Az Archimedes kunkorja címről, egyik barátomnak – akit a latin szavak ellenőrzésére kértem meg – az alábbi vicc jutott az eszébe:
„Két székely pásztor barkochbázik a nyáj mellett:
– Böndörödik? – kérdi az egyik.
– Igen. – válaszolja a másik.
– Kunkorodik?
– Igen.
– Pöndörödik?
– Igen.
– Akkor rákérdezek: dezoxiribonukleinsav?”
Nekem pedig a viccről az, hogy ideje lenne felvilágosítani egyes fordítókat arról, hogy az angolszász filmekben előforduló DNA rövidítés magyarul, nemes egyszerűséggel: DNS.
Bizton állítom, hogy az Archimedes kunkorja 14 éven felül már ajánlott, hiszen jelentése: archimedesi csavarvonal (görbe, spirál). Persze Keresztesi Mária segedelmével könnyen választhattam volna a régi magyar matematikai műnyelvből más félreérthető címet is: pl. „A kis számító”, esetleg „A gyökérhúzások egy új módja”. Előbbi persze, nem a jellemtelenségre, hanem a számolás művészére, míg utóbbi, nem a foghúzás közben bennmaradt gyökér eltávolítására, hanem az egyenletek gyökeinek meghatározásának különböző módozataira utal.
Az íráshoz mottót Szénássy Barna professzor úr – a régi matematikai műnyelv fonákságait szellemesen és igencsak humorosan bemutató – írásából választottam, melyet annak idején, a rádióban, színészek közreműködésével be is mutattak. Sajnos, a teljes szöveg még nem áll a rendelkezésemre – már felvettem ez ügyben a kapcsolatot Szénássy Barna özvegyével –, így most csak egy részletet tudok a „Jelentés”-ből közreadni Staar Gyula Szénássy Barnával készített interjúja alapján:
„[…] Vitéz Bélteky professzor uram repetíciós leckéjén sok mindenféléről beszélének. Szóba jöve az dűtlen eggyközű hosszabb négyszög, az ferdényded, az asztallag és ezek el-illettetése. Ámde az kög terjére mondott alkatka hibás vala. Beszélének az hajtalékról (avvagy lőkanyarról), az mentelékről, az kerekdékről (avvagy megapadt karikáról), elő hozák ezek tüzellőjét is. De sőt megrajzolták az kerekényt (úgy mint bel- és külkerekényt), az görgönyt és az csokorhoszszvonalat. De bizon mikoron professzor uram aztat kívánná, hogy Kis Gerzson deák rajzolná meg Arkhimédész-kunkorját, az deák megkérdezé, hogy a görög bölts korpuszának mellyik része lenne az.
A tömöttségmérés abból állott vala, hogy gyurmából tsinálának gomolyt, és ragasztának téglányt, tetényt, szelt tetényt és körtetényt.
A szenior Barabás Béla professzor uram – kit az deákok huncutul Bunyó Bécinek is nevezének – leckéjén kezdetben az külömbféle erányok szerepelének, úgy mint az edgyügyű erány és az hányási erány, később az számlálati, az terjedtségmérési és az öszvehangzó közép. Ezek szükségeltetnek az falkamenynyiségek és az aequatiók tanához. Tudtak vala resolválni edgyügyű egyenletet, viszontagos egyenletet, még továbbá másodhatalmú egyenletet kotzkalapos egyformásítással. Szép vala, hogy esmerék az veszett és siket (avvagy vak) gyökereket, szintúgy az merevélyt és az almerevélyt. Ezekkel az műtétek mind helyén valának.
Hanem aztán az harmadik deák-klasszisban baj is lőn. Mikoron ugyanis junior Gyarmati praeceptor uram az lap-háromszögelléseket oktatván megkérdezé Toldallagi földmérő Ábris nevű fatytyát, mi jutna eszébe hallván eztet: kebel x, az deák válaszolá, neki bizon nyugalmazott enzsenőr kapitán Bolyai János szépséges Szöts Júlia nevezetű szolgáló-leána. Továbbiglan az praeceptor uram meg sem kérdezé az pótkebelt, az viszszáskebelt és az viszszás-pótkebelt. Az deák paráznaságát hallván, a vélemények oda mentek vala, hogy vasárnapon az »Erős vár a mi Istenünk« elkántálása után tíz botütés veressék rája. Ez megtörténvén esmég megkérdezé az professzor az deákot, most mi jutna eszébe, hallván: kebel x. Az deák hangosan felelé, miszerint most meg a professzor uram ides-anyja. A környülálló presbiter urak sokat örvendezének eztet a gyors jobbulást spektálva.”