Hídverés rovat

Honnan származik az elemek neve?

Vivi Ringnes
A fordítás Vivi Ringnes Origin of the Names of Chemical Elements című írása alapján készült (Journal of Chemical Education, 66 (1989) 9. 731–736. p.), a Journal of Chemical Education engedélyével.
kémia, elemek, nevezéktan

David W. Ball 1985-ben jelentette meg a Journal of Chemical Education hasábjain Egyszerű etimológia: mi van a névben?1 című cikkét, melyben közölte az elemek neveinek fordítását. Most az etimológia mellett azt is megvizsgáljuk, hogy a tudósok miért az adott nevet adták az újonnan felfedezett elemeknek, és nyomon követjük az idők folyamán változó elnevezési szokásokat. Ennek az áttekintésnek az alapján az elemeket tíz kategóriába soroljuk, de mindenekelőtt a hét ókori fém nevét vesszük szemügyre.

A hét ókori fém neve

Az ókorban hét fémet és hét égitestet ismertek, s az idő múlását – többek között – hétnapos egységekkel mérték. Nem csoda, hogy a fémeket és a napokat megfeleltették az égitesteknek. A bolygót és a fémet gyakran a szín alapján kapcsolták össze. Az arany a Nap sárga koronájára emlékeztetett, az ezüst úgy csillogott, mint éjjel a Hold, és a Mars vöröséről a vasra (rozsdára?) asszociáltak. Az ólmot azért hozták összefüggésbe a Szaturnusszal, mert nehéz fém, és olyan „lassan mozogna”, ahogy a Szaturnuszt látták keringeni. (Azért hitték, hogy a Szaturnusz lassú, mert a Naptól távoli bolygó hosszú idő alatt járja be a pályáját.) A középkorban a fémeket és a bolygókat nagyon közeli kapcsolatba hozták: hasonló neveket és hasonló szimbólumokat adtak nekik.

Az 1. táblázat összegzi a fémek, az égitestek és a napok nevét. A napok és az égitestek könnyen megfeleltethetők egymásnak. Francia–angol keveréknyelven így is olvashatnánk a hét napjait: Sunday, Monday, mardi, mercredi, jeudi, Friday, Saturday. (A Friday (péntek) szó a norvég Vénusz, Freya nevéből származik.)

1. táblázat. Az ókori fémek, az égitestek és a napok nevei
Fém Arany Ezüst Vas Higany
(mercurius)
Ón Réz Ólom
Szimbólum
Égitest Nap Hold Mars Merkur Jupiter Vénusz Szaturnusz
latinul dies
solis
dies
lunae
dies
Martis
dies
Mercurii
dies
Iovis
dies
Veneris
dies
Saturni
franciául dimanche lundi mardi mercredi jeudi vendredi samedi
angolul Sunday Monday Tuesday Wednesday Thursday Friday Saturday

A kémiában ma már csak a higany neve (Mercury, mercure) emlékeztet a bolygóra. A Mars neve tovább él a Ma(r)sofen szóban, amely németül és skandináv nyelveken nagyolvasztót jelent (a vas-oxidokat itt redukálják). A Masofen szót még ma is használják. A II. világháború előtt az angol „saturnism” kifejezés az ólommérgezés szinonímája volt. (Schuster János, a higany nevének megalkotója próbálkozott a szerdannyal is – arra gondolván, hogy a latinban a higanyt is, a szerdát is Mercurról nevezték el.)

Az alkimisták titkos receptjeiben például a „Szaturnusz cukra” ólom-acetátot jelentett, a „Vénusz vitriolja” salétromsavban oldott réz volt. Ez a fajta nómenklatúra a XVIII. század végéig maradt fönn. Az ekkor kidolgozott új nevezéktan mellett azonban még használták a régi kifejezéseket, pédául a „Mars krétáját” és a „Jupiter vitriolját” (a vas-karbonát, illetve az ón-acetát helyett).2 Az égitestek neve később újra megjelent az elemek nevében, például az uránéban és a neptúniuméban.3

2. táblázat. Az elemek elnevezési szokásai
Táblázat Cím A táblázatbeli
elemek száma
3. Ősi nevek 10
4. Égitestektől származó nevek 8
5. Mitológiai, mondai eredetű nevek 10
6. Ásványoktól, ércektől származó (nem földrajzi) nevek 13
7. Színekre visszavezethető nevek 9
8. Színtől eltérő tulajdonságokra visszavezethető nevek 8
9. A felfedezők laboratóriumának helyszínéből származó nevek 13
10. A földrajzi helyekre utaló ásványi és ércnevekből keletkezett nevek 10
11. Konstruált nevek 16
12. Személynevekből alkotott nevek 10

Az elemek mai nevének etimológiája

A különböző elnevezési szokásokat tíz táblázat (a 3–12. táblázat) mutatja be. A 2. táblázat az elnevezési szokásokat tünteti fel. Az elemek ősi neveit Jansen4 elemezte; a 3. táblázatban az ő etimológiáját követjük.

Az elemek nevének magyarázata nem mindig egyértelmű, ezért több elgondolás is szerepelhet egy-egy elem neve mellett. Az „arzén” eredhet például a görög arszenikosz (férfi, férfias) szóból, s ez vagy azzal magyarázható, hogy az alkimisták a fémeket nemekhez kapcsolták, vagy azzal, hogy az ókori görögök a emberi bőrt arzén(III)-szulfiddal sárgára színezték, ha férfit ábrázoltak, és fehérre, ha nőt festettek le. Egy újabb elképzelés szerint az „arzén” szó a perzsa zarnik (arany) leszármazottja.4 Az eltérő jelentések természetesen más táblázatba sorolják az elemeket.

Néhány név az elemet rejtő ásványtól, érctől ered (6. táblázat). Ezek közül külön csoportba kerültek azok, amelyek földrajzi helyekhez is kötődnek (10. táblázat). Azokat az elemeket, amelyek annak a laboratóriumnak a helyszínéről kapták a nevüket, ahol felfedezték őket, a 9. táblázatba soroltuk. Az elemekről „kémiai térkép” is készülhet (1. ábra).

1. ábra. Az elemek földrajzi elhelyezkedése nevük etimológiája alapján
3. táblázat. Ősi nevek*
Angol név Vegyjel
Carbon C A név a karbonisz (görög) és a carbo (latin) szavakból alakult ki. Lavoiser fedezte fel, hogy a növényekből keletkező faszén, valamint a grafit és a gyémánt ugyanaz az elem. Carbone-nak nevezte el, hogy megkülönböztesse a faszén francia nevétől, a charbontól.
Copper Cu A küprion (görög) és a cuprum (latin) szavakból. Az aes cyprium nevű ércet lelőhelyéről, Ciprusról nevezték el. A sziget a ciprus növényről kapta a nevét, amelyet Küparisszosznak hívtak.
Gold Au Az angolszáz geolo (sárga) szóra vezethető vissza, ez pedig a szanszkrit jval, „fényleni” igére.
Iron Fr Az angolszász iren szó eredete bizonytalan. A ferrum (Fe) név valószínűleg nem a latin firmus (erős) szóból származik, hanem héber vagy arab eredetű.
Lead Pb A lead szó eredete ismeretlen. Kapcsolatban lehet a norvég lodd és német Lot szóval. Az ólmot a rómaiak plumbum nigrumnak (fekete ólomnak) nevezték, hogy megkülönböztessék az óntól, a plumbum candidumtól (fehér ólomtól). A plumbum (Pb) szó eredete ismeretlen, valószínűleg a görög molübdosszal rokon. A skandináv nyelvekben és a németben az ólom neve bly vagy Blei; ezek a szavak az indoeurópai Bhlei (fényleni) igéből erednek.
Mercury Hg A hírvivők római istenéről és a Merkur bolygóról kapta a nevét. A hydrargyrum (Hg) a görög hidro-argürosz (víz-ezüst) összetételre vezethető vissza, amely arra utal, hogy a higany fényes, folyékony fém.
Platinum Pt A spanyol plata szó ezüstöt jelent, az -ina kicsinyítő képző. A platina hasonlít az ezüsthöz. A dél-amerikai indiánok már jóval Kolumbusz megérkezése előtt használták.
Silver Ag Az ismeretlen eredetű, norvég silfr és az angolszász soelfor szavakból származhat. A latin argentum (Ag) a szanszkrit argunasból (fénylőből) ered.
Sulfur S A kén német és skandináv megfelelői, a Schwefel/svovel/svävl az idoeurópai suelphlosra vezethetők vissza, ez pedig a swel (lassan égni) kifejezésből ered. Lehet, hogy a latin sulpur is a swelből származik. Korábban úgy gondolták, hogy a sulfur a szanszkrit sulverből (a réz ellenségéből) ered.
Tin Sn Eredete nem ismert; talán a germán tina (fényes pálcika) az őse. A stannum (Sn) az indoeurópai stagnum és stag (csöpögő) szavakkal áll rokonságban – az ón könnyen olvad.
  • * Szőkefalvi-Nagy Zoltán A magyar kémiai szaknyelv kialakulása című munkájában írja: „…az elsô szerzôk még annak a hét fémnek a nevét sem találták meg mind, amelyek pedig már akkor világszerte évezredek óta ismertek voltak. Igaz, az arany, ezüst, réz, vas magyar neve egészen régi, s elég régi a higany akkori neve, a kénesô (amely nevének semmi köze sem a kénhez, sem az esôhöz, a török eredetű »könösü« szó átalakításából képzôdött). A stannumot és a plumbumot azonban nem különböztette meg a nyelv, egyazon szóval jelölték, egyesek ónnak, míg mások szlávosabban ólomnak nevezték mindkét fémet. Az elsô szakkönyvekben fehér és fekete ón, illetve ólom elnevezéssel találkozunk.
    A nemfémek közül csak a kén és a szén neve ôsi…”
4. táblázat. Égitestektől származó nevek
Név Vegyjel
Cérium Ce Az elsőként felfedezett kisbolygóról, a Ceresről nevezték el. Az elemet 1803-ban, két évvel a kisbolygó után fedezték fel. Ceres a gabona és az aratás istennője a római mitológiában.
Hélium He Heliosz (görög): Nap. Az elemet egy 1868-as napfogyatkozáskor fedezték fel a napkorona spektroszkópiai vizsgálata során. Úgy gondolták, hogy a hélium nem található meg a Földön.
Neptúnium Np A Naprendszer Uránuszon túli bolygójáról, a Neptunuszról kapta a nevét. A neptúnium a periódusos rendszerben is az uránon „túl” található.
Palládium Pd A másodikként felfedezett kisbolygóról, a Pallasról kapta a nevét. A Pallast 1802-ben, a palládiumot 1803-ban fedezték fel. Pallasz Athéné a bölcsesség istennője a görög mitológiában.
Plutónium Pu Az Uránuszon túli második bolygóról, a Plutóról kapta a nevét. A plutónium a periódusos rendszerben is két hellyel az uránon „túl” található. A bolygót 1930-ban, az elemet 1940-ben fedezték fel. Plutón (Pluto) az alvilág istene a görög–római mitológiában.
Szelén Se Szeléné (görög): Hold. A szelén hasonlít a tellúrhoz, ezért kapott a tellúréhoz hasonló nevet. A görög mitológiában Szeléné a Hold isetnnője.
Tellúr Te Tellus (latin): föld. 1798-ig még egyetlen elemet sem neveztek el a Földről. Itt volt az ideje… (M. Klaproth, 1799) Tellus: Föld-istennő.
Urán U Az Uránusz bolygóról kapta a nevét. Az Uránuszt 1781-ben, az uránt 1789-ben fedezték fel. Uranosz az ég megszemélyesítője a görög mitológiában.
5. táblázat. Mitológiai, mondai eredetű nevek
Név Vegyjel
Arzén As Arszenikosz (görög): bátor, férfias. Az alkimisták a fémekhez nemet is kapcsoltak. A réztárgyak keményebbek, erősebbek lettek az arzéntől. Már Kr. e. 2000-ből is származnak olyan réztárgyak, amelyek 4% arzént tartalmaznak.
Kobalt Co Kobold (német): gonosz manó, kobold. Úgy gondolták, a koboldok keze van a dologban, ha egy fémből a szokásos eljárásokkal nem tudnak hasznos fémet kivonni. A kobaltot ilyen ércben fedezték fel.
Nikkel Ni Nickel (német): ördög. Ha egy olyan érc, amely közönséges réznek látszott, nem tartalmazott rezet, a német bányászok „Kupfer-nickel”-nek, rézördögnek nevezték. A nikkelt ilyen ércben fedezték fel.
Nióbium Nb Niobé Tantalosz lánya a görög mitológiában. A nióbium onnan kapta a nevét, hogy hasonlít a tantálhoz, és ugyanabban az ércben fedezték fel, amelyben korábban a tantált.
Prométium Pm Prométheuszról kapta a nevét, arról a titánról, aki ellopta a tüzet az égből az embereknek, s ezért Zeusz szörnyű büntetéssel sújtotta. Az elem nevével a bátorságnak állítottak emléket, és talán azt a „mentális kínt” jelképezik, amely az új elemek előállításához szükséges. A prométium rendkívül kis mennyiségben fordul elő a Földön; az urán egyik bomlásterméke.
Tantál Ta Tantaloszt Zeusz örök szenvedésre ítélte: egy tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, örökös éhség és szomjúság kínozza. A hullámok a derekáig, néha a nyakáig érnek, de ha lehajol, a víz visszahúzódik. A Ta2O5 sem tud „vizet” felvenni; nem oldódik a savakban.
Tórium Th Thor a háború norvég istene. A fémet egy norvég ásványban fedezte fel a svéd J. J. Berzelius. Az ásványt később toritnak nevezték el.
Titán Ti A görög mitológiában a titánok Uranosz fiai. Klaproth az urán után fedezte fel az új elemet.
Vanádium V Vanadis a norvég szépségistennő, Freya beceneve volt. A fémet sokféle színű vegyülete miatt nevezte így el a svéd N. G. Seftsröm és J. J. Berzelius.
Volfrám W Angol neve, aTungsten, a svéd tung (nehéz) és sten (kő) szavakból ered, s a fémet tartalmazó ásványok nagy sűrűségére utal. A német Wolfram név a Wolf (farkas) szóra vezethető vissza. A volfrámércek zavarták az ónkő redukcióját: elragadták az ónt, és felfalták, mint farkas a bárányt.
6. táblázat. Ásványoktól, ércektől származó (nem földrajzi) nevek
Név Vegyjel
Alumínium Al Alumen (latin): timsó. A timsóval – kálium-alumínium-szulfáttal – már az ókorban is vérzést csillapítottak (a férfiak nemrég még timsóval „kezelték” a borotválkozáskor ejtett sebeket).
Bárium Ba Barisz (görög): súlyos. A bárium a baritban (BaSO4) található fém. Az ásvány elég nagy sűrűségű (4,5 gcm–3).
Berillium Be A berill (berillosz) drágakőről (berillium-alumínium-szulfátról) kapta a nevét.
Bór B A bórt a bóraxban fedezték fel. A bórax az arab baurak, a perzsa burah szavakból ered.
Cirkónium Zr Vagy az arab zerk (drágakő) szóból, vagy az ugyancsak arab zargum (aranysárga színű) szóból származik. (A cirkóniumot a cirkon drágakőből – ZrSiO4 – nyerik ki.)
Fluor F A folypát (CaF2) latin nevéből, a fluor lapisból ered (fluere = folyni). A folypátot a kohászatban folyósítószerként használják.
Gadolínium Gd A gadolinit ásványról kapta a nevét, ezt pedig egy finn ásványtudósról és kémikusról, J. Gadolinról nevezték el.
Kalcium Ca A görög kilix és a latin calx szó mészkövet jelent. A kalcinálás (középkori latin igével: calcinare) hevítés, oxidképzés (az oxid régi neve latinosan calx, magyarosan kalk). A mészkőből is hevítéssel keletkezett a mész. Az -ium végződés fémet jelöl.
Kálium K A fém „ásványa” a hamu. A növények hevítésekor fahamu keletkezett. A fém angol neve, a Potassium onnan ered, hogy a hamut vízzel mosták ki, az oldatot vasedényekben párolták be, s az edényben maradó hamuzsírt (K2CO3) potash-nek nevezték (pot: edény, ash: hamu). Az -ium végződés fémet jelöl. A németben és a skandináv nyelvekben használatos Kalium szó az arab al-kali (a hamu) főnévre vezethető vissza.
Molibdén Mo Molübdosz (görög): ólom. Azokat a puha, fekete ásványokat – a grafitot, az antimon-, ólom- és molibdén-szulfidot (Sb2S3, PbS, MoS2) –, amelyek fekete nyomot hagytak egy felületen, rendszerint „molübdosz”-nak nevezték. Később az ásványokat megkülönböztették egymástól. Scheele 1778-ban kimutatta, hogy az egyik ásvány (MoS2) új elemet tartalmaz. Az elemet molibdénnek nevezték el.
Nátrium Na A héber neter és a latin nitrum a lúgos anyagok neve volt az ősi időkben. Ezeket az anyagokat a XV. századtól nátronnak hívták Európában. A nátron fémjét később nátriumnak nevezték el.
A nátrium angol megfelelője Sodium. Az arab szuvvad szó egy nagy szódatartalmú (nátrium-karbonátot tartalmazó) növény neve. A sodanummal (középkori latin szó) fejfájást csillapítottak. Az -ium végződés fémet jelöl.
Szamárium Sm Ásványát, a szamarszkitot egy orosz bányamérnökről, V. E: Szamarszkij-Bihovecről neveték el.
Szilícium Si Silex (latin): kovakő, kemény kő. A szilíciumot először a kovakőben mutatták ki.

Az elnevezési szokások változása az idők folyamán

Ókor

Az ókorban hét fémet és két nemfémet ismertek. Ezeknek az elemeknek a nevei a többi szóhoz hasonlóan változtak az idők folyamán. Őseink nagy fontosságot tulajdoníthattak a csillogásnak. Az arany, ezüst, platina és ón angol neve (valamint az ólom német megfelelője, a Blei) erre a tulajdonságra vezethető vissza (3. táblázat).

A középkortól a XVIII. század elejéig

A csillogáson kívül az elemek és a vegyületek más tulajdonságai is megjelentek a nevekben. Az antimon latin neve (stibium) arra a fekete jelre, nyomra utal, amelyet a stibnit nevű ásvány hagyott a papíron – vagy az arcon, a szemöldök mentén. Néhány elem (As, Bi, Zn) nevének etimológiai magyarázata bizonytalan. Ezek a nevek olyan anyagok neveiből származnak, amelyeket azelőtt használtak, hogy a kémia tudománnyá vált volna.

Az első elem, amelynek ismerjük a felfedezőjét, a foszfor. Egy német alkimista, Hennig Brand állította elő 1670 táján, miközben a bölcsek kövét kutatta. Talán azt hitte, sikerrel járt, amikor bepárolt vizeletet tartalmazó desztillálókészüléke fényt sugárzott. Korábban is találtak már olyan ásványokat, amelyek halványt fény bocsátottak ki a sötétben. Ezek közé tartozott például a bolognai kő (meggyújtott bárium-szulfát). A középkorban az ilyen anyagokat phos-phornak, „fényhordozónak” nevezték. A „phosphorus” névvel csak egyetlen elemet jelöltek.

7. táblázat. Színekre visszavezethető nevek
Név Vegyjel
Cézium Cs Caesius (latin): kékesszürke. A cézium emissziós spektrumában két kékesszürke vonal jelenik meg.
Indium In Indicum (latin): indigó. Az indium emissziós spektrumában indigókék vonalak jelennek meg. Az indigó neve a görög indikon szóból származik, és a festék indiai származására utal.
Irídium Ir Irisz (görög): szivárvány. Az irídiumvegyületek oldatai különböző színekben jelennek meg.
Jód I Ioeidesz (görög): ibolyaszínű. Gőzének színéről kapta a nevét.
Klór Cl Klorosz (görög): sárgászöld. A gáz színéről kapta a nevét.
Króm Cr Kroma (görög): szín. A különböző krómvegyületek színe eltérő.
Ródium Rh Rhodon (görög): rózsa. A ródiumsó-oldatok vörös színéből ered a név.
Rubídium Rb Rubidius (latin): sötétvörös. A rubídium emissziós spektrumában két vörös vonal van.
Tallium Tl Tallein (görög): zöldell. A tallium emissziós spektrumában erős zöld vonal jelenik meg.

1735–1843

A XVIII. század második felében új kémiai nómenklatúrát vezettek be. Antoine Lavoisier 1789-ben megjelent könyvének táblázata több új nevet is tartalmaz. Lavoisier úgy gondolta, hogy az oxigén minden savban megjelenik, ezért a „deflogisztikált levegőt” 1777-ben oxi-génnek („savkeltőnek”) nevezte el (8. táblázat). A nitrogént azote-nak (azoosz: élettelen) nevezte, mert az állatok elpusztultak, ha a levegő nem tartalmazott elég oxigént. Honfitársa, Jean Antoine Chaptal 1790-ben javasolta, hogy nitrogène-nek (salétromképzőnek) nevezzék azt a gázt, amelyet ma nitrogénként ismerünk, de a franciák nem válnak meg az azote-tól. Az –N=N– csoportot tartalmazó azovegyületek is ennek a szónak az emlékét őrzik.

Az elemek neve gyakran utal a színre. 1774 és 1811 között öt elem – a klór, a jód, a króm, a ródium és az iridium – nevében jelent meg az elemnek vagy vegyületének a színe (7. táblázat).

A mondai, mitológiai utalások 1735 és 1830 között voltak divatban. A kobalt és a nikkel onnan kapták a nevüket, hogy a bányászok a manók vagy az ördögök közbenjárásának tulajdonították, hogy nem tudtak rezet kivonni a „rézércből”. A tíz mitológiai nevet viselő elem közül nyolc ebben az időszakban nyerte el a nevét (5. táblázat).

A bolygókról négy elemet neveztek el 1782 és 1817 között (4. táblázat). Az Uránuszt 1781-ben fedezték fel, az uránt 1789-ben nevezték el. A Ceres és a Pallas kisbolygót 1801-ben és 1802-ben látták meg a csillagászok, a cériumot és a palládiumot 1803-ban fedezték fel. De eddig még egyetlen elemet sem neveztek el a Földről! Ezt a hiányt pótolták a tellúrral. Huszonöt év múlva fedeztek fel egy tellúrhoz hasonló elemet, és a nevét a rokonsághoz igazították: a szelén a Hold nevét viseli.

Mintegy száz évig tartott az az 1750 táján kezdődő szokás, hogy az elemet az ásványáról nevezzék el (6. táblázat). Sok ásvány ősi nevét viselte, amely az idők folyamán átalakult. Az alumínium ásványa, az alumen is régi név.

8. táblázat. Színtől eltérő tulajdonságokra visszavezethető nevek
Név Vegyjel
Antimon Sb A görög anthemonium valószínűleg az arab al itimidből, a szemfestésre használt Sb2S3 nevéből ered. A latin név (stibium) értelme jel.
Bróm Br Bromosz (görög): bűzös. A név az elem szagára utal.
Cink Zn Seng (perzsa): kő vagy Zinke (német): tüske. A görögök a tüskés kalaminból (ZnCO3), rézből és szénből sárgaréz tárgyakat készítettek. Először valószínűleg a perzsák állítottak elő cinket.
Foszfor P Phosz (görög): fény, -phero (görög): hordozó. A fehérfoszfor fényt bocsát ki a sötétben.
Hidrogén H Hidrosz (görög): víz, -gen (görög): képző. A hidrogén égésekor víz képződik.
Nitrogén N Niter (görög): salétrom, -gen (görög): képző.
Oxigén O Okszisz (görög): sav, -gen (görög): képző. Lavoisier 1774-es elmélete szerint minden sav tartalmaz oxigént.
Ozmium Os Oszme (görög): szag. Az illékony OsO4 erős, kellemetlen szagot áraszt.

1843–1886

Robert Bunsen és Gustav Kircchoff találmánya, a spektroszkópia3 segítségével 1859 és 1863 között négy elemet fedeztek fel. A spektrumokban megjelenő új, karakterisztikus vonalakat új elemeknek feleltették meg. A kékesszürke vonalat keltő elemet céziumnak nevezték (caesius: kékesszürke), a két sötétvörös vonalat kiváltó elem neve rubídium lett (7. táblázat). William Crookes a zöld vonallal megjelenő elemet a „zöldell” ige görög megfelelője (tallein) alapján talliumnak nevezte el. Ferdinand Reich és Hieronymus Richter indigókék vonalat adó elemét ma indiumként ismerjük.

A XIX. század végén új elnevezési szokás alakult ki. Az elemek a felefedező(k) munkahelyének helyszínéről kapták a nevüket. Ebbe a csoportba tartozik például az európium, a gallium és a germánium. Ezt a szokást követték nem is olyan régen a kalifornium és a berkélium elnevezésekor.

9. táblázat. A felfedezők laboratóriumának helyszínéből származó nevek
Név Vegyjel Felfedező
Amerícium Am G. T. Seaborg, A. Ghiorso, S. G. Thompson et al., Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Egyesült Államok
Berkélium Bk
Kalifornium Cf
Európium Eu E. A. Demarçay, Franciaország, Európa
Francium Fr Marguerite Perey, Franciaország
Germánium Ge C. A. Winkler, Németország
Polónium Po Marie Curie, Lengyelországban született és nevelkedett
Név Vegyjel A latin földrajzi név alapja Felfedező
Gallium Ga Franciaország P. M. Lecoq de Boisbaudran, Franciaország
Hafnium Hf Koppenhága D. Coster és Hevesy György, Bohr Intézet, Koppenhága, Dánia
Lutécium Lu Párizs (Lutetia Parisorum) G. Urbain, Franciaország
Rénium Re Rajna I. E. Tacke, K. F. Noddack, O. Berg, Németország
Ruténium Ru Oroszország K. K. Klaus, Oroszország
Szkandium Sc Skandinávia L. F. Nilson, Svédország. A szkandiumot az euxenitben és a gadolinitben fedezték fel. Ezekről az ásványokról korábban azt gondolták, hogy csak Skandináviában találhatók.

1894–1918

Michael Faraday 1835-ben görög és latin szavakból alkotott kémiai kifejezéseket. Tőle származik például az „ion”, a „katód” és az „elektrolízis” szó. A nemesgázokat később Faraday módszerével nevezték el. William Ramsay és Lord Rayleigh 1894-ben egymástól függetlenül mutatta ki, hogy a levegő a nitrogénen és az oxigénen kívül más elemet is tartalmaz. Az aer (levegő) szóból kiindulva az „aeron” nevet javasolták. Nem mindenkinek tetszett az ötlet, mert az aeronról a bibliai Áronra asszociáltak. Elfogadták azonban a lustaságra utaló „argon” szót. A következő néhány év során felfedezték a kriptont, a neont és a xenont is (11. táblázat). Az elemek hasonló mónon konstruált neveket kaptak. A levegőben valóban voltak rejtőzködő (kripton), új (neon) és furcsa elemek (xenon)…

Az egymással rokon elemeket gyakran nevezték el hasonló módon. Ezt példázza a rádium, aktínium, radon és protaktínium neve. Mindegyik a „sugár” latin vagy görög megfelelőjéből származik. (Ugyancsak "konstruált" szó a Marie Curie-től származó „radioaktivitás”.)

10. táblázat. A földrajzi helyekre utaló ásványi és ércnevekből keletkezett nevek
Név Vegyjel Ásvány vagy érc Földrajzi hely
Kadmium Cd kadmeiai föld Ókori Görögország (Théba)
Erbium Er erbium-oxid Az ásványok egy Stockholm melletti faluról, Ytterbyről vagy magáról Stockholmról (holmium) kapták a nevüket.
Holmium Ho holmium-oxid
Terbium Tb terbium-oxid
Ytterbium Yb itterbium-oxid
Yttrium Y ittrium-oxid
Magnézium Mg „magnesia alba”
(fehér „magnézium-oxid”, MgCO3)
Az ókori Görögországban lévő Magnésiáról kapták a nevüket.
Mangán Mn „magnesia nigri”
(fekete „magnézium-oxid”, MnO2)
Stroncium Sr stroncianit Strontian, Skócia
Túlium Tm túlium-oxid Skandinávia régi neve Thulium volt.

1923–1965

A Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben igen sikeres kutatócsoport működött Glenn Seaborg vezetésével. Számos elemet fedeztek fel, többek között a berkéliumot, a kaliforniumot és az ameríciumot (9. táblázat).

Azokat az elemeket, amelyek egy, illetve két hellyel következnek az urán után a periódusos rendszerben, szintén a Kaliforniai Egyetemen fedezték fel, Berkeley-ben, 1940-ben. Az elemek a neptúnium és a plutónium nevet kapták, mert a Neptun és a Pluto egy, illetve két „hellyel” az Uranuszon túl kering a Naprendszerben.

Az atomfizikusok 1944-től nevezik el korábbi híres vegyészekről az elemeket. A 96-os rendszámú elem Marie és Pierre Curie emlékére lett kűrium (12. táblázat).

11. táblázat. Konstruált nevek
Név Vegyjel
Aktínium Ac Aktinosz (görög): sugár. Radioaktív elem.
Argon Ar A-ergon (görög): nincs munka/nincs hatás. Az argon nem reaktív elem.
Asztácium At A-sztatosz (görög): nem maradó. Az asztácium radioaktív módon bomló elem. A becslések szerint csak milligrammnyi asztácium van a földkéreg 1 km-ében.
Bizmut Bi Vagy: Wiese (német): mező, muten (német): folyamodni (az ásványi források kiaknázásának jogáért).
Vagy: weisse Masse (német): fehér tömeg. A kifejezést Agricola bisemutumra latinosította (1530).
Diszprózium Dy Diszprozitosz (görög): nehéz elérni. Ezt a lantanidát nehezen állították elő.
Kripton Kr Kriptosz (görög): rejtett. A folyékony levegőben a nitrogén, az oxigén és az argon desztillálása után még rejtőzködött egy elem (Kr).
Lantán La Lanthanein (görög): elbújtatott. A cerit nevű ásványban a cérium felfedezése (1803) után is megbújt egy elem. A lantánt 1839-ben fedezték fel.
Lítium Li Lithosz (görög): kő. A lítiumot az ásványi világ vegyületeiben fedezték fel. Azt hitték, hogy – a nátriummal és a káliummal ellentétben – a lítium csak az ásványokban fordul elő.
Neodímium Nd Neosz (görög): új, didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevéből. Az új lantanida tulajdonságai hasonlóak a lantán (ikerpárja) tulajdonságaihoz.
Neon Ne Neosz (görög): új, az -on végződés az argon analógiájára csatlakozott a szóhoz. Ezt a nemesgázt is a cseppfolyósított levegőben fedezték fel a kripton és az argon után.
Prazeodímium Pr Prazeiosz (görög): hagymazöld, didimosz (görög): iker. A -di- szótagot kihagyták az elem nevéből. A prazeodímium tulajdonságai nagyon hasonlítanak „ikerpárja”, a neodímium tulajdonságaihoz. Sóinak színe zöld.
Protaktínium Pa Protosz (görög): előző, első. A radioaktív bomlási sorban a protaktínium megelőzi az aktíniumot.
Rádium Ra Radius (latin): sugár. A rádium radioaktív fém.
Radon Rn Radius (latin): sugár. Az -on végződés nemesgázt jelöl. A radon a rádiumból keletkezik radioaktív bomlás során.
Technécium Tc Technétosz (görög): mesterséges. Az első mesterséges elem. Radioaktív molibdén deutériumbombázásával állították elő.
Xenon Xe Xenosz (görög): idegen. Az -on végződés nemesgázt jelöl. A kripton, neon, xenon sor utoljára, 1898-ban felfedezett tagja.

1965–

A dubnai kutatócsoport 1965-ben jelentette be, hogy előállította a 104-es elem egyik izotópját. A Berkeley-ben dolgozó amerikai csoport nem tudta alátámasztani a felfedezést, de bejelentette, hogy előállította az elem újabb izotópjait. A dubnai csoport 1967-ben, az amerikai 1970-ben jelentette be a 105-ös elem felfedezését. Mindkét csoport javasolt két-két nevet. Híres tudósok emlékére a 104-est kurcsatóviumnak és rutherfordiumnak, a 105-öst nielsbohriumnak és hahniumnak nevezték el. (A IUPAC 1997-es döntése alapján a 104-es elem rutherfordium, a 105-ös dubnium lett. Seaborg emlékét a 106. elem őrzi.)

12. táblázat. Személynevekből alkotott nevek
Név Vegyjel
Kűrium Cm Marie Curie (1867–1934) és Pierre Curie (1859–1906). 1903-ban fizikai Nobel-díjat kaptak, Marie Curie-t 1911-ben kémiai Nobel-díjjal is kitüntették.
Einsteinium Es Albert Einstein (1879–1955). Német származású amerikai fizikus. 1921-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Fermium Fm Enrico Fermi (1901–1954). Olasz származású amerikai atomfizikus. 1938-ban fizikai Nobel-díjat kapott.
Lawrencium Lr Ernest O. Lawrence (1901–1958). A ciklotron amerikai feltalálója. 1939-ben fizikai Nobel-díjat kapott.
Mendelevium Md Dimitrij Ivanovics Mengyelejev (1834–1907). A periódusos rendszer atyja.
Nobelium No Részben a svéd Alfred Nobel (1833–1896) és az általa alapított, 1901-től odaítélt Nobel-díj, részben a stockholmi Nobel Intézet tiszteletére nevezték el (az elemet először a Nobel Intézetben állították elő).
Rutherfordium Rf Ernest Rutherford (1871–1937). Új-zélandi származású tudós, 1908-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki.

Az elemek elnevezésének szabályai

XVIII. és XIX. század

Mindig a felfedező joga volt, hogy nevet javasoljon az új elemnek. Néhány mai név azonban eltér a XVIII–XIX. században felmerülő változatoktól. A brómot például Antoine-Jérome Balard vonta ki természetes sós vízből 1828-ban. Azt javasolta, hogy az elemet a sós víz latin neve alapján muride-nak nevezzék el. A híres francia kémikusokból álló bizottság elfogadta a felfedezés tényét, de a nevet megváltoztatta, mert a klórt már régóta radical muriatique-nak hívták.7 Az új név a brome lett.

A javasolt nevek többségét a vegyészek megtartottták. Az 41-es rendszámú elem azonban kivétel. Charles Hatchett 1802-ben új elemet fedezett fel a British Museum egyik ásványában, amely ötven évvel korábban érkezhetett az Egyesült Államokból. Az elemet „columbium”-nak nevezte el Amerika és felfedezője tiszteletére. A következő évben a svéd Anders Ekeberg egy tantálásvány elemzése közben új elemet fedezett fel. Az elemet nióbiumnak nevezte el, mert hasonlított a tantálhoz. (Niobe Tantalosz lánya volt.) A nióbium név el is terjedt Európában, de Amerikában a columbiumot fogadták el. Hatchett eleméről később derült ki, hogy azonos a nióbiummal.

IUPAC-szabályok

A IUPAC (International Union of Pure and Applied Chemistry) 1921-ben megalakította a szervetlen kémiai nevezéktani bizottságot (Commission on the Nomenclature of Inorganic Chemistry, CNIC), amely ugyan dolgozott ki szabályokat, de az új elemek neveinek megalkotásához nem adott útmutatást. Az 1957-es új szabályok9 már tartalmaztak elnevezési irányelveket, de arról nem rendelkeztek, hogy a névadáskor milyen szóból kell kiindulni. Az 1970-es kiadás10 sem lépett tovább. A gyakorlat szerint a felfedező tesz javaslatot az elem nevére, de végül a bizottság adja a nevet.

Ha egy elemnek több nevét is használják, ugyancsak a nevezéktani bizottság dönt a megfelelőbb javára. A választás nem a felfedezés elsőbbségén múlik. A CNIC 1949-ben a nióbium/columbium vitát a nióbium javára döntötte el.

Az orosz és a skandináv tankönyvekben a 104-es elem neve kurcsatóvium (Ku), míg az amerikai és angol tankönyvekben rutherfordium (Rf) volt. 1997-ben a IUPAC a rutherfordium javára döntött. A CNIC 1976-ban határozott úgy, hogy a 103. elemtől szisztematikus elnevezést vezet be a félreértések elkerülése érdekében. A 104-es elem szisztematikus neve unnilkvadium (un: 1, nil: 0, quad: 4, az -ium fémre utal), a 105-ös elem neve unnilpentium.11 (Az eddigi legnagyobb rendszámú elem a 118-as ununoktium.)

A cikkben áttekintettük az elemek neveinek etimológiáját. A történeti és nyelvészeti kitekintés reményeink szerint fokozza a diákok kémiai iránti érdeklődését.

Irodalom

  1. Ball, D. W.: Journal of Chemical Education. 62 (1985) 787–788. p.
  2. Crosland, M. P.: Historical Studies in the Language of Chemistry. Dover: New York, 1978.
  3. Weeks, M. E.: Discovery of the Elements. 7th ed. Rev. by Leicester, H. M. = Journal of Chemical Education, Easton, PA, 1968.
  4. Jenaen, K. A.: Dansk kemi. 5 (1985). 149–157. p.
  5. Weast, R. C.: CRC Handbook of Chemistry and Physics. 60th ed. CRC: Boca Raton, FL, 1983. B3–B27.
  6. Bevan, S. C. – Gregg, S. J. – Rosseinsky, A.: Concise Etymological Dictionary of Chemistry. Applied Science: London, 1976.
  7. Rancke-Madaen, E. Grundstoffernes Opdagelseshistorie (History of the Discovery of the Chemical Elements). Gad: Copenhagen, 1984.
  8. Lavoisier, A. L.: Traité Elementaire de Chimie. Paris 1789.
  9. International Union of Pure and Applied Chemistry: Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules. Butterworths: London 1959.
  10. International Union of Pure and Applied Chemistry: Nomenclature of Inorganic Chemistry, Definitive Rules. 2nd ed. Butterworths: London, 1971.
  11. Scott, W. A. H.: Journal of Chemical Education 4 (1983). 5. p.

További érdekességek a
ChemoNet Teázóban