Hídverés rovat

Divina Astronomia

Ponori Thewrewk Aurél
Részletek
fizika, csillagászat, középkori világkép

Tartalom

Bevezetés
I. Az előzmények
II. Dante élete
III. Kisebb művei
1. La vita nuova
2. Rime
3. Convivio
4. De vulgari Eloquentia
5. Monarchia
6. Epistole
7. Egloghe
8. Questio de Aqua et Terra
IV. Divina Commedia
1. A Pokol
2. A Purgatórium
3. A Paradicsom
Forrásmunkák

Bevezetés

Az itáliai, az európai és a világirodalom hétszáz éven át világító, univerzális géniusza, Alighieri Dante (1265–1321) legművészibb, legnagyobb és legismertebb műve, a Divina Commedia – az Isteni színjáték – mindhárom része ugyanazzal a szóval végződik: stelle, vagyis csillagok.

A nagy középkori itáliai költő-író munkásságának ismertetői kevés figyelmet fordítottak erre, és csak éppen megemlítik. Azt viszont kiemelik, hogy Dante megkülönböztetett tiszteletben részesítette a 3-as, a 9-es és a 10-es számot: az egyiket mert az a Szentháromság száma; a másikat egyrészt a három háromszorosa miatt, és mert szerettei és az ő életében gyakran jött elő ez a szám; a tizet pedig az ókortól kezdve a tökéletesség, az egész Világegyetem jelképének tartották. A számmisztika jeleit különben Dante életének minden szakában és minden művében ki lehet mutatni.

Nyilván a számok tiszteletével magyarázható, hogy a Divina Commedia három részből áll; az első 34, a másik kettő 33–33 éneket tartalmaz, és ez együtt épp 100-at (10×10) ad; versformája a terzina, amelyben minden rím háromszor fordul elő; az Inferno (Pokol), a Purgatorio (Purgatórium) és a Paradiso (Paradicsom) 9 bugyorra, körre, illetve 10 égre oszlik. Az Isteni színjáték tanulmányozói általában így intézték és intézik el a három stelle kérdését is.

De kik Dante tanulmányozói? Természetesen elsősorban – ha ugyan nem kizárólagosan – irodalmárok, irodalomtörténészek, tehát a kultúra humán oldalának képviselői. Könyvtárakat betöltő munkáik gazdagsága lenyűgöző. Munkájuk egyáltalán nem volt könnyű. Tisztában kellett lenniük Dante korának minden részletével, így ismerniük kellett a kor eseményeit, társasági életét és annak szereplőit, a kül- és belpolitika minden kényes részletét, és az aktuális egyházi, teológiai, köz- és magánjogi és államtudományi kérdéseket. A Színjáték célzásainak megértéséhez tisztában kell – inkább: kellene – lenni a Biblia teljes ismeretén kívül nemcsak a görög–római mitológia összefonódó részleteivel, hanem a megelőző korok művészeinek alkotásaival, valamint tudósainak nézeteivel például a filozófia, a földrajz, a fizika, matematika, geometria és nem utolsó sorban a csillagászat lehető teljes tárgyköréből.

Szinte kizártnak tartható, hogy az Isteni színjáték bármely csillagász olvasójának ne szúrna szemet a „csillagok” háromszori megismétlődése a Színjáték részeinek utolsó szavaként. Ezért különös és meglepő, hogy nem található összefoglaló munka Dante természettudományi ismereteiről – csillagász szerző tollából. Ezt a hiányt van hivatva – ha nem is megszüntetni, de legalább enyhíteni – ez a szerény tanulmány.

3. Convivio

Ponori Thewrewk Aurél (*1921)
csillagász
Rezsabek Nándor

Tárgyalásunk szempontjából sok érdekességgel szolgál Danténak ugyancsak a nép nyelvén írt Convivio (Vendégség) című munkája, amely négy „Értekezés”-re oszlik. A költő tervei szerint ezt 14 Dal és az ezeket bőven kommentáló 15 prózai Értekezés alkotta volna. A kész műben csak négy prózai rész, vagyis Értekezés található, amelyeket három Dal szakít meg.

A nem fizikai étkekből álló lakomára Dante azokat hívja meg, akik képesek a szellemi táplálékok és a hozzájuk tartozó, azok megemésztéséhez szükséges „kenyér” fogyasztására:

« La vivanda di questo convivio saràe di quattordici maniere ordinata, cioè [di] quattordici canzoni sì d’amor come di vertù materiate, le quali sanza lo presente pane aveano d’alcuna oscuritade ombra, sì che a molti loro bellezza più che loro bontade era in grado.

Ma questo pane, cioè la presente disposizione, sarà la luce la quale ogni colore di loro sentenza farà parvente.

E se nella presente opera, la quale è Convivio nominata e vo’ che sia, più virilmente si trattasse che nella Vita Nova, […] »

„Ennek a vendégségnek az étele tizennégy fogásra, vagyis tizennégy, részint a szerelmet, részint az erényt tárgyaló énekre oszlik, amelyek értelmét e nélkül a kenyér nélkül homály árnyékolta be, s így sokaknak inkább a szépségük, mint az igazuk tetszett. Ez a kenyér, vagyis ez a magyarázat értelmük minden árnyalatát meg fogja világítani.

[…] jelen műben […] férfiasabban van szándékom beszélni, mint Az új életben […]”

A Vendégség második Értekezésének második része szinte kizárólag a csillagászattal, a Filozófus (Arisztotelész) A földről és az égről című munkájából vett gondolatokkal, de elsősorban Ptolemaiosz világrendszerével, sajátosságaival és annak ismertetésével foglalkozik. Igen jellemző Dantéra, hogy még Beatrice halála óta eltelt időt sem fejezi ki égitest-periódus nélkül. A II. rész ugyanis így kezdődik:

« Cominciando adunque, dico che la stella di Venere due fiate rivolta era in quello suo cerchio che la fa parere serotina e matutina secondo diversi tempi, apresso lo trapassamento di quella Beatrice beata che vive in cielo colli angeli […] »

„Hozzáfogok tehát, s elmondom, hogy a Venus csillag kétszer fordult meg azon a körön, amely estélinek és hajnalinak tünteti fel a különböző időpont szerint, ama boldog Beatrice halála után […]”

A Vénusz szinodikus keringésideje, amelynek eltelte után visszatér a Földről látott helyzetébe, mintegy 584 nap. Ennek kétszerese, 1168 nap valamivel több, mint három év és két hónap. Ennyi idő telt el tehát Beatrice halála, vagyis 1290. június 8-a óta.

A következő fejezetben Dante kiigazítja Arisztotelész azon véleményét, hogy csak nyolc „ég”, vagyis szféra létezik. Elfogadja Ptolemaiosz állítását, amely szerint az egek száma kilenc. Ez a kilencedik teljesen átlátszó kristálygömb, amely a csillagokkal 24 – Ptolemaiosz szerint 23 14/15 – óra alatt fordul meg két mozdulatlan sarokpontja körül. Ezen túl az üdvözült lelkek helye található.

Az „egek” sorrendjének megállapításához olykor csak bizonyos jelenségek megfigyelése ad segítséget, mert a szférákon mozgó égitestek nem mutatnak semmiféle mérhető parallaxist – távlati helyzet-eltolódást:

« […] sì come nello eclipsi del sole appare sensibilemente la luna essere sotto lo sole, e sì come per testimonianza d’Aristotile [sapemo], che vide colli occhi (secondo che dice nel secondo Di Cielo e Mondo) la luna, essendo nuova, entrare sotto a Marte dalla parte non lucente, e Marte stare celato tanto che raparve dall’altra parte lucente della luna, ch’era verso occidente. »

„[…] napfogyatkozás idején a hold szemmelláthatólag a nap alatt van, hasonlóképpen Aristoteles szemtanúja volt annak (amint Az égről és a földről című műve második könyvében előadja), hogy a Hold félhold idején a sötét rész irányából elhaladt a Mars alatt, és eltakarta mindaddig, amíg elő nem tűnt a fénylő oldalán, amely nyugat felé nézett.”

(Az antik korban megfigyelt Mars-okkupáció addig bizonyára nemigen volt ismeretes.)

Az egek, tehát égitest-szférák sorrendjét a Földtől távolodva a következőképpen számítják: a Hold, a Merkúr, a Vénusz, a Nap, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, majd a nyolcadik a csillagok szférája. A kilencedik a Kristályég, a tizedik a katolikusok által feltételezett Empyreum. Ez a legmagasztosabb istenség székhelye, a világ legfelső építménye, amelyről beszél a Zsoltáríró, amikor e szavakkal fordul az Istenhez: „A te magasztosságod az egek fölé emelkedett.” Így tehát összesen tíz ég van.

Dante tovább értekezik a két-két sarokpont körül forgó „ég”-ről, ezek egyenlítőjéről és forgásáról. Külön kiemeli a harmadikat, a Vénusz egét. Kifejti, hogy ez is két sarokpont körül forog, de

« E in sul dosso di questo cerchio, nel cielo di Venere, del quale al presente si tratta, è una speretta che per se medesima in esso cielo si volge: lo cerchio della quale li astrologi chiamano epiciclo. E sì come la grande spera due poli volge, così questa picciola, e così ha questa picciola lo cerchio equatore, e così è più nobile quanto è più presso di quello; e in sull’arco o vero dosso di questo cerchio è fissa la lucentissima stella di Venere. »

„A szóban forgó Venus egének egyenlítőjén van egy egecske, amely sajátos mozgással benne forog, a csillagászok epiciklusnak nevezik. Amiként a nagy ég két sarkpont körül forog, úgy ez a kicsiny is, neki is megvan a maga egyenlítője […], s ennek az ívébe van rögzítve a Venus ragyogó csillaga.”

A többi bolygó (Danténál: csillag) egét és annak rendszerét is ennek mintájára kell elképzelni.

A Vendégség II. negyedik részében az egek mozgatóit igyekszik feltárni. A II. második részében (284–286.) angyalokat tételezett fel a Vénusz körének forgatására. Arisztotelész annyi mozgatót képzelt, amennyi mozgás van az egekben. Platón és mások ennél többet vettek fel. Dante azzal a végkövetkeztetéssel zárja le kérdést hogy „sokkal nagyobb a szóban forgó teremtmények száma, semmint működésük mutatja”. Ezek a teremtmények nála angyalok.

Az angyaloknak kilenc karát a II. és V. részben említi és sorolja fel. Érezhetően örül az egyházi hagyománynak, amely az három angyali hierarchiát, és mindegyikben három angyali kart vesz fel. Így nemcsak háromszor fordul elő a Szentháromság száma, de kiadódik a költő szent száma, a kilenc is. Az angyalok kilenc kara pedig a következő: Angyalok, Arkangyalok, Trónok; a második hierarchiában a Dominációk, Virtusok és Principátusok; majd a harmadikban a Hatalmak, Kerubok és Szeráfok következnek. Szinte magától értetődően adódik a költőnél az angyali karok szerepe a kilenc égi szférában:

« Per che ragionevole è credere che li movitori del cielo della Luna siano dell’ordine delli Angeli, e quelli di Mercurio siano li Arcangeli, e quelli di Venere siano li Troni […] »

„Ésszerű tehát elhinni, hogy a Hold egét az Angyalok mozgatják, a Merkúrét az Arkangyalok, a Venusét a Trónok […]”

Dante külön kitér a Vénusz mozgásait kormányzó Trón-angyalok számának kérdésére:

« E sono questi Troni, che al governo di questo cielo sono dispensati, in numero non grande, dello quale per li filosofi e per li astrologi diversamente è sentito, secondo che diversamente sentiro delle sue circulazioni; avegna che tutti siano acordati in questo, che tanti sono quanti movimenti esso fae.

Li quali, secondo che nel libro dell’Aggregazioni delle Stelle epilogato si truova dalla migliore dimostrazione delli astrologi, sono tre: uno, secondo che la stella si muove per lo suo epiciclo; l’altro, secondo che lo epiciclo si muove con tutto lo cielo igualmente con quello del Sole; lo terzo, secondo che tutto quello cielo si muove seguendo lo movimento della stellata spera, da occidente a oriente, in cento anni uno grado. Sì che [a] questi tre movimenti sono tre movitori. »

„A Trónok, akik ezen ég kormányzására vannak rendelve, nincsenek nagy számban, róluk a filozófusok és a csillagászok különbözően vélekednek, már amint eltérő a véleményük a körforgásairól is, bár abban egyetértenek, hogy annyi a számuk, amennyi a végzett mozgásé. Ez pedig három […]: az egyik a csillagnak az epicikluson való mozgása, a másik az epiciklus mozgása együtt az éggel és megegyezően a nap egének mozgásával, a harmadik úgy történik, hogy az egész ég mozog követve az álló csillagok egét nyugatról keletre, száz évben egy fokot. Így tehát ezen mozgásoknak megfelelően három mozgató van.”

Az első a bolygó mozgása a csillagok között, a második a napi mozgás, a harmadik a precessziós mozgás, amelyre itt 100×360, azaz 36 000 évet ad meg.

Ezek után lesz csak érthető, hogy a Versek között olvasható Parole mie (Én szóim, ó világgá szállalók, ti…) költeményének kitétele (4–5. sor):

Ti, harmadik Ég értő mozgatói
Induljatok Hozzá: […]”

a Vénusz pályáját igazgató Trón-angyalokhoz szól. De ebbe a II. értekezésbe foglalt Első Dalban is őket szólítja meg:

« Voi che ’ntendendo il terzo ciel movete,
udite il ragionar ch’è nel mio core »

„Ti, harmadik Ég értő mozgatói,
a szót, kérlek, halljátok meg szivemben!”

A Vendégség II. Értekezésének XIII. részében Dante meglepő párhuzamot von a hét szabad művészet tárgyai és a hét „ég” között. „A Hold ege a Grammatikához hasonlít” – állítja. A hasonlóságot szerinte a Holdon látható árnyék, másrészt az alakváltozás adja. Meglehetősen erőltetettnek tűnik a költő igyekezete, hogy ezeket a más csillagoknál nem található sajátságoknak megfelelőit a Grammatikában is fellelje.

A Merkúr egét a Dialektikával két sajátság alapján felelteti meg. Az első, hogy a Merkúr

« E lo cielo di Mercurio si può comparare alla Dialetica per due propietadi: ché Mercurio è la più picciola stella del cielo, ché la quantitade del suo diametro non è più che di dugento trentadue miglia, secondo che pone Alfagrano, che dice quello essere delle ventotto parti l’una del diametro della terra, lo quale è sei milia cinquecento miglia. »

„[…] az ég legkisebb csillaga, mert átmérője nem nagyobb kétszázharminckét mérföldnél Alfragano szerint, aki azt állítja, hogy ez a föld átmérőjének egy huszonnyolcada, a föld átmérője viszont hatezerötszáz mérföld.”

A Dialektika viszont a költő szerint „terjedelmében kisebb bármely más tudománynál.”

(A 12. századtól Európában is ismert nagy iszlám csillagászról, Al-Ferghaniról – latinosan Alfraganus – annyit kell tudnunk, hogy elfogadta Al-Ma’mun kalifa 9. századi nagy földmérési munkáinak eredményét, és a Föld átmérőjét 6500 mérföldnek (vagyis kerületét kb. 40 840 km-nek) vette.

« L’altra propietade si è che più va velata delli raggi del Sole che null’altra stella.

E queste due propietadi sono nella Dialetica: ché la Dialetica è minore in suo corpo che null’altra scienza, ché perfettamente è compilata e terminata in quello tanto testo che nell’Arte vecchia e nella Nuova si truova; e va più velata che nulla scienza, in quanto procede con più sofistici e probabili argomenti che altra. »

„A másik sajátság, hogy jobban elhomályosítják a nap sugarai, mint bármely másik csillagot. A Dialektikában is megvan ez a két sajátság, mert terjedelmében kisebb bármely más tudománynál […]; azonkívül jobban el van fátyolozva, mint a többi tudomány, mert nagyobb mértékben alkalmazza a szofisztikus és a valószínű érveket.”

A Vénuszt a Retorikával veti össze:

« E lo cielo di Venere si può comparare alla Rettorica per due propietadi: l’una si è la chiarezza del suo aspetto, ché è soavissima a vedere più che altra stella; l’altra si è la sua apparenza or da mane or da sera.

E queste due propietadi sono nella Rettorica: ché la Rettorica è soavissima di tutte l’altre scienze, però che a ciò principalmente intende; [e] appare da mane quando dinanzi dal viso dell’uditore lo rettorico parla; appare da sera, cioè retro, quando da lettera, per la parte remota, si parla per lo rettorico. »

„Venus egét két sajátság tekintetében lehet összehasonlítani a Retorikával, az egyik külsejének világossága, amely gyönyörködtetőbb látványt nyújt, mint egy másik csillag, a másik hajnali, illetve estéli feltűnése. Ez a két tulajdonság jellemző a Retorikára is, mert megnyerőbb minden más tudománynál, hiszen éppen erre törekszik, és megjelenik reggel, amikor szemtől szembe beszél a szónok a hallgatóhoz, nemkülönben este, vagyis mögötte, amikor írásban szól a távoli hallgatóhoz.”

Hasonló érveléssel a Nap egét két – közösnek tekintett – tulajdonságuk alapján az Aritmetikával hasonlítja össze Dante:

« E lo cielo del Sole si può comparare all’Arismetrica per due propietadi: l’una si è che del suo lume tutte l’altre stelle s’informano; l’altra si è che l’occhio nol può mirare.

E queste due propietadi sono nell’Arismetrica: ché del suo lume tutte s’illuminano le scienze, però che li loro subietti sono tutti sotto alcuno numero considerati, e nelle considerazioni di quelli sempre con numero si procede. »

„[…] az egyik, hogy a nap fényétől nyeri alakját a többi csillag, a másik, hogy a szem nem tekinthet bele. Ez a két tulajdonság megvan az Aritmetikában, mert fényétől világosodik meg a többi tudomány […]”

Itt Dante téved, mint minden más ókori és középkori csillagász, hiszen a Nap csak a Naprendszer tagjait világítja meg, és nem a többi csillagot.

A Mars egét is két – vélt – tulajdonság alapján hasonlítja a Zenéhez. Érdekesebb a Jupiterrel kapcsolatos eszmefuttatása:

« E lo cielo di Giove si può comparare alla Geometria per due propietadi: l’una si è che muove tra due cieli repugnanti alla sua buona temperanza, sì come quello di Marte e quello di Saturno; onde Tolomeo dice, nello allegato libro, che Giove è stella di temperata complessione in mezzo della freddura di Saturno e dello calore di Marte. L’altra si è che intra tutte le stelle bianca si mostra, quasi argentata.

E queste [due] cose sono nella scienza della Geometria. »

„A Jupiter ege a Geometriával két sajátosság szempontjából vethető egybe: az egyik az, hogy a két ég, a Marsé és a Saturnusé, amelyek között mozog, ellene szegül mérséklő természetének; ezért mondja Ptolemaios […], hogy a Jupiter mérsékletes alkatú csillag a Saturnus jege és a Mars heve közepette. A másik az, hogy valamennyi csillag közül egyedül fehér, szinte ezüstös. Ezek a dolgok jellemzőek a Geometriára […]”

(A bolygóknak itt említett sajátságaival még fogunk találkozni Dante nagy víziójában, a Színjátékban. Mindenesetre különös, hogy a bolygók közül egyedül a Jupiter fényét tartja fehérnek. Az ennél vitathatatlanul fehérebb Vénusz színére sosem tér ki, ezt a bolygót csak „a legszebb” jelzővel illeti – és ez nyilván a fénye erősségére vonatkozik.)

A Szaturnusz egét is két tulajdonság alapján hasonlítja össze az Asztrológiával – amin nyilván a teljes csillagászatot érti:

« […] ché nel suo cerchio compiere, cioè nello aprendimento di quella, volge grandissimo spazio di tempo, sì per le sue [dimostrazioni], che sono più che d’alcuna delle sopra dette scienze, sì per la esperienza che a bene giudicare in essa si conviene. »

„[…] Az egyik: mozgásának lassúsága a zodiakus tizenkét övén, mert több mint huszonkilenc évet kíván meg pályája […]; a másik: minden bolygóénál nagyobb magassága […]”

És amint a Szaturnusz pályája a legmagasabb (legtávolabbi) és a mozgása a leglassabb, úgy az Arisztotelész által is a legmagasztosabbnak mondott tudományt a leghosszabb idő alatt lehet elsajátítani.

Ezekhez az egekhez Dante még hármat vesz: a Csillagos égnek a Fizika felel meg. Szerinte az egyiptomiak a még látható déli csillagképekben találhatókkal együtt 1022 csillagot számoltak meg. (Ennyit említ az egyiptomi Alexandriában élt Ptolemaiosz az Almagesztben.) Az ugyancsak ide sorolt Metafizikával Dante szerint a Galaxis mutat hasonlóságot. Mint a Vendégség ezen részében említi, a Tejutat Anaxagorasz és Demokritosz a napfény visszaverődésének tartotta, viszont nem adható meg pontosan, mi volt erre nézve Arisztotelész véleménye, mert műveinek új fordítása mintha a csillagok alatt összegyűlő gőzfelhőknek tartaná, viszont

« Nella Vecchia dice che la Galassia non è altro che moltitudine di stelle fisse in quella parte, tanto picciole che distinguere di qua giù non le potemo, ma di loro apparisce quello albore lo quale noi chiamiamo Galassia; e puote essere, ché lo cielo in quella parte è più spesso, e però ritiene e ripresenta quello lume. E questa oppinione pare avere, con Aristotile, Avicenna e Tolomeo. »

„A Régiben azt mondja, hogy a Galaktika nem más, mint álló csillagok sokasága az illető helyen, oly kicsinyek azonban, hogy innen alulról nem tudjuk őket jól megkülönböztetni, de belőlük származik az a fehérlő fény, amelyet Galaktikának hívunk: lehetséges is, mert az ég azon a tájékon tömörebb, és megállítja és visszaveri ezt a fényt. Aristotelesszel együtt Avicenna és Ptolemaios is ezen a véleményen látszik lenni.”

Dante Vendégsége ezen részében tehát még egy iszlám tudós nevét olvashatjuk. A tadzsik-perzsa származású Ibn Szína – latinosan Avicenna (980–1037) – orvos, költő, és meglehetősen szabad gondolkodású filozófus volt. Munkáit a 12. százaban ismerhette meg Európa. Minthogy elvetette a vallási dogmákat, sem az iszlám, sem a keresztény világban nem volt tanácsos hangoztatni a nevét, még kevésbé filozófiai nézeteit.

A kilencedik égnek Dante a Kristályeget, vagyis az Első Mozgatót tekinti, amelyet az Erkölcsfilozófiával feleltet meg. Ez utóbbi rendel minket a többi tudomány tanulmányozására – mondja. A korabeli csillagászat szerint a legkülső és leggyorsabban forgó Első Mozgató tartja működésben az összes többi égi szférát:

« Onde, pognamo che possibile fosse questo nono cielo non muovere, la terza parte del Cielo [stellato] sarebbe ancora non veduta in ciascuno luogo della terra; e Saturno sarebbe quattordici anni e mezzo a ciascuno luogo della terra celato, e Giove sei anni quasi si celerebbe, e Marte uno anno quasi, e lo Sole centottandue die e quattordici ore (dico die, cioè tanto tempo quanto misurano cotanti die), e Venere e Mercurio quasi come lo Sole si celerebbe e mosterrebbe, e la Luna per tempo di quattordici die e mezzo starebbe ascosa ad ogni gente. »

„Tegyük fel azt a lehetőséget, hogy a kilencedik ég nem mozog, ebben az esetben a csillagos ég harmadrésze nem látszanék a föld egy pontjáról sem, a Saturnus tizennégy és fél évig lenne elrejtve a föld minden helye előtt, a Jupiter körülbelül hat, a Mars nagyjából egy évig, a Nap száznyolcvankét napig és tizennégy óráig (napot mondok, vagyis annyi időt, amennyit azzal mérünk), a Venus és Merkúr körülbelül annyi ideig maradna homályban, illetve látszanék, mint a Nap, a Holdat viszont tizennégy és fél napnak megfelelő ideig senki sem láthatná.”

Belegondolva igaz, hogy a bolygók csak keringésidejük fele idejéig lennének láthatók a Földről nézve. A Kristályég forgásának megszűnése következményül Dante azt is felhozza, hogy akkor nem lenne sem nappal, sem éjszaka, sem hónap, sem év: az egész világegyetem megzavarodnék. Az Erkölcsfilozófia megszűnésével viszont a többi tudomány is rejtve maradna egy ideig – ezért is nyilvánvaló, hogy ez az ég hasonló az Erkölcsfilozófiához.

Tizedik szféraként Dante az Empyreumot tekinti, amely békéje révén hasonlít az Isteni Tudományhoz, nyilván a teológiához, amely szintén békével teljes, nem tűr ellenérvet, szofisztikus bizonyítást, hiszen tárgya a tökéletes bizonyosság: az Isten maga.

Az Ámor hatalmát, a szerelmet tárgyaló harmadik értekezés a Második Dallal kezdődik. Ebben is szerves részt alkotnak a csillagászati vonatkozások. Például

« Non vede il sol, che tutto ’l mondo gira,
cosa tanto gentil, quanto in quell’ora
che luce nella parte ove dimora
la donna di cui dire Amor mi face. »

„Nem lát a Nap, földünk körül kerengve
olyan nemes lényt másutt, mintha fénye
a hölgyre és a tájra hull, hol él e
hölgy, ő, kiről Ámor dalolni késztet.”

Az első sort később, az V. részben bővebben fejti ki a költő:

Nem lát a Nap, földünk körül kerengve, itt tudni kell, és tökéletesen meg kell érteni, hogyan kereng a Nap a világ körül. Először is arra utalok, hogy világon nem a világegyetemet értem, hanem csupán a tengert és a földet […]”

A második részben, szinte mellékesen odavetve, újabb iszlám tudós nevét említi:

« Onde, con ciò sia cosa che ciascuno effetto ritegna della natura della sua cagione – sì come dice Alpetragio quando afferma che quello che è causato da corpo circulare n’ha in alcuno modo circulare essere […] »

„Tehát, mivel minden okozat megőrzi okának természetét – amiként Alpetragius mondja, amikor megállapítja, hogy az, amit kör alakú test létesített, szükségképpen maga is kör alakú valamilyen módon […]”

A 12. században élt Al-Bitrúdzsi (latinosan Alpetragius) csillagász volt Európában, az Ibér-félszigeten, amely akkor az arab (mór), iszlám államvallású népek uralma alatt állt. Kis mérvű, de nem szerencsés módosítást tett a ptolemaioszi világrendszeren, azt állítva, hogy a bolygópályák nem zártak, így a bolygóknak spirális mozgása van. Az ő említése ismételt bizonyíték arra, hogy Dante természettudományos és bölcseleti tanulmányai felölelték az iszlám vallású tudósok műveinek Európában ismertté vált szinte teljes választékát.

Az Második Dal teljes kifejtése az V. részben található. Dante ebben megemlíti, hogy a pitagoreusok és követőik úgy képzelték, hogy a Földnek van egy vele ellentétes irányban levő, vele azonos gömbre erősített ellentéte, az Antichton, és köztük van a tűz (Hesztia tüze, PTh. A.). A gömb a két testtel nyugatról kelet felé forog. Platón más véleményen van: szerinte a föld a tengerrel valóban a mindenség közepe, de az egész gömbje forog a középpontja körül, követve az Első Mozgató napi forgását. „A dicső Filozófus” – Arisztotelész –, „akinek a természet legtöbbet árult el titkaiból”, bebizonyította, „hogy a Föld mozdulatlan, nem forog, s a tengerrel együtt az égbolt középpontja.”

Dante gondolati kísérletet végez: a Nap pályája északi sarkpontjáról leejt egy követ. Az pedig

« Onde è da sapere che se una pietra potesse cadere da questo nostro polo, ella caderebbe là oltre nel mare Occeano, a punto in su quel dosso del mare dove se fosse uno uomo, la stella [li] sarebbe sempre in sul mezzo del capo. E credo che da Roma a questo luogo, andando diritto per tramontana, sia spazio quasi di dumilia se[tte]cento miglia, o poco dal più al meno. »

„[…] ott túl esnék le az Óceánba, olyan ponton a tenger hátán, hogyha ott ember volna, a sarkcsillag mindig a feje felett ragyogna; – úgy gondolom, Rómától eddig a helyig, egyenesen észak felé haladva körülbelül kétezerhatszáz mérföld a távolság, kevés eltéréssel.”

Ez után elképzeltet egy legnagyobb kört, amely mindkét pólustól egyenlő távolságra húzódik a Föld körül. Ehhez a körhöz – mármint az egyenlítőhöz – 23 fokkal hajlik a Nap köre. Ha valaki az északi pólus alatt figyelné a Napot, amint az felkel, úgy találná, hogy az mindig alacsonyan a föld – illetve a tenger – fölött jár balról jobbra, mintegy 91 napig, amikor eléri legmagasabb pontját. Ha viszont a déli pólusról figyelné valaki a Nap járását, azt tapasztalná, hogy onnan nézve a Nap jobbról balra halad az égen, és ugyancsak valamivel több mint 91 nap alatt ér pályája csúcsára. Ezen a két helyen tehát a nappal és az éjszaka is mintegy fél évig tart.

Dante és a Három Királyság (részlet)
Domenico de Michelino · 1465

A VI. fejezet tovább magyarázza a Második Dal mondatait, így például azt, hogy mi következik a Nap naponkénti keringéséből. Ebben tér ki Dante arra is, hogy kétféle „óra” van használatban. Az egyik a nappalt és az éjszakát is 12–12 részre osztja, de ez esetben ezek nem egyenlők. A másik értelmű óra a teljes nap 24-ed része, ezek az egyenlő órák. Van úgy, hogy belőlük nappal nyolc, éjszaka pedig tizenhat van. Ezek az órák csak napéjegyenlőség idején azonosak éjjel és nappal. A Dal többi része nem tartalmaz csillagászati vonatkozású utalásokat, így a Vendégségben a XII. fejezetig ugorhatunk. Ebben ér ugyanis Dante a második versszakra, amely így kezdődik: „Nem lát a Nap földünk körül kerengve.” A Napot ő Istenhez hasonlítja, mert a Nap úgy világít és melegít minden földi dolgot, mint Isten az értelem fényével és jóságával az égi és a földi teremtményeket. A Vendégség többi része az szerelemmel, a nemességgel és az erényekkel foglalkozva az emberi természet további sajátságairól értekezik. Ahol csak teheti, bőven idézi az igen nagy számban felsorakoztatott klasszikusokat, költőket, tudósokat és más nagy gondolkodókat. A természettudományok oldaláról nézve a művet, megállapítható, hogy Dante az arisztotelészi-ptolemaioszi világképet fogadta el helyesnek, akárcsak műveltebb kortársai, de sokkal mélyebben gondolta át az égi mozgások részleteit és következményeit, mint azok.

A Dantétól idézett részeket Csorba Győző (versek) és Szabó Mihály (próza) fordította.

Az arisztotelészi világkép a Schedel-féle világkrónikában, 1493

Ponori Thewrewk Aurél (*1921): csillagász.

Tanulmányok: Pázmány Péter Tudományegyetem, 1939–1944.

Életút: 1943–1948 az egyetemi Csillagászati Intézet díjtalan gyakornoka, 1947–1951 iparitanuló-iskolai tanár, 1951–1961 a Geofizikai Mérőműszerek Gyára kutató mérnöke, 1961–1975 a Táncsics Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1963–1975 a TIT Uránia Csillagvizsgáló igazgatóhelyettese, 1975–1981 a TIT Uránia Csillagvizsgáló és Planetárium igazgatója, 1981– nyugdíjas. 1983–1988, 1994–1997 az ELTE TTK csillagászati tanszékén csillagászattörténetet oktat. Kutatási területe: csillagászattörténet, csillagászati kronológia. 1989–2000 a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke

Főbb művei: Bibliai csodák (1965), Modern csillagászati világkép. I–III. (társszerző, 1969–1972–1975), A betlehemi csillag (1981), Naptárunk története (1982), Csillagászattörténet (1988), Csillagok a Bibliában (1993), kb. 200 ismeretterjesztő szakcikk.