matematika, differenciálszámítás, fizika, elektromosság, optika, csillagászat, áthaladás, geográfia, hosszúsági fok
Gróf Teleki József és gróf Teleki Sámuel a peregrinusi
utazásuk során a kor számos kiváló tudósával találkozott.
Élményeiket a naplóikban megörökítették. Az ezekből készült
válogatás
első része Daniel és Johann Bernoullival való
találkozásaikat mutatta be, míg a mostani, a leideni
és a párizsi tartózkodásuk élményeit foglalja össze.
Sok fejtörést okozott, hogy a naplók szövegét milyen
formában adjam közre. Jelitai az idézeteket eredeti
formájukban közli, amelyek nagyon nehezen olvashatóak a
latinos írásmódú idegen szavak, a váratlan egybe-,
illetve különírások, a sokszor hiányzó központozás, a
ragozásbeli eltérések és a különféle következetlenségek
miatt. Végül egy ’korszerűsített’ szövegváltozat mellett
döntöttem. Az átírás szabályai a következők voltak:
1. A mondatokon belül a szórenden
csak nagyon indokolt esetben változtattam. 2. Az idegen,
régies vagy szavak helyére a mai megfelelőiket használtam,
de a kurzorral szóra mutatva a megjelenő ablakban láthatjuk
az eredeti változatot. 3. A többféle módon használt neveket
egységesítettem. 4. Elhagytam a régies betűkapcsolatokat:
pl. cz helyett c, ts helyett cs, haggyuk helyett hagyjuk
stb. szerepel. 5. A különféle szóvégi hasonulásokat a ma
megszokottra cseréltem. 6. Néhány helyen magyarázatokkal
próbáltam érthetőbbé tenni a szöveget. 7. Lecseréltem a
feleslegesen alkalmazott nagy kezőbetűket. Mindehhez az
Erdélyi magyar szótörténeti tár, az
Idegen szavak szótára és a Latin nyelv
szótára kötetei nyújtottak kötetei nyújtottak segítséget.
Ha viszont valaki a Jelitai-féle szöveget akarja olvasni,
’pdf’-formátumban itt
megtalálhatja. – A szerk.
inritat amnis. „…Ille potens sui
laetusque deget cui licet in diem
dixisse: 'Vixi': cras vel atra
nube polum Pater occupato
vel sole puro; …”
folyók vizét is felveri. „…Önmagán
az úr csak és az víg, ki naponta így
kiáthat: »Éltem!« Vonj az égre
holnap, Atyám, hamuszürke felhőt
vagy tiszta napfényt; …”
Teleki József
és Sámuel grófok 1760 körüli útinaplóiban
nemcsak a bázeli,1 hanem a párizsi,
németalföldi és más matematikusokra és fizikusokra is találunk
adatokat. Legtöbbször Clairaut,
La Condamine,
d’Alembert,
Castillon,
Musschenbroek,
Nollet,
La Caille,
Lalande,
Fontaine szerepelnek feljegyzéseikben,
amelyeknek gazdag és értékes anyagából itt csak a lapunk
[Matematikai és Fizikai Lapok – A szerk.]
olvasóit érdeklő részeket idézzük.
Teleki József
gróf Bázelből először a Rajna mentén Hollandiába utazott.
Leidenbe érkezve 1760. szeptember 10-én
„legelőször professzor
Musschenbroek
uramhoz mentem, aki a fizikai
kísérletezésben híres ember. Már igen öreg,
70 esztendőn felül járó ember; kövérsége középszerű,
s még jó erejében van.”2
Egy hét múlva:
„Reggel, csak különlegességből
Musschenbroek
uram kísérleti fizika
leckéjén voltam. Az előadóterme
számos volt; többen voltak hatvannál az
előadóteremben; bántam,
hogy végig nem hallgathatom tőle ezt az
előadássorozatát. Ez
8 órától fogva 9-ig volt.”
Szeptember 25-én
„Reggel Allamand
professzor uram, mint tegnap megígérte, megmutatta
az kísérleti fizikához
elkészített gyűjteményét,
amelynek akár a sokaságát az
eszközöknek,
akár a szépségét nézi az ember, egy a legfőbb
egyes emberek
összeállítása közül, akit
lehet látni.”
Másnap
„Megírom Bernoulli Daniel
uramnak, hogy Musschenbroek-kal
ugyan nem beszéltem, de Allamand-dal
beszélve úgy látom, hogy a
formára meghajlított tű spontán forgása elektricizálást
követően [A szerk.],(1)
melyet Bernoulli Daniel
uram talált ki legelsőnek, és én
Socin uramnál láttam
Bázelben, itt ismeretlen
dolog, mert Allamand
uram azt mondta rá, hogy az egyenes tű is forog, ha
elektrizálják,
mely nem lévén igaz, elárulta
magát az által, hogy nem tudja azt az
megfigyelést. Kérem
ezenkívül, hogy velem amint elkezdette,
kapcsolatot tartson.”
Teleki Sámuel
gróf csak a következő év nyarán jutott ki Hollandiába. Utrechtben
1761. augusztus 25-én
„Castellioniusmatematika professzor uramnál
voltam ismerkedni, de nem volt otthon, azután este nálam volt
egy darabig. Beszélgetett velem a
kúpszeletekről
és a kalkulusokról;
de megvallom, hogy ha szabad első tekintetre ítélni,
rossz véleményem vagyon
róla, mert 1° magát dicséri jó matematikusnak, mely
ha úgy volna is nem illik, 2° A’ két
Bernoulliak tudományában
és tanításában hibát és fogyatkozást keres, azt mondván,
hogy mindent csak analitikusanszemléltetnek és
magyaráznak, és nem
tudják a geometrikus szemléltetések
szerint magyarázni
úgy amint kellene tudni, azokat a problémákat is, melyeknek
magyarázatuk könnyebb
és világosabb volna a geometria
módszerével, mint
analitikusan; márpedig
az a tény, hogy olyan
embereket gyaláz (akik
követésre méltók a tudós világ előtt) nem
tarthatom derék embernek. Nem szégyelli azt mondani
arról az éles eszű és az egész tudós világ előtt nagy
érdemű bölcs
Bernoulli Danielról,
hogy tud ugyan felfedezni,
de amit felfedez nem
tudja elrendezni és
jól leírni; pedig én Bernoulli
Dánielnél soha jobb és tisztább tanító embert
nem hallgattam, és kapcsot
valakinek a gondolataiban jobbat és világosabbat mint
neki soha se tapasztaltam. Különben is ha jól meggondolja
az ember, bajos volna a matematikában
egy olyan embertől új felfedezéseket
várni, aki azt amit már egyszer tud is nem
alkalmas jó rendben és
kapcsolódással leírni, mert
a matematikában egyik
dolgot a másikból kell az embernek kihozni, megérteni,
és levezetni a matematika
módszerével, és szemléltetni.
Egyszóval meglátom ezután
mit ér Castellionius
uram, és hogy ha lehet-e
tanítója Bernoulliak-nak
a matematikában.”
„17aSzeptemberben
állott be a tanulmányban való elmélyedés.
Reggel elmentem 9 órakor professzor
Wesseling uramhoz
egyetemes történetre,
akinek több száz tanítványa volt a házában. Sokan fenn
is álltak, sokan az ajtón kívül, a pitvarból is hallgatták
akik a házba be nem fértek.”
„Onnét 10 órakor professzor
Hahn uramhoz mentem fizikára, ott is sokan voltak,
majd annyian mind Wesseling
uramnál. Solide kezdett
még eddig tanítani Hahn
uram is, a Musschenbroek
uram Physicája
vezérfonala szerint.”
Szeptember 20.:
„Ez nap virradóra meghalt Leidenben
a híres Musschenbroek.
Alig volt egy hétig fekvő beteg. Erre nézve is jól rendelte
az Isten az én gondolataimat hogy
Leidenbe nem mentem, mert
már most ha ott volnék is nagy költséggel ide jönnék.”
„21a Jó reggel hozzám küldött
a Musschenbroek
uram fia, ki is utrechti
kereskedő és megjelentette az atyjának szomorú halálát;
örökké bánom, hogy ezt a nagy fizikust
Musschenbroekot
egyszer sem láthattam, jóllehet néhányszor kerestem
Leidenben létem alatt.”
„22aoktóber.
Hozzám jött professzor
Hahn uram és elhozta magával
írásban a maga előadásait
Musschenbroek
Physicájára; melyből a nevezetesebbeket
magamnak kiírtam a könyvben kötött fehér papirosra.
Nagyon becsülöm méltán ezen barátságát, melyet senkivel
is mással nem cselekedett. Ezen
Hahn uram minden héten
szerdán nyilvánosan is tanít
és fizikai kísérleteket
is csinál szépeket, amelyre a professzorok közül is
sokan, a városiak közül is el szoktak jönni.”
Most térjünk vissza Teleki
József grófhoz, aki 1760. november 4-én
érkezett Párizsba. Másnap
„Délután Clairaut
uramat kerestem, és őkegyelmét otthon is kapván engem
igen jó szívvel látott, és velem mindjárt maga el is
jött Mairan uramhoz,
de őkegyelmét otthon nem kapván, hozzám jött onnan
Clairaut uram, és sokat
tudakozódott a magyar nyelvről, és kért, hogy ha hazamegyek
egy magyar szótárat
küldjek őkegyelmének.”
Clairaut kora egyik
legkitűnőbb matematikusa. […] Nem véletlen, hogy
Daniel Bernoulli hozzá
küldi a Telekieket:
Clairaut 1730-ban Bázelben
tanult König-gel és
Maupertuis-vel a
Bernoulli-aktól.
Mint Teleki József gróf november
7-én írja:
„Minap Clairaut uram
a könyvtárát
felkínálván, ma hozzá
küldtem egy matematikai könyvért, és küldötte egy
Walmesley nevű
angolnak a munkáját,
melynek a címe ez:
Analyse des mesures des rapports, et des
angles.”
Másnap:
„sehol kinn nem voltam egész nap hanem enni. Benn dolgoztam
a differenciálszámításon.”
A következő napon
„Délután voltam Clairaut
uramnál de csak a húgát találtam, akiben az az asszonyokban
ritka alázatosság van,
hogy a kalkulusra adta
magát, és abban a férjének segítségére van.”3
November 12-én
„Ebéden Clairaut
uramnál voltam, ahol megismerkedtem 1°
Montduglas urammal,
aki matematikatörténetet
írt; franciául
Histoire
des Mathématiquescímen,
2° de Martigni nevű ifjú emberrel
aki államtanácsos,
és a Clairaut uram
tanítványa volt, és a matematikában
jól tapasztalt ember;
4° Abbe de la Caille
urammal, aki a király költségén egynéhány esztendővel
ezelőtt a Jóreménység fokához
küldetett volt
csillagászmegfigyelésekre. 4°
Egy Ferner nevű
svéddel, aki most Angliából
jött, és talán uppsalai
professzor lévén, most a svédországi
király engedelméből és költségén utazik.”4
„Másik, amit láttam délután 3 órakor a
Tudományos Akadémiának
beléptetése, ahová
Clairaut urammal, őkegyelmétől,
az ebédről mentünk. Van ennek az Akadémiának egybegyűlése
a régi Louvre-ba (au
vieux Louvre) jóllehet ez a neve ennek a
Louvre-nak nem helyes, minthogy
nincs más, amit új Louvre-nak
hívnának. Olvastak ekkor egynehányan ki-ki a maga munkáját,
úgymint titkárFouchi uram, a
Winslow uram,
anatómia jegyzetét,
ki születésire svédországi
fi volt protestáns, de itt pápistává lett. Most
du Hamel az egy tartományában
Franciaországnak a gabonát elvesztegető féregről. Ez
a munka hosszú volt, de igen megunták a hallgatók, mert
nem volt benne semmi igen derék dolog, és azért senki
nem is tapsolt neki. Harmadikat
Thierry uram, amelyben
a Venusnak a Napon való átmeneteléről, mely a jövő
esztendőben júniusban fog végbe menni, holmi
észrevételeket írt. Küld
ennek megnézésére minden nevezetesebb tudós
társaság mindenfelé
megfigyelőket,
amelyek között az idevaló
Tudományos Akadémia
is küld kétfelé; úgymint Oroszországba,
és Roderique nevű szigetbe Afrikába.
Negyediket d’Alembert
uram az oltásról,
melyben a Bernoulli Daniel
uram nemrégen kijött kis tanulmányát
kritizálja. Ez a munka, ha nem mindenben helyes is,
de jeles volt.”5
Daniel Bernoulli itt
megtámadott értekezésének számításaiban – amelyekkel megfelelő
statisztika hiányában a himlő okozta halandóság növekedést
igyekezett megállapítani – a himlőbe esés valószínűsége
és a himlőben megbetegedett egyén meghalásának valószínűsége
is állandó számérték: nem függ az életkortól és egyéb körülményektől.
d’Alembert ezt kétségbe
vonta. Szerinte a himlőoltás hasznos az összességre, de
az egyént veszélybe sodorhatja. A himlő nagy
pusztításai6
folytán a vita az érdeklődés központjában folyt. Nemcsak
d’Alembert vett benne
részt, hanem La
Condamine,78Jean Trembley9
és mások is.
1760. november 15-i naplóbejegyzése szerint
„Reggel voltam La Condamine
uramnál, aki egyébként is a
matematikában való
tudományáról, de nevezetesen
a Peruba a meridiánfokának megmérésére
való küldetéséről híres. Amidőn ez Peruban az
Egyenlítő alá ment akkor
Maupertuis uram az
itt való Clairaut urammal
a Pólus felé
Lappföldre küldetett,
hasonló véggel, hogy tudniillik a
meridiánfokát megmérje. Véghez
vivén mindegyik nagy gondossággal
a reá bízott dolgot úgy találtatott, hogy egy
foka a
meridiánnak hosszabb
a Pólus felé, mint az
Egyenlítő alatt, és így
a Föld alma formán lapos, azaz a
Pólusoknál által menő
átmérője kisebb, mint
amely az Egyenlítőt éri,
melyről már ezelőtt Newton
a maga hipotézise
szerint vélekedett, de az eddig való
megfigyelések
ellenkeztek vele. Ez a La Condamine
uram már igen hanyatlani kezdett öreg ember, gondolnám
felül van 70-en. Nagyon siket is, ezt az úton kapta
amint mondják. Amidőn hozzá mentem nem tudtam, de mindjárt
maga megmondta. Mentem onnan abbéLa Caille uramhoz, és otthon is kaptam.”
„Hívott azután hogy amidőn szép napok lesznek, csak
menjek hozzá és ha gyönyörködöm benne, csináljunk együtt
vele megfigyeléseket,
melyet én neki nagyon megköszöntem, és hogy eljövök
tőle tanulni, megígértem.”
La Condamine társai
az amerikai kutató úton La Caille
és Bouguer voltak. Ugyanakkor
(1736) Maupertuis a lappok
földjén végzett méréseket Clairaut,
Camus,
Celsius,
Le Monnier és
Outhier kíséretében.
November 21-én
„Délelőtt Clairaut
uramnál voltam, aki kérésemre egy
differenciálszámításra tartozó problémát adott,
hogy megfejtsem. Onnan
La Condamine uramhoz
mentem, akivel azután együtt a Tuileries-re sétálni mentem
felvéve őkegyelmét a szekeremre.”
„Este abbéLa Caille
uramnál voltam, kivel a Jupitert
figyeltük egy kevés
ideig, de csakhamar onnan ismét eljöttem, nem lévén
egész készülettel és azt ígérvén, hogy holnap, ha hozzá
megyek a Holdnak fogyatkozását
figyelteti velem.”
Másnap
„Este abbéLa Caille uramhoz
mentem, és ottan a
holdfogyatkozást
figyeltük,
mely 8 órára 4 percre
lévén megmondva a csillagászati
táblázatokkban 8 óra előtt mintegy 8
perccel, és így mindössze
mintegy 12-vel kezdődött előbb el, mint a
csillagászati táblázatok
mondták. Nem volt teljes fogyatkozás, de csakugyan több
volt felénél meghomályosodva a Holdnak. Tartott 10 óráig,
és mintegy 20 percig,
következésképpen szinte 2 1/2 órát. Volt ott még két
másik francia ifjú, akik szintén úgy mint én
különlegességből voltak
ott. Ennek az abbéLa Caille-nak meglehetős
eszközei vannak, és mind a magáé, valamivel él.”
November 25-én
„Ebéd előtt Clairaut
uramhoz menve a minap adott egyik problémájának
megoldásával, ebédre
megmarasztalt; hol az apja is volt, ugyan matematikus,
de nem a fiával érő, Daubenton
uram, aki minap Buffon
uram rendeléséből a király
természetrajzra tartozó
gyűjteményét megmutatta.”
„Clairaut uram
kérésére az apját szekeremen szállására vittem, onnan
egy Durand nevű
könyvárushoz mentem,
La Condamine uram
kétnegyedrétben kijött
munkáját keresni, az Amerikába való útjáról, és a
meridiánfokainak megméréséről &
c.”
November 27-én
„Reggel Ferner urammal
Nollet uram fizika
leckéjére mentünk. Igen nagy
előadóterme volt,
többen voltak benne 500-nál. Ez a
Nollet uram
apát,
tagja a
Tudományos Akadémiának,
írta a
Leçons [de] Physique [Experimentale]st;
Igen a közepes
fényességű csillagok közé való a tudósok között,
úgy tartom.”
„Onnan Ferner
urammal az Operába mentem.”
„Az Operából visszajőve Ferner
uramat hazavittem, és annak alkalmával őkegyelméhez be is
fordultam.”
November 28-án
„Egész nap sehol sem voltam. Egy cédulát küldtem
Clairaut uramhoz, melyben
kérdem, hogy mikor lesz a Buffon
uram által a Francia
Akadémiába az újonnan választandó
tagok bevételének
ceremóniája.”
Másnap
„Voltam reggel Clairaut
uramnál, újabban egy problémát adott. A minapi
ellipszisről való probléma felettébb nagy munkát
kívánt volna az őkegyelme
módszere szerint mert
az x a nyolcadik hatványra
volt felvíve, melyet maga is látván, azt mondotta, hogy
más módszert kellene
keresni, és gondolja, hogy lehet is találni. A probléma
ez volt: Adott egy acb ellipszis (azaz adva
vannak a tengelyei) és egy e pont. Határozzuk
meg azt az eg egyenest, amelyre (fg)2×(fe)
maximális az (fg)2 és ef
szorzatának összes lehetséges értékei között.(2)(3)
[Ruzsa Z. Imre fordítása]”
December 8-án
„Voltam reggel Clairaut
uramnál, kinek a közelebb adott munkáját kidolgozva
elvittem, ismét mást adott, melyeken magamat igen jól
gyakoroltam a kalkulusban.”
Harmadnap
„Clairaut
uramhoz mentem, de őkegyelmét nem találtam. A 3 integrálisainak
szemléltetését
oda vittem, és ott hagytam. Onnan
La Condamine uramhoz
mentem, kinek múlt napokban a
Francia Akadémiába
való választatását gratuláltam. Onnan egy szállást
mutatni jött velem.”
„Ez a La Condamine
uram rendes öregember, egyenes indulatú, nem sok ceremóniát
csinál, és ámbátor meglehetős jókedvű, csakugyan látszik
már az öregség rajta, mert felejt, és zsémbel sokat
a szolgájára.”
Közben La Condamine
megismertette La Fontaine-nel
és engedélyt kapott, amelynek alapján mindenkor részt vehetett
az Akadémia ülésein.
Dec. 8-án
„Délelőtt Clairaut
uramnál voltam, s a megcsinált munkát őkegyelméhez elvittem;
ismét mást adott, és avval együtt egy magyarra fordítani
való szavakkal teljes papirost.”
Harmadnap
„Délután Ferner uramhoz
mentem és őkegyelmével együtt abbéNollet uramhoz, aki minap
az előadásában azt
ígérte, hogy ha hozzá megyünk az
eszközeit
megmutatja, melyet most nem hozott elő, de kétségkívül
másszorra halasztja. Beszéltünk az
elektromosságról,
melyben Nollet uram magát
kétség nélkül az elsőnek tartja; ha más nem is.
Franklin-nel egy Amerikában
Philadelphiában lakó angollal,
(ki a mostani hadakozástól fogva Londonba van) nagyon
ellenkezik, ki az elektromosságról
való maga csinálta kísérleteit
kibocsátotta.”
Ezt a könyvet Teleki József
gróf még Bázelben megvásárolta.10Franklin önéletrajzának
fordításában olvashatjuk, hogy ennek a könyvnek közzététele
„nem volt ínyére Nolletabbénak, aki akkor a királyi
család természetfilozófiai oktatója volt, s mint ügyes
kísérletező már előbb megírta és kiadta a villamosság
egy új elméletét, amely akkor közelfogadásnak
örvendett.”11
A fenti naplóidézet folytatása így hangzik:
„Nem lehet tagadni, hogy nagy része a világnak, legalábbis
a tudósabb világnak Nollet
uramat Franklin
kicsiny vetélkedő társának tartja.”
„Voltam la Fontaine
uramnál is, kinek minap megmutatott
La Condamine uram.
Beszélgetvén őkegyelmével az
analízisről,
javasolta
Taylor uram munkáját.”
„Fontaine uram, amint
tegnapelőtt Clairaut
uram is róla megismerte, jó matematikus.”
December 11-én
„Voltam reggel Clairaut
uramnál, akinek a megcsinált munkámat elvittem. Onnan
őkegyelmét a szekeremre felvettem, és
Turgot uramhoz, és még
egy másik ismerőséhez elvittem, az elsőt nem
találtuk otthon, a másodiknál ott hagytam.”
Negyednap:
„La Condamine uram
tegnapi kérése szerint La
Fontaine uramat a szekeremre felvettem, és őkegyelmétől
La Condamine uramhoz
mentünk. Délután sehol sem voltam
Ferner uramon kívül.”
December 15-én
„Reggel Clairaut
uramnál voltam, őkegyelmétől
La Condamine uramhoz
mentem, akit otthon kaptam ugyan, de hozzá be nem mehettem,
mert a szolgája kiment a városba, és a ház külső ajtaját
bezárta. Maga La Condamine
uram a 4-ik vagy 5-ik szobába szokott lenni, és mivel süket
a zörgést teljességgel nem hallja. Vagyon ugyan a házába
beszolgáló csengettyű, de annak a drótja, amin jár eltört
és e szerint majd egy negyedóráig
magam és a szolgálója csak hasztalan zörgettünk az ajtaján.
Én aztán egy kevés ideig elmentem a Tuileries-hez, onnan ismét
visszajöttem, és azalatt a szolgája megérkezett, és bemenvén
hozzá megkövetett a csengettyűje hibázásáért. Igen jóféle
egyenes indulatú nem sok ceremóniát csináló öregember.
Visszavittem őkegyelmének
d’Alembert uram munkája
párját.”
Harmadnap
„Reggel Clairaut
uramnál voltam, ahol Ferner
urammal és Clairaut
uram húgával sokat bolondoztunk.”
December 24-én
„Reggel Clairaut uramnál
voltam. La Condamine
uramat nem találtam.”
December 30-án
„Clairaut uramnál
voltam ebéden, ahová őkegyelme minap azt ígérte, hogy
kedvemért el fogja hívni de
Goignés uramat, aki a hunok eredetét 5
kötetben
negyedrétben
szépen tárgyalta;(4)
mely a magyar históriának éppen a kezdete lévén kívánni
lehetne, hogy vagy egy tudós magyar akadna, aki ily
jól elkezdett históriát
folytatna, ne maradna
nemzetünknek idegenek előtt való becstelenségére, egy ily
idegentől elkezdett munka a mi lágyságunk miatt félben,
melyet maga is Degoignés
uram ekkor nekem a társalgás
közben mondott. Voltak itt ekkor
Degoignés uramon kívül
Tenon uram, híres
sebész, és a
Tudományos Akadémiatagja, kitől tiszteletes
Intze uram számára való
troicar nevű
eszközről
tudakozódván igazított egy Bardier
nevű műszerészhez,
és megmondta hogy az a késcsináló (mert ő csinálja)
vigye elébb hozzá hadd nézze meg ő; az ifjú
Haller uram a híres
Haller uram fia; nem
gondolom hogy az apját utoléri, különben elég jeles
ember. Ott volt Ferner
uram is a svéd.”12
1761. január 6-án
„Ismét nálam volt délután
Clairaut uram a húgával,
és du Voisin uram a
holland követség mellett lévő egyik francia pap.”
Január 10-én
„Reggel Clairaut
uramhoz mentem, és őkegyelmének a minap adott problémáját
elvittem, és ismét mást adott.
La Condamine uramnál
is voltam, de mivel 12° leendő bevételére a
Francia Akadémiába
készült és az akkor elmondandó
szónoklatát írta nem
sokáig múlattam ott.”
Január 12-én délután
„a La Condamine
uram a Francia Akadémiába
való bevételét nézni mentem. Vagyon a
Francia Akadémiának
egybegyűlése a Louvre-be valamint a
Tudományos Akadémiáé
csakhogy ez fenn, ama pedig alatt van. Vannak annak
tagjai rendszerint 40-en, akik közé most
La Condamine uramat is
bevették. A bevételnek ceremóniája ebből állott: délután
három órakor minden ember akinek
du Clos uramtól az Akadémia
titkárától
belépőjegye volt (nekem
La Condamine uram szerzett)
felgyűlt a Palotába. Egy asztal volt a közepén,
mely körül az Akadémia tagjai ültek; az egyik végén ült
a elnökde Buffon uram, a másik
végén La Condamine
uram. Eljővén az idő La
Condamine uram a maga
szónoklatát elolvasta
feltett kalappal, mely jelesen volt megírva. Erre, de csak
igen röviden de Buffon
uram felelt ugyanúgy feltett kalappal. Ennek így vége lett.
Ugyanezen alkalommal elolvasának valami verseket, melynek
az Akadémia az
ékesszólás díját
ítélte, és ott lévén az szerző, a
Mormantel uram az
aranyérmet mindjárt
a kezébe is adta Buffon
uram. Igen szép versek voltak meg kell vallani a pataknak
szépségéről.”
La Condamine székfoglaló
beszéde:
« Son discours de réception n’a rien de remarquable
il est simple et clair comme ses autres écrits. La réponse
de Buffon est majestueuse
et sublime. »
[„Székfoglaló értekezésében nincs semmi különös,
egyszerű és világos, mint a többi írása. Buffon válasza
pedig fenséges és magasztos.”]
Január 19-én
„Délután Vatelet
uramnak a Francia
Akadémiába való bevételén voltam. Éppen olyan
ceremóniában ment végbe, mint ma egy hete a
La Condamine uramé.
d’Alembert uram valami
munkáját olvasta el a históriáról, és annak jól írásának
módjáról. Onnan Clairaut
uramhoz mentem, csak az atyafiát
találtam ott másokkal együtt.”
Harmadnap
„Reggel voltam La Condamine
uramnál, ki a minap elmondott, és már kinyomtatott
szónoklatának egy
példányával megajándékozott.
Ez az emberséges ember csak mintegy öt esztendeje hogy
megházasodott, egy
atyafiát vette el, és
csak a minap tudtam meg hogy házas; most házasságának
okait számlálta elő, és egyebekről is sokat beszélgettünk.
Innen Clairaut uramhoz
mentem.”
La Condamine életrajzai
szerint derült kedélyű volt. Kíváncsi természete sokszor
vakmerőségre ragadta. Idős, beteges és süket állapotban
vette feleségül unokahúgát a pápa engedélyével.
Másnap
„Este Fontaine uramnál
voltam; sokáig beszélgettünk együtt a franciaországi
adminisztrációjáról.”
Január 24-én
„Reggel ismét d’Alembert
uramhoz mentem Schreiber
urammal; találtuk is és jó szívvel fogadott. Ez a
d’Alembert uram fattyú
gyermek, és a talált gyermekek között volt. Szokták
az ilyen talált gyermekeket néha a városiak, kivált
a mesteremberek magukhoz venni, és mesterségre tanítani,
mert az ilyeneknek a közönséges terhek alól valami
könnyítése van, azért hogy az ilyen gyermek nála van
s mint mester-inas tanul. Egy üvegesné bemenvén az
ispotályba, hol az
talált gyermekek
vannak, ilyen véggel megakadt a szeme
d’Alemberten, ki igen
jeles és elmés gyereknek látszott, ezért el is kérte
magának. Az asszonynál egy apát
meglátván csodálkozott a gyermeknek rendes és éles elméjén
és mindjárt azon volt, hogy az asszonytól elkérje, látván,
hogy az elméje nagyobbat ígér, mint amennyi egy üveges
mesterlegénynek kívántatik. Iskolába adták, csakhamar
megmutatta mire alkalmas, s azután az lett ami most,
azaz, egy a legtudósabb európai emberek közül. Ezt
a históriáját én eszerint hallottam
Schreiber uramtól.
Mondják, hogy sokáig igen nagy szegénységben élt,
melyet megtudván a porosz
király volt az első, aki őkegyelmének 1200 livrenyi
pensiot ajándékozott.
Azt a franciák meglátván csakhamar a
Tudományos Akadémia,
és Francia Akadémia
tagja is lett, és már most mintegy 5200 Livre fizetése
vagyon a porosz királyéval
együtt. Az öregasszony aki nevelni kezdte, nagy hálával
van, most a házában mindenét az az asszony igazgatja;
pénze nála van, az ruházza, és az költ mindenre.”
Jean le Rond d’Alembert
keresztneve a Saint-Jean-Lerond-ra emlékeztet,
a párizsi Notre-Dame azóta lebontott keresztelő
kápolnájára, amelynek lépcsőjén találták. Apja tűzértábornok
volt, haláláig támogatta fiát, anyja pedig
Guérin de Tencin bárónő.
Január 31-én
„Délután a Tudományos
Akadémia gyűlésében voltam. Este
Dalembert uramnál,
aki ma Schreiber urammal együtt
keresett, mikor St. Denis-ben voltam.”
Február 2-án
„Reggel Clairaut
uramnál voltam, és a minap adott munkát odavittem.”
„Este La Condamine
uramnál voltam vacsorán; csak egy idegen volt rajtam
kívül. Ott volt a feleségének testvére is, aki katona.”
Február 10-én
„La Condamine
uramat még tegnapelőtt megkérvén, ma az öccsével együtt,
aki a feleségének testvére Versailles-ba vittem a magam
alkalmatosságán.”
„La Condamine
uram egy Borgars nevű
apátot rákérvén, azzal
a Versailles-i kertet megnézni mentem”
„Haza jővén La Condamine
urammal, őkegyelme vacsorára hívott.”
Másnap
„Elmentem reggel Clairaut
uramhoz.”
„Ebéden Clairaut
uramnál voltam. Ebéd után őkegyelmével együtt a
Tudományos Akadémiába
mentünk.”
Február 14-én
„Reggel voltam d’Alembert
uramnál is, mondá hogy a porosz
királynak vette levelét, és hogy éppen olyan tónuson
ír, mintha meg nem ijedt volna egy cseppet is, azt írván,
hogy a békesség rajta csak annyit áll, mint
d’Alembert-en, és
hogy ha mások akarnának ő a békességtől nem volna idegen,
de ha, amint látja, az ellenségeit másként békességes
gondolatokra nem lehet hozni, hanem ellenállással azt
tartja hogy addig nem szűnik meg ellenállni, míg puszta
lesz Németország. A stílus talán nem szóról szóra így
van, de az értelme a Dalembert
uram szava szerint, ez.”
Másnap
„Reggel La Condamine
uramnál voltam; ott volt néhány tudós, és azok között
Montbuclas uram is.”
„A szekeremet elkérte a
Clairaut uram
atyafia.”
Február 17-én
„Mind délben, mind este voltam a
Duc d’Orleans-nál.
Ebéden Clairaut uramnál
voltam, és délután őkegyelmével és
Ferner urammal, és még
egy s más ide való emberséges emberrel egy üvegből dolgozó
Pot de Vin nevű mesteremberhez mentünk, kivel
Clairaut és
Ferner uram és én, bizonyos
üvegprizmákat, mivel Clairaut
uram akar valami eszközöket
csinálni egy Dollond
nevű angol új tapasztalása
szerint.”
Jellemző apróságot örökített meg a február 21-i bejegyzés:
„Mennél tovább ismerem ezt a
La Condamine uramat annál
inkább sajnálom, hogy már az idő erőt kezd rajta venni.
Az egyéb kvalitásai
között szeretem benne az egyenességet. Nem tud teljességgel
tettetni, vagy inkább nem akar, hozzám igen jó indulattal
viseltetik; most nála lévén annak a tettetés nélkül
való magaviselésének jelét adta. Egy
mesterséges mágnes
volt ott egy polcon és azon amint szokás, hogy a mágnesi
erő megmaradjon benne, a maga rendes
pondusa függött. Őkegyelme
nekem egy rendes képet mutatott, melyben az volt a megtartásra
méltó dolog, hogy nyomtatás, mégis minden ember azt gondolná,
hogy ama veres földdel való festés, amivel a festők
néha rajzolni szoktak (ez újonnan feltalált mód). De
a dologra. Ezt a képet a kezemben adván
La Condamine uram,
én amint vissza akartam tenni ahol az előtt állott a
mágnes mellé, megtaláltam érni a mágnes
pondusát, s levertem.
Ekkor nem hogy mint más gazda vigasztalt volna, hogy
semmi, és t. a. f. hanem még maga azt
mondja mindjárt, hogy mit csináltam? és nehéz lesz már
visszatenni stb. De csakugyan mindjárt visszatevők
és szent volt a békesség. Én akkor ennek az engem szerető
emberséges embernek igen nagyon megkedveltem az éppen
festék nélkül való magaviseletét. Még az erőtlenség
is jobb kendőzés nélkül mint az annál jobb
kvalitás ha cifra.”
Valamivel később a következő megjegyzés áll:
„Ez a Diderot uram
egy az enciklopédisták közül, és legfőbb
Dalembert urammal
együtt. Ami a matematikát
illeti, abban Dalembert
uram, az egyébben Diderot
uram írta nagyobb részét a
fejezeteknek”13
Február 27-én
„Ebéden voltam Clairaut
uramnál; abbéLa Caille,
Montuclas uram, és
az apja Clairaut uramnak,
és az ifjú Haller uram
is ott voltak. Montuclas
uram azt ígérte reménységem felett, hogy a maga
Histoire
des Mathematiquesja
példányát
pennával
javítani fogja és
nekem elküldi, és én küldjem azt őkegyelmének helyébe,
amelyet fogok venni. Ez a
Montuclas uram derék ember, a históriáját igen
jónak mondja Clairaut
uram; én még nem olvastam.”14
A március 2-i naplóbejegyzés szerint
„Minap Clairaut uramnál
ebédelvén, őkegyelmével úgy maradtunk, hogy ma St. Germainbe
megyünk, és én arra nézve ma jó reggel a szekeremmel
őkegyelméhez mentem, és a húgával
MademoiselleGoulier-rel együtt St. Germainbe
mentünk.”
„A király éppen a szekerünk előtt menvén el a süvegét
levette, melyet mi annak tulajdonítottunk hogy a
Clairaut uram leány
atyafia ott volt, ki azon
kívül hogy asszonyi nemből való, rendes ábrázatú is, sokat
is csúfoltuk ezzel őkegyelmét.”
„Hazamenvén későn 9 óra tájban elkértem
Clairaut uramtól a
Boskovits nevű jezsuita,
verseit miket Londonban írt
latinul a Napban és a Holdban tapasztalható homályosságokról
az fogyatkozások alkalmatosságával.
Ez a Boskovits uram
születésire, amint itt mondották
raguzai fi; itt is volt
néhány hónapig, közelebb pedig Londonba, hol oly
jól tudta magát alkalmaztatni, hogy bár jezsuita,
a Királyi Társaságtagjának választották.
Most onnan eljött, és a jövő június hónapnak 6-dik napján
a Venusnak a Napon való átmenetelét Konstantinápolyban
fogja megfigyelni.
Azt mondják, hogy igen alkalmas ember.”
Március 7-én
„Voltam Clairaut
uramnál, valami kísérletet
csináltunk Dollond új
módszere szerint,
mely az optikában való Newton-éval
ellenkezik.”
Kiadásainak jegyzékében is megjegyzi:
„két prizmáért melyeket én is avégre csináltattam,
hogy Dollondkísérletét
otthon megcsináljam 12 Livre.”
Newton azt hitte, hogy
nem lehet színezés nélküli prizmát vagy lencsét előállítani.
Az első akromatikus lencsét John
Dollond szerkesztette.
Március 12-én
„Sok helyen voltam, és ismét elmentem
Clairaut uramhoz búcsúzni
ily okon: Minap elbúcsúzván, a húga egy kissé gyermeki
módon viselte magát, amit Clairaut
uram ott előttem szó nélkül nem álhatott, amitől
a leány sírva fakadt, és én elbúcsúztam. Minthogy
pedig tudtam, hogy a kiasszony
ezért megszégyenlette magát, ennek a dolognak
helyreütésére ismét odaírtam, hogy hozzájuk megyek búcsúzni,
és mégis marasztottak ebédre, és láttam hogy a
hölgynek
igen jól esett ez az ő kedvéért való odamenetelem.”
Másnap hazafelé indult Párizsból Teleki
József gróf. Útközben felkereste
La Condamine ajánló levelével
Alliot-t Nancy – Luneville-ben.
Március 25-én értesíti Clairaut-t
Bázelbe érkezéséről. Augsburgban április 1-én
„Voltam Lambert urammal
egy Brander nevű
műszerésznél, akinél
felmenetelemkor is voltam. Egy
mesterséges mágnest
akartam tőle venni tíz forintért, és azt mondta, hogy hozzám
küldi, de megfüllentette magát.”15
Münchenben április 4-én meglátogatta
Lambert ajánlásával
Lorit az új akadémia titkárát
és Osterwald matematikust,
az akadémia osztályigazgatóját.
Teleki Sámuel
gróf 1762. november 29-től 1763. május 2-ig időzött Párizsban.
Nemcsak azokat a tudósokat említi naplójában, akiket
József gróf, hanem például a kitűnő
csillagászt Joseph Jérôme Lefrançais
de Lalande-ot (1732–1807) is, „kivel is
Clairaut uram ismertetett
meg”.
Másnap, 1762. december 8-án
„Lalande uram nálam
volt. Ebéd után a leckéjére mentem
a Királyi Főiskolára,
melyet ad A hajóépítésről.
Minthogy
Clairaut,
La Condamine,
Lalande,
du Voisin,
Grand és
Abhard, uramékhoz, és gróf
Starhemberg őexcellenciájához
igen gyakran, és némelyikhez majd minden nap elmegyek,
arról ezután nem írok; időm sincsen, hogy napról napra
írogassak; amit lehet felírok diribbe darabba.”
December 20-án
„Nálam voltak ebéden Clairaut,
La Condamine,
Lalande,
du Voisin,
Rousselot,
Gastel uramék.”
Másnap
„Csillagászatot kezdtem
Isten segedelmével tanulni Rousselot
uramtól, kit is Lalande
uram javasolt. Ami
a megfigyeléseket
illeti, azokat Lalande
uram mutatja meg az csillagvizsgálóban,
ahova elhív, mikor szép idő van és odamegy.”16
Február 10-én
„Egy ebédet adtam, nálam voltak
Clairaut uram és a
húga, Du Séjour uram
(adóügyi törvényszéki
tanácsnok), a fia
(legfelsőbb
bírósági tanácsnok), MrFortier feleségestül (az
kinél Clairaut uram
szokott esténként párizsi módra
kalkulálni), MrMarigni,
Lalande uram,
Smith uram
orvosdoktorClairaut uram orvosa.
Az ebéd 100 frforintomba került.”
„Március kezdetén Lalande
úr Angliában ment. Mielőtt elindult volna
Delisle uramhoz vitt,
és vele megismertetett. Igen vén jó ember, nagy
csillagász, de öregségére
nézve nem dolgozhat. Egy
Messiers nevű ifjú ember van mellette aki
helyette dolgozik és a Delisle
úr csillagvizsglójában
megfigyel. Ennél nem
tartanak Párizsban egyet is, aki jobban és nagyobb
pontossággal
megfigyeljen, de tartanak
jobb csillagászt
eleget. Kérte de Lalande
uram hogy hiányában
mutasson nekem némelykor holmi
megfigyeléseket és
ígérte jóakaratját, már egyszer voltam is vele az
Delisle úr
csillagvizsgálójában.”
„2a április. a Királyi
Csillagvizsgálóban
voltam Rousselot és
Messiers és
Kováts uramékkal. Igen
szép, nagy és erős épület, faragott kövekből, szép és
felemelt helyen is fekszik. AbbéChape, az Akadémia
tagja,
csillagász, aki
az csillagvizsgálóban
lakik, az eszközöket
megmutatta csak kevés idő alatt, mert majd’ semmi sincsen
négy csillagászati
kvadránson kívül, melyek
közül is az egyik igen szép és nagy. Az
csillagvizsgáló
alatt, lévő mélységekben is leszállottunk,
kőlépcsőkön, fáklyával;
90 lábnyira vagyon a
föld színétől. Pincéknek (caves)
nevezik; sok és hosszú utcákból áll, melyek is keresztül-kasul
vannak, úgyhogy aki nem tudja a járást elvesztené magát
bennük fáklyával is; mind kőből vannak kivágva, sok
helyen szorosak, és vizet csepegnek a kősziklák.”
„13a A
Tudományos Akadémia
gyűlésében, vagyis Húsvét után való beállásában jelen
lévén, a több emlékirat
között Cassini uram,
olvasott egyet, mely is volt a Németországban, a párizsi
meridiánhosszabbítása végett
tett utazásáról, és a feladat
végrehajtásról való
történelmi kapcsolata.
Igen gazdag
volt a németországi fejedelmeknek megdicsérésében, az
elsőtől fogva az utolsóig, hogy egyik se tarthatja magát
megdicsértnek, mert mind egyaránt és felette meg voltak
dicsérve.”
„Varnier uram megismertetett
Ferdinand Berthoud
urammal ki is igen nagy
műszerész és híres
órásmester az
ingák csinálására.
Most felfedezett egy
masinát a hosszúsági foknak
a tengeren való megtalálására, melyet megmutatott, és
Angliába való elindulása előtt az Akadémiának
bemutatott, mert
Camus urammal együtt a
király parancsára & az Akadémiától Angliában
küldetett, egy hasonló végre
felfedezett új masinának
megvizsgálására; melynek
is egy Harrison nevű
angol az
feltalálója.”
„17. Ápr. Le Peaute
nevű híres órásmesterrel, akinél lakik
Lalande uram, és aki
a király számára szokott dolgozni,
Rousselot urammal
és Tekintetes
Kováts urammal
Passiban voltam (egy kis óra Párizshoz).”
„Dom Noëlet meglátogattam,
véle megismerkedtem, ki is Benedictus szerzetiből való,
de Passi-ban lakik igen szép házakban, melyeket a király
vett és készíttetett a maga fizikai
eszközeinek
tartására. Igen szép és sok
eszközzel
ékes a király gyűjteménye,
melyeknek is nagyobb és nemesebb részét ez a
Dom Noël készítette
és készíttette, most is szüntelen azon dolgozik és
dolgoztat; nevezetesen egy
távcsövet csinál
melynek is 22 láb a hossza,
22 hüvelyk a
átmérője és
2 vonal; ennél nagyobb
távcső még
nem volt; kételkednek sokan ha a jósága megfelelő a
nagyságának, háromszázezer francia forintban fog felkerülni.”
„N. B. Dom Noël
friss ember, sokat beszél, a király előtt kedvessége
s nagy hitele van.
De Párizsban tudálékosnak
és sarlatánnak tartják. A pápa
követe testvéröccsével
hercegColonná-val megismerkedtem,
a Delisle uram
csillagvizsgálójában
is voltam vele, s a Jupitert
megfigyeltük, keveset
ért az efféléhez, egyébhez nem sokat, különben igen
derék herceg.”
Párizsból hazafelé utaztában kocsijának tengelye kétszer
is kettétörött. Míg „egy nyomorú faluhoz közel (Sourdin-nek
hívják)” egy fogadóban várakozott
„egy francia falusi paraszttal sokat beszélgettem;
aki nagy álmélkodásomra a Huygens,
Newton,
Leibnitz,
Bernoulliak,
Cartesius és
Volffiusfelfedezéseiről, munkájukról,
érdemeikről, veszekedéseikről
felszínes
ugyan de sokat bölcselkedett
és nagy történelmi ismeretet
mutatott.”
Naplójának végét franciául írta. Zürichben többi közt
« J’ai fait la connoissance de MrGesner Professeur en Mathematique,
j’ai été dans un de ses Colleges, j’ai vu son Cabinet
d’Histoire Naturelle, qui est trés riche & bien
assorti. »
[„Megismerkedtem Gesner matematika professzorral,
voltam az egyik kollégiumában, láttam a természetrajzi
gyűjteményét, amely nagyon gazdag és jól összeválogatott.”]
Bécsben
« J’ai remis mon addresse au Pere
Hőll Iesuite, de la part
de MrClairaut,
je l’ai trouvé déjà prévenu en ma faveur par MrDe Lalande, avec lequel
il est en correspondance. »
[„Ott hagytam a Clairaut és Lande urak által érdekemben
írt levelet Höll jezsuita atyánál.”]
Pár nap múlva, 1763. június 27-én
« J’ai etois faire la connoissance
du Père Höll, Jésuite,
à qui j’avois des lettres de recommandation de la part
de Mr MrClairaut et
Lalande. »
[„Megismerkedtem Höll jezsuita atyával, akihez Clairaut
és Lalande urak írtak ajánlólevelet.”]
Honfitársa, a Selmecen született
Hell Miksa (1720–1792) volt
ez a kiváló csillagász, akinek
Clairaut így köszöni meg a szívességét:
« Je vous rends mille grâces de l’accueil obligeant
que vous avez bien voulu faire au Comte Telekj, que j’avois
pris la liberté de vous recommander. »17
[„Ezer köszönet azért, hogy fogadta Teleki grófot,
akit bátorkodtam a figyelmébe ajánlani.”]
A cikk záró részét teljes egészében elhagytuk, ugyanis
a himlőoltással kapcsolatos vitáról – az újabb eredmények
felhasználásával – teljes képet ad F. Csanak Dóra
Két korszak határán. Teleki József, a hagyományőrző
és a felvilágosult gondolkodó című munkájának
(Budapest, Akadémiai, 1983) „Valószínűség és himlőoltás.
Teleki József szerepe” című fejezete. =
Magyar Elektronikus Könyvtár.