Ma én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál,
Mert tudom, hogy a Linné-féle botanika miben áll,
Elsorolom időrendben az összes Plantagenetet,
A Yorkokról, a Tudorokról is tudok épp eleget,
És térmértan vagy számelmélet legyen a tematika,
Én tudom, hogy vélekedik arról a matematika,
Bebizonyítom álmomban is Pitagorasz igazát –
A cé-négyzetből kivonom a bé-négyzetet meg az á-t.
Mert tudom, mi egy ú-egy-beli parciális derivált,
És azt is tudom, hogy nevezik latinul a pelikánt,
S mert tudom, a kvadratikus reciprocitás miben áll,
Ma én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál.
S mert mitológiailag se vagyok aluledukált,
Hát azt is tudom, mit csinált Montgomeryben Eduárd,
És Artúr király asztaláról tudom, milyen alakú,
S hogy a fajlagos hőbevitel képletében hol a Q,
És tudom, milyen dúrban van a Koronázási mise,
És száz méterről megmondom egy Rembrandtról, hogy hamis-e,
És tudom, hogy nem tartható a szurikáta szeliden –
És elfütyülök bármit, amit írt Gilbert és Sullivan.
Mert tudom, hogy a Tigris melyik partján feküdt Ninive,
És lejátszom a szalamiszi ütközetet minibe,
S mert tudom, hogy a Nikomakhoszi etika miben áll,
Hát én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál.
Míg egyhuzamban elhadarom az ezeregy arab éjt,
S felismerek egy 45-ös kaliberű karabélyt,
Míg tudom, hogy a sziútól miben üt el a dakota,
S hogy hány kilométert futott a maratoni katona,
Míg tudom, hogy a waterlooi csata hogyan alakult,
És azt is, hogy repül a kő, ha kilövi a katapult,
Egyszóval míg a minimális alapokat kenem én –
Azt mondják, ez az ellentengernagy igazi fenomén.
Bár a harcmodorom régi, mint a szakkarai piramis,
És hiányzik belőle a fifika meg az iram is,
De tudom, hogy a molekulagenetika miben áll,
Hát én vagyok az ellentengernagyok közt az ideál.”
