Több évvel ezelőtt egy flottagyakorlat alkalmával egy délelőttön lenn voltam hajónk géphelyiségében. Mindennapi látogatásomat a gépeknél részben kíváncsi tudásvágyból tettem, amennyiben rendkívül érdekeltek a legmodernebb gépkolosszusoknak impozáns dimenziói, geniális apróságai és ezeknek bámulatos együttműködése, részben pedig azért voltam lenn, mert a hajó-egészségügyi szabályzatok értelmében – »muszáj« volt.
Hajónk – a »Leopárd« torpedó-vadász – »teljes gőzzel« száguldott tova, ami tengerésznyelven annyit jelent, hogy a gépek a legmagasabb fokra csigázott erőkifejtéssel működnek. Dacára a megszokásnak, egy ily kolosszális méretű gép teljes erővel való működése közepette kábítólag, csaknem megdöbbentőleg hat a laikus szemlélőre, akinek szemében minden egyes henger, kerék, transmissió, szellentyű stb., amint ott prüszkölve, zakatolva és sisteregve zúg és csattog, a rejtélyesnek, az ismeretlennek csodaszerű erejével hat.
Miután tompa, zúgó morajon kívül egyebet nem hallottam, a géprészeknek pedig – elhelyezésüknél fogva – csak azon részeit láttam, melyek közvetlen előttem voltak, annál inkább feltűnt, amint látom, hogy a gépészmérnök több ízben intéssel, füttyel, hol az egyik, hol a másik altisztet szólítja magához, kik valamelyik távolabbi zugban voltak a gépekkel elfoglalva és »súgva« kiabál valamit a fülükbe. Az illető altisztek a parancs után visszamentek helyeikre, igazítottak valamit a csapokon vagy a szellentyűkön is, aztán kérdőleg intettek onnan a mérnöknek, hogy most már rendben van-e minden?
– Ugyan mondja csak mérnök úr, hogyan vette ön észre, hogy ebben a hatalmas zűrzavaros és innen át nem tekinthető complexusban éppen az a csap, vagy az a szellentyű nincs rendben, mikor ön innen azt nem is láthatja és így a hibás működését nem veheti észre?
– Nem látom, de – hallom, felelé.
– Hallja? Hiszen én egy tompa, zúgó egyhangú morajon kívül, mely mindenesetre túlharsogja a mi kiabálásunkat, egyebet nem hallok…
– Ön az orvos, nekem absolute nem percipiálható hangokat különböztet meg a tüdőn, hol én teljességgel semmit sem hallok. Itt pedig a gépnél ön nem hall egyebet egy zúgó morajnál… én pedig, a mérnök, hallom, hogy itt minden részecske él, mozog és hangot ad…
Akárki belátja, hogy milyen nehéz lehet a pneumoniát vagy pleuritist diagnostizálni akkor, midőn köröskörül fenn és lenn úgyszólván soha meg nem szűnő zaj és zsibongás veszi körül a helyet ahol a megfigyelés történik…”
