Limes rovat

„feketén fixálok”

Bolyai Farkas – a képrögzítés erdélyi úttörője
Oláh Anna
kémia, fényképezés, dagerrotípia, Bolyai Farkas, Rayka Péter, Louis Daguerre

Akár Bolyai Farkas, akár néhány híressé vált tanítványa – Vajda Dániel, Bod Péter, Horváth Farkas, Jakab Lajos vagy Rayka Péter – életútját vizsgálják a kutatók, minden alkalommal kitérnek a mester és tanítvány kapcsolat néhány egyedi vonására. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Bolyai sok mindent meghonosított a göttingeni kutatóegyetemen tapasztalt – Európában addig egyedülálló – oktatási módszerekből. Békés Vera igen értékes elemző írásából tudjuk, hogy:

„A göttingai professzorok a diákjaikkal szoros közösségben élve intenzíven tanítottak és kutattak. A tanárok mindemellett nagyfokú szabadságot és jelentős állami támogatást kaptak tudományos vizsgálódásaikhoz. Viszont elvárták tőlük, hogy eredményeikről rendszeresen, nyilvános számot adjanak.

Wilhelm von Humboldt szavaival: itt »…a tudományt mindig úgy kezelik, mint egészen meg nem oldott problémát, és ezért az állandó kutatás állapotában vannak, ellentétben az iskolával, melynek csupán kész és befejezett ismeretekkel van dolga, s csak ilyeneket tanít. Ezért a tanár és tanuló viszonya is egészen más lesz, mint addig. Az előbbi nem az utóbbiért van, hanem mindketten a tudományért; a tanár munkája részben a tanítványok jelenlététől is függ, mert enélkül tevékenysége nem folyhatnék oly eredményesen; ha ők nem gyűlnének önként köréje, maga keresné meg őket, hogy céljához közelebb jusson, a gyakorlottabb, ám éppen ezért könnyebben egyoldalúságra hajló és már kevésbé eleven erőt kötve össze így a gyengébb és még elfogulatlanabbul minden irányban bátrabban törekvővel.«”1

A göttingeni egyetemi könyvtár Bolyai idejében

A tanár–diák viszony egyik jellegzetessége az volt, hogy miután Bolyai jelentékeny szerepet vállalt a diákok pályájának kiválasztásában, ajánlásokat tett számukra külföldi egyetemeken. Vándordiákságuk alatt szinte mindvégig kapcsolatban, levelezésben állt velük. A levelek főként azt a célt szolgálták, hogy tovább irányítsák a diákok külföldi tudásszerzését. Felhívta egykori diákjainak figyelmét konkrét tudományos területekre, intézményekre, múzeumokra, építményekre, találmányokra, kiadványokra, vagy csak általános, széles körű megfigyelésekre szólította fel őket. Egyeseket arra sarkallt, hogy célirányosan és aprólékosan vizsgáljanak olyan tudományos felfedezéseket, amelyeknek híre csak felületesen jutott el hozzá. Ilyen volt például jelen levél is, amiben Rayka Pétertől felvilágosítást kér új felfedezésekről, mint pl.

„Az új gáz eléhozása, az Obscura Camera képfixírozása, valami új (machinákat) mozgatóerő, Luftstrolitu caminokról.”

Bolyai rendszeresen válaszolt egykori diákjaitól kapott levelekre, és további tudományos kutatási feladatokkal bízta meg őket. Ezekben a levelekben Bolyai egyúttal beszámolt saját tudományos kísérleteiről, amelyekben ha elakadt, valamelyik külföldi diákjától igyekezett az európai eredmények birtokába jutni. Ezeken a leveleken keresztül a Bolyai-kutatók mélyebb betekintést nyerhetnek Bolyai kutatási, forrásszerzési módszereibe. E témakörben legszemléletesebb a fiával folytatott levelezés akkor, amikor János Bécsben tanult.

Jelen tanulmány is egy igen értékes szemléltetése a tanár–diák levelezés útján történő „párbeszédnek”. A levélre egy véletlen folytán bukkantunk egy sepsiszentgyörgyi levéltárban, ahol a Kolozsváron végzett levéltáros egy baráti társaságban tett említést a levélről, ami neki is véletlenül került a kezébe. Az idáig kiadatlan levelet Bolyai Farkas a Bécsben tanuló Rayka Péterhez (1807–1876) írta. A levelet talán egy évszázadig is egy magángyűjteményben őrizték, majd bekerült a Román Országos Levéltár Kovászna Megyei Fiókjába, Sepsiszentgyörgyre, a Kiss Árpád-gyűjtemény2 részeként, mint a 37-es számú darab. Vajmi kevés volt az esélye annak, hogy valaki céltudatosan keresse. Ilyen ajándékot egy Bolyai-kutatónak csak a jószerencse adhat. Az eddig teljes egészében kiadatlan levélnek magyar fotótörténeti jelentősége van, nevezetesen arról tanúskodik, hogy Bolyai Farkas Daguerre után néhány hónappal szintén képet rögzített, anélkül, hogy ismerte volna Daguerre eljárását.

De lássuk a levelet, majd a fotótörténeti kronológiát.

„Marosvásárhely 1839. febr. 21.

Kedves Rayka Úr!

Testvéréhez intézve hozzám küldött levelét, melyben tudósít, hogy hazánknak nagy reménységű Fia mellett van, kiben halhatatlan emlékezetű Nagy Attyának3 feltámadását látjuk, örömmel vettem; minden jó következését reménylem, alázatosan tisztelem, s Nagyságát nagyreménységű nevelőjével, Ziegler úrra együtt.

Az új gáz4 eléhozásáról tud valamit, tudósítson, világát kétségkívül látta.

Gyönyörű találmány az Obscura Camera képfixírozása; mihelyt [el]mondották, elébb úgy, amint van, azon színekkel lehetetlennek mondottam, de azonnal ígértem, hogy egy Δ-ot – feketén fixálok – s úgy mondották, hogy csak sötétben is marad meg. A gondolat szép, a tökélyesítését s nagy következéseit várhatni.

Valami új (machinákat) mozgatóerőt is mondják hogy találtak; tudósítson, ha tud róla.

A Luftstrolitu caminokról5 is ismétlem kérésemet, s mindezek felett fontos és sürgető kérésem, melyet még írtam volt, mikor Petraskó Pestre ment, Brandecker úrhoz volt utasítva.

Az én Dissertatióm6 hihetőleg nem ment még [el], különben egész Németországból egy olyan fontos és szép kérdésre csak egy ment volna, s Vásárhelyről kettő;7 minden órán egyenesen Lipsiából meg fogok bizonyosodni; én jobbat nem látok; nem tehettem, hogy theoriámat egyszerűnek, természetesnek, s dologból szükségképpen folyónak s alaposnak ne lássam; de igen szívesen kérem, menjen el

Mösle’ s Witw […]’ und Braunmüller
Buchhandlung in Wien am Graben-hez

és tisztelje a Gróf Toldalagi Ferenc úr fia nevelője, Hertzeg János úr nevével, s mondja meg, hogy hozassa meg Lipsiából azon Programot, melyet Fürstl. Jablonowskische gesselschaftder Wissenschaften az 1837-ben tett kérdésekre adott ki, sőt ha a Mathesisi ugyan 1837-ben tett kérdésre valamely Absonderung kinyomtattatott volna, azt is hozassa meg minél előbb.

2-dszor, hogy ha nekem odaküldetnék valami, azt is adja az Úrnak által, akár Hertzeg úr contójára, akár az úr az én contómra fizesse ki. Ha találkozik, tisztelem […] Szöts urat, és vagyok szíves indulattal barátja, szolgája

Bolyai Farkas”

Dr. Imre István egyetemi előadótanár behatóan kutatta Rayka Péternek, az erdélyi iparosítás egyik kiemelkedő úttörőjének életútját és munkásságát. Az ő nevéhez fűződődik ugyanis Kolozsváron az első gépgyár alapítása.

Raykának a Bolyai Farkashoz fűződő viszonyáról ezt írja:

„Tanul tőle matematikát, vegytant, és azt is neki köszönheti, hogy a pótcselekvésként kiélt műszaki foglalatoskodást élethivatássá avathatja. […] Bolyai Farkas felismerte benne a tehetséget, […] tanára segítségével jut hozzá, feltehetőleg, valamelyes ösztöndíjhoz és a szegény sorsú erdélyi diák másik segítő eszközéhez: a mentorsághoz. A marosvásárhelyi tékaalapító kancellár unokája, az akkor 17 éves Teleki Samu mellé kerül nevelő- és tanulótársként. Vele együtt utazik Bécsbe és végzi el 1836–1839 között a műegyetemet.”7

Rajka Péter
(1807–1876)

Rayka Marosvásárhelyen járt iskolába, ahol Bolyai Farkas egyik kedvenc tanítványa volt. 1837-ben Bolyai bíztatására és támogatásával Bécsbe került a műegyetemre, a könyvtáralapító kancellár unokájának mentoraként. Tanulmányai végeztével tanárai Bécsben marasztalták volna, de ő elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne otthon bontakoztassa ki tudását. Kolozsvár szélén szerény méretű gépipari vállalatot alapított. Öntödéje kézi meghajtású fúvóval működött, és 12 alkalmazottja felváltva folyamatosan dolgozott. Szűkös anyagi helyzete miatt, bármilyen megrendelésnek eleget kellett tennie, ezért ezermesterként tartották számon. Gyártott óraalkatrészeket, mérlegeket, vaspléh kemencéket, különféle vascsavarokat, esztergákat, mérnöki eszközöket és műszereket. 1843-ban a budapesti iparmű kiállításon kitüntették szecskavágóját, majd 1844-ben ekéje aratott nagy sikert.

Bolyai a fenti levelet az akkor még Bécsben tanuló Raykának írta Bécsbe. A levélnek voltak előzményei. A szöveg értelme alapján Rayka saját testvére címére – valószínűen Kolozsvárra – előzőleg küldött Bolyainak egy levelet, amiben beszámolt sorsának alakulásáról. De lássuk a nagy horderejű feltalálás – a képrögzítés – időrendi eseményeit, és helyezzük el köztük Bolyai levelét arról, miszerint „feketén fixálok” – azaz képet rögzít szinte egyszerre Daguerrel.

Daguerre, Louis-Jaques-Mandé8 (1778–1851) 1837-ben nátrium-klorid oldattal, sötétkamrában (camera obscura) képet rögzített, majd 1838-tól kezdve sorozatban készítette a mai dagerrotípiának nevezett képeket. Kezdetben a találmány nem váltott ki túlzott érdeklődést.

Daguerre kísérletezés közben

A lyukkamera (Camera Obscura) mindössze egy dobozból áll, amelynek az egyik oldalán egy picike lyuk van. Ezen jut be a fény a dobozba, és a lyukkal szemben lévő falon létrejön a lyuk előtti tárgy kicsinyített, fordított képe. Ha a lyuk elég kicsi, áthaladásakor a fény a tárgy minden egyes pontjáról a doboz szemközti falán egyetlen pontba érkezik. A kicsinyítés mértékét egyszerűen a geometriai méretek, a doboz hosszának és a tárgy lyuktól mért távolságának aránya határozza meg.

Kezdetben a keletkezett „fény képet” körülfestették, rajzolták, és az eredmény festmény lett.

Képalkotás camera obscura segítségével
Korabeli metszet

Amennyiben a kép helyére valamiféle fényérzékeny lemezt helyezünk, erre rögzül a kép. Bolyaihoz valószínűen annyi értesülés jutott el a képrögzítés módszeréről, hogy camera obscura-t használtak. A pontos eljárás ismeretének hiányában ő maga tovább gondolta a lehetőségeket, neki ugyanis sem a fizika, sem a kémia nem okozott gondot, hiszen mindkettőben alapos ismeretekkel rendelkezett.

1837-ben sikerült Daguerre-nek elkészítenie az első dagerrotípiát.

Louis Daguerre

Találmányát bemutatta François Arago (1786–1853) francia fizikusnak a Francia Akadémia akkori titkárának, aki nagyra értékelte a találmányt.

1839. január 7-én ismertette az Institute de France-ban képrögzítés megvalósításának tényét.

1839. január 9-én bejelentette a Francia Akadémián, és megvételre ajánlotta a kormánynak.

A képrögzítés felfedezések bejelentése az Institute de France-ban

A technikatörténet ettől a dátumtól számítja a fényképezés felfedezését.

1839. február 21-én, alig hat héttel a képrögzítés híre után Bolyai Farkas levet írt Bécsbe kedvenc tanítványának Rayka Péternek, és közli vele, hogy képet rögzít, holott nem ismerhette Daguerre pontos technológiai eljárását.

1839. március 7-én az erdélyi sajtóban, nevezetesen a Nemzeti Társalkodóban adtak hírt erről a tudományos eseményről.

1839. augusztus 19-én a francia kormány közkinccsé tette a fényképezést, mint képalkotó találmányt.

Louis Daguerre: Historique et Description des Procedes du Daguerreotype et du Diorama. Paris, 1839.
Bibliothèque nationale de France
Daguerre képei’ elkészitése’ módjának leírása.
Német után közli Dr Zimmermann Jakab. Bécsben, 1840.

1840-ben megjelenik Bécsben Daguerre eljárásának magyar nyelvű leírása:9

„ELŐSZÓ.


Ki saját szemeivel láthatta, ’s kezeivel tapinthatta Daguerre’ bámulatos találmányát, mint nekem, a’ bécsi tudományok’ egyetemében, vala szerencsém kitett fényképeit láthatni és tapinthatni; elegendően meggyőződhetik e’ kevésre terjedő munka' értékéről. – E’ találmány már Europa szerte ismeretes, minek készítése' módját útmutatásul azokkal kivántam honi nyelvünkön, minthogy ezen még nem létezik, közleni, kik azt vagy utánozni, vagy, mikép történik az, tudni óhajtják. Reménylem, hogy ezt a’ t. közönség méltányolandja.

A’ forditó.”

Nem tudjuk honnan, kitől értesült Bolyai a képrögzítésről. Valaki szóban tájékoztatta a felfedezésről, ezt sugallja a levél azon része, hogy:

„mihelyt mondották, elébb úgy, amint van, azon színekkel lehetetlennek mondottam.”

Szinte elképesztő, hogy közel 180 évvel ezelőtt egy párizsi tudományos esemény híre néhány hét alatt eljusson Erdély egyik eldugott zugába.

Abban bizonyosak lehetünk, hogy Bolyai eljárása az általa hallottak egyéni elképzelésén alapult. A levél igehasználata – feketén fixírozok – nem utal arra, hogy már el is végezte volna a képrögzítést. Ha végzett is kísérleteket, bizonyára nem voltak túlságosan eredményesek, ellenkező esetben bizonyára nagyobb hírverést hallottunk volna ezekről a képekről, netán hagyatékában is maradtak volna.

Az tény, hogy ahogyan értesült a képrögzítés felfedezéséről, ő maga – mint annyi más területen – is saját kísérletezésbe kezdett, saját eljárást ötlött ki, de a kísérlet bonyolultabb volt, hosszabb időt vett igénybe mint amire számított, és mint annyi más területen is érdeklődése idővel valószínűen kihunyt.

Bolyai Farkas hagyatékában létezik egy dagerrotípia. A Bolyai Múzeum falán bárki megtekintheti. A kép Bolyai Farkast ábrázolja – a ravatalon. A Marosvásárhelyen élő Török Gáspár fotóművész – aki sokat foglalkozott Bolyai képrögzítési kísérleteinek kutatásával – azt a megállapítás tette, hogy a ravatalon látható Bolyait ábrázoló kép egy ceruzarajzról készült. Erre olyan fény- és árnyékhatások utalnak, amik ellentmondanak a valóságos fényterjedés és árnyékképződés törvényeinek, és csak grafikus satírozással hozhatók létre.

Fóris Pál sepsiszentgyörgyi fotószakértő szerint: „Bolyai Farkas nevének azon feltalálók sorában is helyt kell kapnia, akiket a fényképezés úttörőiként tartunk számon.”10

Bolyai Farkas a ravatalon 1856-ból
A kép Marosvásárhelyen, a Bolyai Múzeum falán látható
  1. Békés Vera: A kutatóegyetem prototípusa: a XVIII. századi göttingai egyetem.
  2. Kiss Árpád (1902–1965 református lelkész, tanár, szerkesztő, a Székely Mikó Kollégium tanára (1940–48), egyidejűleg a Jókai Nyomda Rt. igazgatója.
  3. gr. Teleki Sámuel.
  4. A gázlámpákban közvilágításhoz használt gáz. Az acetilént Edmund Davy ír kémikus állította elő 1836-ban.
  5. Légáramlású kemencék.
  6. A Lipcsében működő Jablonowski Társaság 1837-ben pályázatot írt ki a komplex számok szerepének tisztázására. Bolyai János beadott egy pályamunkát Responsio (Felelet) címmel, Farkas pedig tőle függetlenül Dissertatio néven. Bolyai ennek az eredményét várta.
  7. Imreh István: A gépgyártó Rayka Péter. = Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből és testvéri együttműködéséről a román nemzettel. Bukarest: Politikai Könyvkiadó, 1976. 167. p.
  8. francia vegyész, a fényképezés történetének egyik úttörője.
  9. Magyar Elektronikus Könyvtár.
  10. Fotóművészet, 1976. 2. sz.

Elektronikus kézirat.