Humor rovat

„Stercus et urina medici…”

François Rabelais
Részlet a Pantagruel-ből
orvoslás, vizelet- és székletvizsgálat

Ismeretes, hogy nagy hagyománya van a különféle szakos egyetemi hallgatók vetélkedésének. Példának okáért Rabelais latin nyelvű diákdalokból idéz a Pantagruelben, melyekkel az orvostanhallgatók és a jogászok akkoriban egymást gúnyolták:

„Stercus et urina medici sunt prandia prima;
Ex aliis paleas, ex istis collige grana.”

[„Az ürülék és a vizelet az orvos első étkezései.
Amazoktól szalmát gyűjthetsz, emezektől magvakat.”]

– Rosszul mondod, – szólla Rondibilis, – a második sor így hangzik:

„Nobis sunt signa, vobis sunt prandia, digna.”

[„A mi számunkra jelek, tinektek azonban méltó étkezések.”]

– Ha feleségem megbetegszik…

– Akkor megnézem vizelletjét, megtapintom pulzussát és megnézem hasának és köldök-tájékának állapotját, miként Hippokrates parancsolja, 2. Aphorisrm. 35., minekelőtte tovább mennék. – Nem, nem, – mondá Panurge, – nincs ez helyén. A mi dolgunk ez, jogászoké, a De ventre inspiciendo rubrikája szerént, Rebarbarás klistélyt készitek néki.”

Benedek Marcell fordítása

Rabelais, François
(1494–1553)
francia író, orvos, humanista.
(Musée de Versailles, France)
  1. De ventre inspiciendolatin A római jog kódexének egyik fejezete: a has (magzat) vizsgálatáról.

François Rabelais: Gargantua és Pantagruel. (Szemelvények.) Fordította Bendek Marcell. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954. 161. p.

Nevezzen meg legalább két orvostudományi központot, ahonnan az vizelet szemügyre vétele elterjedt a középkori, illetve korai újkori Európában.

Például Salerno, Montpellier – utóbbi Rabelais barátunk tanulmányainak színhelye.

„1400 körül tűnnek fel az első vizeletet tartó üvegcsék kéziratok miniatúráin. A vizelet színe ugyanis az elváltozást okozó betegség megkülönböztető diagnózisához fontos jelzésnek számít. Ezért a XV. század végétől már nyomtatásban is megjelentek a tankönyvekben a vizeletárnyalatokat bemutató táblák.

A vizeletes edény annyira hozzá tartozott az orvos felszereléséhez, hogy a »pisikuksi«, »pisipróféta« csúfnevek garmadájával ruházták fel akkoriban a doktorokat.

A középkorban és a korai újkorban a vizeletnézés az orvos legfontosabb és legjellemzőbb tevékenysége. A beteget a doktor nagy gyakorlatáról győzte meg az a magabiztos mozdulat, ahogy az orvos az üveget a fény felé tartotta, a benne levő folyadékot szimatolgatta, netán bele is kóstolt.

A vizeletnéző fontoskodó arckifejezése, felfelé tartott karja, a beeső ellenfény, a beteg várakozást tükröző arca olyan jelenet, amelyet a képzőművészek a nyugat-európai festészetben legalább két évszázadon át szívesen ábrázoltak. A vizeletnézés volt az orvosi működés leggyakrabban és a legtöbb összefüggésben megörökített mozdulata.”

Legalább évtized pontossággal határozza meg, hogy mikor jelentek meg az első automatizált analitikai eszközök az orvosi laboratóriumokban?

Magam is meglepődtem a korai időpont miatt, de a Medicina krónikája szerint az első – általános célú – automatikus analitikai készülék 1957-ben készült el Leonard T. Skegg USA-beli fiziológus tervei alapján. Az „Autanalyzer”-nek elnevezett berendezést a Technicon Instruments Corporation Chauncey (New York állam) gyártotta.

A legrégebbi ismert vizeletesedény-korong Johannes de Ketham Fasciculus medicinaejéből (1400 körül); a vizelet eltérő színe más-más kórra enged következtetni
Az orvos
Gerard Dou · 1663 · Musée du Louvre, Paris
A vizelet szemügyre vétele az orvosi diagnózis alapvető módszere

A medicina krónikája. 116, 507. p.