Este van, este van, kiki nyugalomba,
Eperfa árnyéka ferdén van sraffozva.
Centrálisan síknak ütközik egy bogár
A képletek szerint, és azután lejár.
Mintha csapágyaznák az összes rögöket
Hordképes talajon rút békák görögnek.
Denevér az ereszt két pontban érinti,
Bagoly rezgésszámát nagyra emelinti.
Udvaron egy tehén fehér fényt reflektál,
Akit gazdasszonya épp most evakuál;
Közben menzát játszik, mert mi volt gyomrába’,
Csendesen feltolul ismét a szájába;
Igen jámbor fajta, pedig borjacskája
Sok-sok döféspontot szerkeszt oldalába.
Ajtó előtt hasal egy korrodált kutya,
Mint a technikus, ha kérdését nem tudja.
Futómacska halad vm sebességgel,
D/2 őnála is egyenlő az r-rel.
Meg-megáll, hogy hűljön, mert melegedése
Intermittens üzemre van méretezve.1
Benn a nő a tejet megcentrifugálja,
Lefölözi, aztán egy ad egy arányba’
Vizet vegyít hozzá, megkeveri s ezzel
Városi exportra már kész a „teljes tej”.
Egy eladó lány a tűzre rossz fát tesz már,
Ő a legnagyobb s szebb … a családban a sztár;
Még mindig eladó, ámbátor jó anyja,
Huszonhárom éve már piacra dobta.
Krepp szaten ruháját diszíti sok strasszal…
Holnap dancolni megy egy irtó nagy helyre.
Körül az apróság az októdát nyúzza,
Regionalt fogja: épp Jack Hylton húzza.
A legkisebb fiú egy üszökkel játszik,
Tüzelőtechnikus lesz belőle, látszik.
A nagyobb a kezén ujjait számlálja,
E srácból mérnök lesz, akárki meglássa.
Legalább így szokta mondani az apjuk:
A Műegyetemre majd csak beíratjuk;
Tekintve, hogy hülye, nehéz dolga nem lesz:
Jeles diplomával s idejében végez.
Beberreg a traktor, hazajött a gazda,
Mótorja schlusskulcsát egy szegre akasztja.
Homlokát letörli „Tropical” ingével…
Húsz holdat felszántott ma Fordson ekével.
Jókedvűen jön meg, de amikor nejét
Megpillantja: sóhaj hagyja el kebelét;
Szabvány vacsoráját az eléje löki,
Lecsó az kolbásszal… a könyökén jön ki.
De vajjon ki csönget? „Nézz ki fiam, Sacy!
Ha netán vendég jön, okvetlenül dobd ki!”
Kidobná a leány, de az utas bejön,
S a ház gazdájának szépen emígy köszön:
„Bort a poharába, búzát a zsákjába,
Békességet pedig kendnek a házába!”
„A magáéba is!” – feleli a gazda –
De vajjon mi szél az, ami ide hozta?
„Kultúrmérnök vagyok, egész nap a réten.
Műszerrel végeztem vizszintes mérésem,
– Mondja az idegen – országos mérés van,
Néhány alappontot ma meghatároztam.”
„Tényleg, hisz ott láttam a Guzsalyos réten
A többi marha közt, már tisztán emlékszem.
– Nógatja a gazda – hát üljön közelébb:
Be kár! A vacsorát megettük az elébb!”
Sóher, smucig banda – gondolja a vendég,
– Várjatok csak, lesz itt komoly kaja is még.
S elkezdi: „Gazduram, kend ugyan mit szólna,
Ha földje hat öllel még szélesebb volna?
– Csonka leolvasást ha én limbuszomon
Kis jóakarattal el-megmódosítom:
A szabályos hiba, ami így bekerül,
jó szomszédainak öt–hat ölbe kerül.”
Az idősb fiú most leteszi a könyvet,
Mert ha odafigyel, úgy tanul legtöbbet;
És amint a mérnök megáll a beszédben,
„Mérjen el még egyet” – rimánkodik szépen.
„Nem mérhet el, gyermek!” – így feddi az atyja,
Rákacsint a mérnök és tovább folytatja:
„Dehogyisnem! Ezen nem kell aggódnia,
Gondoskodik erről a geodézia.
Távcsövem külpontos; nap süt állványomra;
És egy kicsit rosszul állok fel a pontra,
S ha még libellámat ki nem igazítom:
Lucernás földjeit két holddal megtoldom!”
Számolgat a gazda; „Zweimal dreissig, sechzig;
Az bíz’ tényleg két hold! – Hogy maga mily hercig!
Anyjuk, a mérnök úr éhes bizonyára,
Talán még akad majd valami a spájzba’!”
Szardinia, szendvics, kaviár és torta
Pillanatok alatt kerül az asztalra.
Az megzabál mindent, mit eléje tesznek,
Természete már ez mérnökembereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Sacyval leül a szoba szegletébe,
És mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Ők az időjárást ketten megvitatják.
Este van, este van … a brikett nem ég el,
600 °-ot mutat csak a pyrométer.
Álmos már a gyermek, de el nem felejti
A vétel után az antennát földelni.
Gyéren szól a vendég, ám akkor butákat,
Helyesel a gazda, – mást mit is csinálhat.
Majd nappal-szék éjjel-ágyon lepihennek…
Fly-Tox-szal kiirtott tücskök ciripelnek.”
