Szerkezeti biológia és képzőművészet

A homotrimer dUTPáz enzim szerkezete (Vértessy G. B.) átfedésben a Kígyók című grafikával (M. C. Escher). A humán dUTPáz háromdimenziós térszerkezetét a,b-imino-dUTP inhibitorral és Mg2+–kofaktorral együtt kristályosított formájából határozták meg röntgen krisztallográfiás úton (PDB ID 3EHW). A grafika Pymol programmal készült. A 120°-os forgási szimmetriát mutató kristály szerkezetben jól láthatók a monomerenként 8 szálból álló antiparallel redők. A Kígyók (1969) Escher utolsó műve, amely szintén a 120°-os forgási szimmetriára épül. (A fametszeten a három kígyó valójában egyetlen nyomólap elforgatásával készült.)”

A 2009. évi Biokémikus Vándorgyűlés (Budapest, 2009. augusztus 23–26.)

Válogatás a konferencia „Szerkezeti biológia és képzőművészet – Structural Biology and Art” (E5) szekciójára beérkezett művek/objektumok közül. A kiállító művészek: Bér Rudino, Boros Borbála, Mayer Berta, Zhenia Bozukova, Németh Andrea, Vargay Zoltán, Végh András és Veszely Ferenc.

Bér Rudino negyedik generációs festőművész, művészeti tanulmányait édesapja, Bér Rudolf műtermében kezdte. 1996-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Gerzson Pál és Dienes Gábor. Több hazai és külföldi kiállításon vett részt. Külföldi tanulmányokat Kanadában (Carleton Egyetem) is folytatott, emellett európai (Olaszország, Spanyolország, Franciaország) és észak-afrikai (Marokkó, Egyiptom) tanulmányutakat tett, illetve tanított a Philadephiai Szépművészeti Egyetemen. Főbb kitüntetései, díjai: Domanowsky-díj (1991), Barcsay-díj (1993), „Per meriti culturali” (2005). Tájképeit olasz, spanyol és hazai (pl. Balatonfelvidék) tájak ihletik.

Az alkotás mellett rajzpedagógusként működik, a Dési Huber István Rajziskola vezetője.”

Végh András 1967-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Kmetty János, Bernáth Aurél. Főbb kitüntetései, díjai: Derkovits-ösztöndíj (1975), Munkácsy-díj (1994).

Rendkívül gazdag munkássága során a legkülönfélébb technikákkal dolgozik, nagyméretű olaj–vászon és tus–vászon képek mellett készít kollázsokat, újságpapír- és farost-installációkat, dolgozik. Absztraktra hajló festészetét a valósághű és az elvont párhuzamos megjelenítése jellemzi, mind forma- mind színvilága erőteljesen dinamikus és változatos. Wehner Tibor méltatása szerint: „[Végh András] …új művein a gesztusokat higgadt geometrikus alakzatok ellenpontozzák, másokon az erőteljes rácsszerkezet vagy finom vonalháló teremt fegyelmezett kompozíciót”.”

Németh Andrea képzőművész 1965-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett. Ezután egy évig az Offset Nyomdában litografikus gyakornokként dolgozott. 1970-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Grafika Tanszékén. Mesterei Baska József, Ernyei Sándor és Finta József voltak. Édesapját, Németh József fotóművészt tekinti példaképének. Munkáira négy alkalommal kapott nívódíjat. Tizenkét egyéni kiállítása volt és számos csoportos kiállításon vett részt. Reklámfotókat, plakátokat és katalógusokat készített. Kilenc könyvet illusztrált. Jelenleg művészekről készít portréfotókat és riportokat készít velük.”

Vargay Zoltán faintarzia-művész. „Okleveles vegyészként végeztem a Eötvös Loránd Tudományegyetemen és több mint 30 évig a Chinoin Gyógyszergyárban dolgoztam. A sorsszerű véletlen vezetett a faintarzia táblaképek készítéséhez 2001 tavaszán. Megismerkedtem Vass László intarzia művésszel, aki nemcsak az intarzia-készítés technikai trükkjeire tanított meg és anyagokkal látott el, hanem rendkívül hasznos tanácsaival, kritikai észrevételeivel is segítette munkámat.

Számomra a természetes anyagok között a fa speciális helyet foglal el. A fa életében szerzett gyűrűk, csomók, különleges erezetek, mintázatok teszik lehetővé, hogy a képeken új minőséget nyerjenek és kővé, folyóvá, felhővé váljanak. Az alkotási folyamat szerves része, illetve öröme, amikor az elképzelt képhez a legmegfelelőbb furnért megtalálom, vagy amikor maga a furnér kínálja egy-egy kép megszületését.”

Forrás

„Mayer Berta (1944) Munkácsy Mihály-díjas (2001) festőművész, pedagógus. 1964–1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Szentiványi Lajos tanítványaként. 1969 óta kiállító művész. 1997 óta a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szaktanára.” (Wikipedia)

Gráf László akadémikus, az ELTE egyetemi tanára, a proteáz enzimek és gátlószereik nemzetközi szintű kutatásán túl kiváló fotográfus és a természet készítette „műalkotások” szenvedélyes gyűjtője. Saját ars poeticája szerint a tudományos kutatás nem áll távol a művészi tevékenységtől, ráadásul ő maga évtizedek óta „fehérjeszobrászkodik”, amely kifejezéssel a fehérjemérnökség száraz terminus technikusát emelte művészi szintre („Fehérjeszobrászat: az alkotás öröme és haszna” címmel tartott előadást a Mindentudás Egyetemén 2005-ben). Nagy sikert aratott az ELTE lágymányosi kampuszán „Hajnali részegség” címmel megtartott fotókiállítása. 2000-ben az alsódörgicsei evangélikus templomban állították ki képeit. A világ minden tájáról összegyűjtött természeti alkotások professzori irodáját művészi galériává varázsolják.”