HACSEKIZMUS ÉS SAJISZTIKA
Egyöntetű, sőt önegytetű tervgazdaság az irodalomban
! ! Új korszak küszöbén ! !
HACSEKIZMUS ÉS SAJISZTIKA
Egyöntetű, sőt önegytetű tervgazdaság az irodalomban
! ! Új korszak küszöbén ! !
A világirodalom s annak hazai folytatása és kiegészítése a magyar irodalom, minden korban bizonyos irányok vonalát követte, különösen a formanyelv s a műfajkeretek tekintetében. Egységes divatok alakultak ki, úgyszólván mindenkire kötelező hangnem és lelki beállítás, s ezeket aztán az irodalomtörténész s a közízlés szempontjából jellemzőnek érezvén, róluk neveztük el az egymásra következő kultúrkorszakokat. Ilyen értelemben beszélünk klasszicizmusról, troubadour-világról, lovag-romantikáról, naturalizmusról, impresszionizmusról, expresszionizmusról, szürrealizmusról stb. Mindezen irányelveknek, mintha csakugyan arra törekedtek volna, hogy egyöntetű szemléletbe foglalják össze a kor művészi termékeit, megvoltak a maguk divatos műfajai is, a művészek a műfajokon belül versenyeztek egymással a sikerért, mindenki a maga tehetségének, egyéniségének vagy vérmérsékletének megfelelő eszközökkel. Görögországban mindenki hőskölteményt, ódát vagy elégiát írt, betartva a műfaj szigorúan előírt követelményeit, csakúgy, mint a drámában a tér és időegységet. A klasszikus arab irodalomban még a tárgy is, bizonyos mértékben elő volt írva, minden költői elbeszélésnek úgy kellett végződnie például, hogy a karaván elmegy, s a ifjú ott bánkódik a holdvilágban, kedvese hűlt helyén rajongva. Megvoltak a lovagregényeknek a maguk figurái, csakúgy, mint a realista helyszínrajz: egy időben a haldokló és elhagyott gyermek volt divatban, mindenki róla írt verset és novellát. A népszínművekre még jól emlékszünk, s a háromszögdarabokra, amelyekben mindig volt egy fiatal csábító s egy idősebb bölcselkedő. A most letűnő irodalomban gyakori volt például a külföldön meggazdagodott s a Pesten elszegényedett hős. És észrevehettük azt is, hogy az uralkodó irány magához idomította, átalakította, a maga képére festette át a múltat is s annak irodalmi termékeit is.
Sok jel mutatkozik, hogy mintaképpen a politikai világ egységes színvonalra törekszik, az irodalomban is be fog következni hamarosan az az új stílus, mely egyetemes, mindenkire kötelező keretek közt szolgálja ki az új olvasóközönség szellemi igényeit. A közízlésnek egységes színvonalát, mely ezeknek az igényeknek megfelel, e pillanatban az a művészi és filozófiai irányzat képviseli, mely a Hacsek és Sajó címen közismert rövid drámai beszélgetésekben jut kifejezésre. Mindannyian tudjuk e dramolettek felépítését: a klasszikus görög mintára szabott helyegységet a kávéház képviseli, ahol Hacsek előbb a pincérrel társalog, majd megjelenik Sajó, aki feldühödve Hacsek makacsságán, többször el akar menni, de azután (katharzis) juszt is ottmarad.
Nagyon valószínű, hogy rövid időn belül minden magyar s néhány külföldi író is rá lesz kényszerítve, hogy gondolatait s művészi mondanivalóit a Hacsek és Sajó–Platón–Szókratészi peripatetikus beszélgetés-keretek közt fejezze ki, ha azt akarja, hogy a kiadó megvegye, és a közönség elfogadja őket.
A magam részéről, mint előrelátó író, máris gyakorolni kezdem magam ebben az irányban. Írótársaim részére készítettem is néhány mintát, mert eltökélt szándékom, hogy Hacsek és Sajó-iskolát nyitok, ahol az írók megtanulhatják a jövő zenéjét, ki-ki a maga hangszerén.
Írta
Einstein
Hacsek ül a kávéházban, mely egyenletes gyorsulással közeledik a világtengely felé, az Oriontól számított koordinátarendszerben. Pincér!
Pincér látszólag odamegy hozzá, de tulajdonképpen Hacsek közeledik feléje; az asztallal együtt, feltéve, hogy $S\left[b-c\right]=\log\sqrt{H}$, ahol $H$ a kávés feleségének viszonyát fejezi ki a főpincérrel. Parancsol, Hacsek úr?
Hacsek. Ennék valamit.
Pincér. Töltött káposzta jó lesz?
Hacsek. Nézze, én töltött gyomrot szeretnék tudni a hasamban.
Pincér. Tessék ideadni, majd megtöltöm. El.
Sajó közeledik, vagyis távolodik. Jó napot, Hacsek, mit szól hozzá? Óriási szenzáció! Elferdült, mégis elferdült!
Hacsek. A pizai torony?
Sajó. Dehogy! A fénysugár koefficiense napközelben!1 Most mértem meg, egészen biztos, nincs kétség benne – ha mindent akar tudni, azt is megmondhatom, hogy
$$N\left[b-\sim \right],\log\int\sqrt{c+g}$$Hacsek. Túlzás, $\log\int\sqrt{c+g-b}$ is elég lesz.2
Sajó dühös. Hogy lehet $c+g-b=P$?
Hacsek. Köszönöm jól.
Sajó. Hacsek, ha a butaság olyan hosszú cső volna, aminek egyik vége a Jupiter negyedik holdjával párhuzamosan keringene, és a másik végében egy széken ülne valaki, megfordítva, egyenletesen haladva a Napközpont felé, akkor magának maximális gyorsulással kellene közelednie a világtengelyhez.
Hacsek. Holnap bejön?
Sajó. Én még ma se jöttem be, maga gazember, csak viszonylagosan. Tudja, mit mondok magának? $x-b\sqrt{N}$
Hacsek dühösen. Kikérem magamnak. Selber Áner!3
Sajó. Hát akkor $\sqrt{c-{b}^{2}}$.
Hacsek megnyugodva. Az más.
Színházi Élet 1935. 17. sz.