Bolyai Jánost, a sok éven át összegyűjtött dokumentumokat, cáfolatokat, érveket és bizonyítékokat. Nyugodjon a több mint száz oldalas kézirat az asztal fiókjában, majd az utókor eldönti mit kezd vele.

Jelen sorok írója – maga is Bolyai-kutató – Vofkori doktor hirtelen és tragikus halála előtt néhány hónappal kereste fel Székelyudvarhelyen a megkeseredett orvost, kutatót. Évtizedes kutatásairól kezdetben igen távolságtartóan nyilatkozott, és csak hosszas rábeszélésre engedett annak a kísérletnek, hogy tegyünk közösen még egy próbát. Talán Bolyai János születésének 200. évfordulója, vagy a millennium légkörében tehetősebbé vált kiadók, támogatók fontosnak tartják majd a szégyenletes Bolyai-életrajz revízióját. Dr. Vofkori József 1998 nyarán átadta tehát a kéziratot jelen sorok írójának, majd néhány hónap múlva elhunyt. Örökösei támogatását élvezve, több kiadónál is kísérletet tettünk a kiadásra, sikertelenül.

A 2002-es év során, a Bolyai év kapcsán kutatók sokasága igyekezett új adatokat feltárni Bolyai Jánosról. Érdekes módon az immáron 17 éve egyik a kallódó kéziratok közül előkerült és felfigyeltek a mű jelentőségére. A tér úttörője című tanulmánykötetben,10 valamint a Természet Világa Bolyai Jánosnak szentelt ünnepi számában11 dr. Jung János tollából megjelent egy írás Bolyai János betegségei címmel. A felhasznált irodalomjegyzék utolsó címe:


Vofkori József: Bolyai János betegsége. Kézirat, 1985.”

(Annak idején nem Jung doktor volt Vofkori József kéziratküldeményének címzettje.)

[A cikk a Természet Világa online változatában is olvasható – A szerk.]


Ezt a kéziratot küldte el Vofkori doktor Marosvásárhelyre és végre a MENTOR Kiadó jóvoltából 2005-ben teljes terjedelemben megjelent nyomtatásban.

Tekintettel arra, hogy az eredeti kéziratban a legtöbb idézet forráshelye hiányzott, ezt lehetőség szerint pótoltam.

A két leggyakoribban használt forráshely több kiadást is megért. Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága 1923-ban és 1979-ben, Benkő Samu: Bolyai János vallomásai pedig 1968-ban és 1972-ben is megjelent. Vofkori doktor hol innen, hol onnan vette az idézeteket, ezért a lábjegyzetben a szerző neve után feltüntettem a kiadás évét is.

Ahol az idézetek végén hiányzik a forráshely, ott nem sikerült azokat fellelni.

A Bolyai Gergelyhez írt levelekből Vofkori doktor csak egy-két mondatot idézett. Én úgy ítéltem meg, hogy a levelek folytatása is szorosan kötődik a kötet mondanivalójához, ezért a leveleket kiegészítettem az orvosi vonatkozású részekkel.

A teljesen egybeszerkesztett szöveget öt fejezetre osztottam, elláttam alcímmel. Ily módon áttekinthetőbb lett a gyakorta tudományos nyelvezetű szöveg a nem szakember olvasó számára is.

Az eredeti Vofkori munkában szereplő személyek a szövegben történt előfordulásuk sorrendjébe, különböző mértékben részletezett életrajzi adatokkal kerültek a névmutatóba. Ezt olyképpen változtattam meg, hogy a családtagok életrajzi és kórtörténeti adatait külön alfejezetbe szedtem. Egy másikba kerültek a Bolyaiak életével, betegségeikkel foglalkozó kutatók, orvosok és más – a Bolyaiak életében szerepet játszó személyek – adatai. Készítettem egy szakszerű névmutatót is az előfordulás oldalszámával. A mű eredeti címén is változtattam. A Bolyai János betegsége helyett Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében címet célszerűbbnek találtuk.

Végül függelékben közétettem az MTA Könyvtár Kézirattárában őrzött orvosi recepteket, amire Vofkori doktor utal a könyvében. Ezeket Fráter Jánosné lajstromozta, és az alábbi leírással sorolta be a Bolyai-gyűjteménybe a K 24/48–100 jelzet alatt.

Mindezekre a változtatásokra maga a szerző hatalmazott fel.

A Vofkori kötet tartalomjegyzéke is figyelemreméltó, hiszen a teljes Bolyai család egészségügyi adatainak is utánajárt, apjáról, de főként anyjáról Benkő Zsuzsannáról (akinek betegségeiről Bolyai kutatók sokasága írt valós vagy valótlan állításokat.)

Íme a kötet tartalomjegyzéke:

„Előszó (Oláh Anna) · Életképek Bolyai Jánosról · Bolyai János lelki alkatára vonatkozó patográfiai kutatások és következtetések · Kórtörténeti adatok dr. kibédi Péterfi Pál orvosi naplója apján · Volt-e Bolyai Jánosnak syphilise? · A vízkúra · A Bolyai-család tagjainak életrajzi és kórtörténeti adatai: · Benkő Zsuzsanna · Bolyai Farkas · Bolyai Amália · Bolyai Antal · Bolyai Dénes · Bolyai Gergely · Bolyai Gyula · Orbán Rózália · A Bolyaiak életével, betegségeivel foglalkozó kutatók, orvosok, valamint a Bolyaiak életében szerepet játszó személyek adatai · Névmutató”

Vofkori József kötete számos orvosi félreértést, csúsztatást, féligazságot tisztáz a Bolyai családdal kapcsolatos orvosi kérdésekről, a Bolyai-kutatás egyik nem mindennapi, ha nem egyedülálló termékéként emlegethetjük.

Ajánljuk orvos- és művelődéstörténészek, orvostanhallgatók és olvasni szeretők figyelmébe.

Dr. Vofkori József
  1. Magyarok szerepe a világ természettudományos és műszaki haladásában. II. tudományos találkozó, Budapest, 1989. Előadások kivonatai, OMIKK, I. kötet, 20. p.
  2. Zárug Péter Farkas: „…a két erdélyi geométer hagyatékának megőrzése” – Itáliai matematikusok erőfeszítései a Bolyai-kéziratok kiadása érdekében. = Iskolakultúra 1996. 9. sz. 3–14. p.
  3. MTA, RAL, 688/1871. [franciából fordította Oláh Anna]
  4. Bedőházi János: A két Bolyai. Élet- és jellemrajz. Marosvásárhely, 1897.
  5. Farczády Elek: A Bolyai-kultusz története és a marosvásárhelyi Bolyai-múzeum. = Korunk 1960/19. évf. 1. sz. 56–64. p.
  6. Dávid Lajos: A két Bolyai élete és műve. Budapest, 1979. 5. p. [A továbbiakban Dávid, 1979.]
  7. Uo.
  8. Szirmayné Pulszky Henriette: Bolyai János életének és munkásságának lélektani értelmezése. 1932, Budapest. Különlenyomat a Magyar Psychológiai Szemle 1932. V. évf. évfolyamából.
  9. dr. Péterfi Pál orvosi naplója, amelyben lejegyezte Bolyai János betegségeivel kapcsolatos tüneteket és a javasolt gyógykezelést. Kéziratban a Marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtárban.
  10. Mentor Kiadó, 2003, 144–165. p.
  11. Természet Világa 2003. I. különszám, 98. p.

A szerző fizikus, Bolyai Pedagógiai Alapítvány-alapító.

Elektronikus kézirat.