Méltányolnunk kell hangadó körök felháborodását azon, miszerint bár az alanti panaszt több évtizede országszerte ismerik, mégis arról mindez ideig ügyiratszerű jelentés nem tétetett. A hivatalos utat megkerülő panasz betű szerint a következő:
A szegedi sürgönypózna
Jaj de magas!
Tetejében a porcellán
Jaj de poros!
Rá van kanyarítva
Az a kutya derót:
Akármilyen magos
Leadja a szót!
Az azonnali hatállyal megejtett fegyelmi vizsgálat jelentése szerint: „a tám, gyám- és hámfával, 7 peckes U-vassal és nagy szaruszeggel szabványosan felszerelt szegedi tartóoszlopok legfeljebb csak relatíve, az oszlop körüli gyeptelenített síkterületről tűnhetnek fel magosnak, a Sziriuszból nézve egyenesen alacsonyaknak látszanak.”
A panasz további „kanyarintásra” vonatkozó része már csak azért is tarthatatlan, minthogy a műszaki osztályok még a legkisebb kiolvadó paksi mogyorók szakszerű elhelyezésére is a legnagyobb gondot fordítják.
A szigetelők sem lehetnek porosak, mert az órabéres jelfogó, órabéres szikraoltó és egyéb mérnökök a porcellánfuvar (nem tévesztendő össze a kefekocsival) ellátásában is a megkívánt gyakorlattal rendelkeznek.
A panaszló utolsó sorából meg egyenesen megállapítható, hogy önmagával sincs tisztában, amikor távírónkat meg a rádióval téveszti össze, amely „leadja a szót”.
Mindezeket egybevetve a fenti népdalon a következő csekély módosítást javasoljuk:
A szegedi támszerkezet
hóra, jégre, zúzmarára, zivatarra
–20 C° hideg mellett
Jaj de szépen méretezett!
Középkettős szigetelő
repedés, hólyag, karcolás és salak-
mentes tükörfényes zománcozása
Jaj de összefüggő!
Szigorúan egyenes a
porosz kötéssel rögzített 5 mm-es
Vashuzala,
Akármilyen az oszlophossz,
10 fillér a vidéki sürgöny szódíja.
