Hídverés rovat

A londoni pestis

Rendelkezések a pestisjárvány tárgyában
Daniel Defoe
orvoslás, járvány, pestis, London

Nagy kataklizmák krónikái közé sorolhatjuk Daniel Defoe majdnem kortársi beszámolóját az 1665-ös londoni pestisről. Nem kevésbé szörnyű természeti csapás volt a pestisjárvány, mint például az 1775-ös lisszaboni földrengés, amelyről a kortárs Voltaire tudósít, s nem kevésbé maradandó irodalmi érték Defoe naplója, mint, mondjuk, az ifjabb Plinius híradása a Vezúv kitöréséről.

Rettenetes katasztrófákról igaz, emberi, köznapi nyelven szól a napló írója; pusztulás, járvány, döghalál közepette a helytállók, halottszállítók, betegápolók, lelkipásztorok dicséretét zengi: halálfélelemmel dacolva járja a pestis karmaiban vergődő várost, pánikkal szembenézve marad a poszton – emberséges, áldozatos munkáról és nem csekélyebb történelmi hitelességgel a Robinson Crusoe és a Moll Flanders világhírű szerzőjének naplója, a Defoe-életmű méltó része.

Hátra van még, hogy arról szóljak, milyen intézkedéseket hoztak a hatóságok a pestis kitörésekor a közbiztonság megóvása és a járvány elterjedésének megakadályozása érdekében. Még többször is lesz alkalmam megemlíteni, mennyi bölcsességről, emberszeretetről, szegények iránti éber gondoskodásról tettek tanúbizonyságot a hatóságok, miképpen iparkodtak később, a döghalál súlyosbodása idején megóvni a közrendet, gondoskodni az élelemellátásról és hasonlókról. Ehelyütt azonban azokról a rendeletekről és előírásokról szeretnék beszélni, amelyeket a fertőzött családokkal kapcsolatos eljárásról hoztak.

A házak lezárását már említettem, erről azonban részletesebben is kell szólnom, mert bár ez a pestis történetének igen-igen szomorú fejezete, de nekem még a legfájdalmasabb körülményekről sem szabad hallgatnom.

Június táján London főpolgármestere és a városi tanács, mint már mondtam, tüzetesebben megvizsgálta, milyen rendszabályokat kell foganatosítani a Cityben.

A middlesexi békebírák a miniszter utasítására a St. Giles-in-the-Fields, St. Martin, St. Clement Danes stb. egyházközségekben már korábban megkezdték a házak lezárását, és ezzel az intézkedéssel jó eredményeket értek el, mert számos utcát, ahová átterjedt a pestis, sikerült azáltal megtisztítaniuk a ragálytól, hogy a házakat szigorúan őriztették, és az áldozatokat, mihelyt haláluk híre kitudódott, azonnal eltemették. Azt is megfigyelték, hogy ezekben az egyházközségekben, mihelyt a járvány elérte tetőpontját, sokkal hamarabb alábbhagyott, mint például Bishopsgate-ben, Shoreditchben, Aldgate-ben, Whitechapelben, Stepneyben és másutt; az említett rendszabályok gyors foganatosítása tehát igen hathatós eszköznek bizonyult a ragály megfékezésére.

A házak lezárásának módszerét, tudomásom szerint, első ízben az 1603. évi pestis idején, I. Jakab király trónra lépésekor alkalmazták. Ekkor hozta az országgyűlés a „Pestises személyek jótékony segélyezése és a fertőzöttekkel kapcsolatos eljárás” című törvényt, amely felhatalmazást adott arra, hogy az embereket házukba bezárják; erre a parlamenti törvényre alapította a londoni főpolgármester és a városi tanács 1665. július elsejével életbe lépett rendeletét, midőn a Cityben a fertőzöttek száma még csekély volt, és a kilencvenkét egyházközség legutóbbi jegyzékén mindössze négy pestisben elhalt személy szerepelt; ekkor pedig a Cityben néhány házat lezártak, egy-két embert az Islington felé vezető úton, Bunhill Fieldsen túl levő járványkórházba szállítottak, s ezekkel az intézkedésekkel sikerült elérni, hogy a Cityben egy héten csak huszonnyolc ember halt meg, míg az összes halottak száma közel ezret tett ki Ilyen módon a Cityben az egészségügyi helyzet az egész járvány ideje alatt kedvező volt a többi városrészhez viszonyítva.

Főpolgármesterünknek ezek a rendeletei, amelyeket, mint említettem június második felében tettek közzé, és július elsején léptettek életbe, így hangzottak:

London város Főpolgármestere és Városi Tanácsa által elhatározott és kiadott rendelkezések az 1665. évi pestisjárvány tárgyában

„Boldogemlékezetű Jakab király őfelsége uralkodásának idején a pestises személyek jótékony segélyezése és a fertőzöttekkel kapcsolatos eljárás tárgyában törvény hozatott, amely a békebírákat, polgármestereket, prefektusokat és más főhivatalnokokat felhatalmazta arra, hogy hatáskörükben a fertőzött területre egészségügyi ellenőröket, betegvizsgálókat, őröket, felügyelőket és halottvivőket nevezzenek ki, és ezeket hivataluk ellátására feleskessék. Ugyanez a törvény feljogosította továbbá az említett főhivatalnokokat, hogy más utasításokat is kiadjanak, amelyeket az adott körülmények között helyesnek tartanak. A jelenlegi helyzetben alapos megfontolás után felettébb szükségesnek találtatik, hogy a ragályt (ha Isten is úgy akarja) megelőzendő és elhárítandó az alanti hivatalnokok kineveztessenek és az itt következő utasítások szigorúan betartassanak.

Valamennyi egyházközségben egészségügyi ellenőröket kell kinevezni.

Elsősorban is szükségesnek tartatik és ezért elrendeltetik, hogy valamennyi egyházközségben a tanácsnok helyettese, valamint a tanácsgyűlés feddhetetlen jellemű és jó hírnek örvendő férfiak közül válasszon és nevezzen ki egy, két vagy több egészségügyi ellenőrt, akiknek kötelességük ezt a hivatalt legalább két hónapig ellátni. Amennyiben pedig az így kinevezett alkalmas személy annak vállalását megtagadná, az illetőt vessék börtönbe, és tartsák ott mindaddig, amíg a rendelkezésnek alá nem veti magát.

Az egészségügyi ellenőrök kötelmei

A tanácsnokok által felesketett egészségügyi ellenőrök időközönként vizsgálják meg és derítsék ki, hogy egyházközségükben mely házakra terjedt át a ragály, mely személyek betegedtek meg és miféle betegségben, és minderről tájékozódjanak legjobb tudásuk szerint; ha kétely merülne fel, a házba való bejárást mindaddig tiltsák meg, amíg a betegség természete ki nem derül. Ha pedig bárhol fertőzött személyt találnak, utasítsák a konstáblert a ház lezárására; és amennyiben a konstábler mulasztást vagy hanyagságot követ el, azonnal tegyenek jelentést erről a tanácsoknak.

Őrök

Minden fertőzött ház elé állítsanak két őrt, egyet nappalra, egyet pedig éjszakára. Ezek az őrök különös gonddal ügyeljenek arra, hogy az őrizetük alatt álló fertőzött házat szigorú büntetés terhe mellett senki el ne hagyhassa, sem oda be ne mehessen. Az említett őrök lássák el amellett a fertőzött házak részére szükséges és megkívánt teendőket is; amennyiben az őrt bármilyen megbízatással elküldenek, zárja le a házat, és a kulcsot vigye magával. A nappali őr szolgálata este tízig tart, az éjjeli őré pedig reggel hatig.

Betegvizsgálók

Különös gondot kell fordítani arra, hogy valamennyi egyházközségben a jó hírnek örvendő és fellelhető legfeddhetetlenebb erkölcsű asszonyok közül betegvizsgálókat jelöljenek ki, a kijelöltek esküdjenek fel, hogy legjobb tudásuk szerint alaposan megvizsgálják és a valóságnak megfelelően jelentik, vajon a személyek, akiknek testét megvizsgálták, pestisben szenvednek-e vagy másféle betegségben. A ragály kezelésére és megelőzésére kijelölt orvosok pedig a gondozásuk alá tartozó egyházközségekben kinevezett, illetve kinevezendő betegvizsgálókat rendeljék magukhoz, és ellenőrizzék, hogy alkalmasak-e feladatkörük betöltésére, és ha erre indokot látnak, kötelességmulasztásuk miatt vonják őket felelősségre.

A ragály tartama alatt a betegvizsgálóknak tilos bármilyen nyilvános munkát végezni vagy foglalkozást űzni, boltot vagy árudat tartani, mosónőként tevékenykedni vagy egyéb közhasznú szolgálatot teljesíteni.

Seborvosok

Mivel a betegségek megállapítása terén igen sok visszaélés történt, ami a ragály további elterjedésére vezetett, elrendeltetik, hogy betegvizsgálók munkájának támogatására válasszanak és nevezzenek ki rátermett és körültekintő seborvosokat azokon kívül, akik máris a járványkórházban tevékenykednek; osszák fel köztük a Cityt és a város külső kerületeit fekvés szerinti leghelyesebb és legalkalmasabb módon, és mindegyikükre egy meghatározott körzet jusson. Az említett seborvosok a maguk területén a betegvizsgálókkal együtt vizsgálják meg a betegek testét, hogy a baj természetéről a valóságnak megfelelő jelentés készülhessen.

Az említett seborvosok keressék fel és vizsgálják meg mindazon személyeket, akik értük küldenek, vagy akiket az egyes egyházközségekben működő egészségügyi ellenőrök megneveznek vagy hozzájuk küldenek, és ilyen módon derítsék fel, hogy a szóban forgó személyek milyen betegségben szenvednek.

Miután pedig az említett seborvosok kizárólag a ragály körüli teendőkkel foglalkozhatnak, és más gyógytevékenységet nem végezhetnek, elrendeltetik, hogy minden egyes vizsgálatért tizenkét pennyt kapjanak, amelyet vagy a megvizsgált beteg, vagy ha az illető erre képtelen, az egyházközség fizessen ki.

Ápolónők

Ha valamelyik ápolónő a fertőzött házat a pestises beteg halálától számítva huszonnyolc napon belül elhagyja, azt a házat, amelybe költözik, zárják le mindaddig, amíg az említett huszonnyolc nap le nem telik.”

A fertőzött házakkal és a pestisben megbetegedett személyekkel kapcsolatos rendelkezések

A betegséget jelenteni kell.

„A ház ura, mihelyt házában valaki testének bármely részén mutatkozó pörsenésekről, piros foltokról vagy daganatról panaszkodik, vagy más eredetű nyavalyának tulajdonítható ok nélkül súlyosan megbetegszik, a tünetek jelentkezésétől számított két órán belül értesítse erről az egészségügyi ellenőrt.

A beteg elkülönítése

Mihelyt az egészségügyi ellenőr, a seborvos vagy a betegvizsgáló megállapítja valakiről, hogy pestisbe esett, a beteget még ugyanazon az estén, ugyanabban a házban különítsék el, és ha így elkülönítették, és utóbb nem is halna meg, akkor is zárják le egy hónapra a házat, amelyben megbetegedett, minekutána a ház többi lakója megtette a szükséges óvintézkedéseket.

Fertőzött tárgyak szellőztetése

A fertőzött használati tárgyak és ingóságok fertőtlenítése céljából a betegek ágyneműjét és öltözékét, valamint a függönyöket újbóli használatba vétel előtt tűz alkalmazásával és a fertőtlenítéshez szükséges füstölőszerek égetésével meg kell füstölni. A fertőtlenítést az egészségügyi ellenőr utasítása szerint kell végezni.

A házak lezárása

Ha valaki tudottan pestisben szenvedő embert meglátogat vagy engedély nélkül, saját elhatározásából, tudottan fertőzött házba belép, azt a házat, amelyben lakik, az egészségügyi ellenőr által meghatározott időtartamra le kell zárni.

Tilos bárkit elszállítani fertőzött házból, hacsak stb.

Tilos továbbá bárkit elszállítani abból a házból, ahol a ragályban megbetegedett, egy másik városbeli házba (kivéve, ha járványkórházba vagy sátorba viszik, vagy az említett fertőzött ház tulajdonosának egy másik házába, ahol a szolgái laknak); azt az egyházközséget pedig, ahová az átszállítás történt, biztosítsák afelől, hogy a szóban forgó pestises személy gondozásáról és felügyeletéről a korábban említett előírások szerint gondoskodás történik, anélkül, hogy ez a befogadó egyházközségnek költséget okozna, és az ilyen átköltöztetéseket éjjel hajtsák végre. Az a személy, akinek két háza van, jogosult arra, hogy választása szerint az egészséges vagy beteg családtagjait másik házába átvigye, de olyképpen, hogy amennyiben az egészségeseket küldi át, nem küldheti utóbb oda a betegeket, sem pedig fordítva, a betegekhez az egészségeseket; és az átküldött személyeket legalább egy hétig tartsák elzárva és mindenkitől elkülönítve, mert esetleg a ragály tünetei nem mutatkoznak azonnal rajtuk.

Halottak eltemetése

A ragályban elpusztultakat a legalkalmasabb napszakban temessék el, mindenkor napkelte előtt vagy napnyugta után, az egyházközségi gondnok vagy a konstábler belátása szerint, és sohase másként, szomszédoknak és barátoknak pedig börtönbüntetés vagy házuk lezárása terhe mellett tilos a tetemet a templomba kísérniök vagy a fertőzött házba belépniök.

Istentisztelet, szentbeszéd vagy prédikáció ideje alatt ragályban elhunytakat ne temessenek és ne ravatalozzanak fel a templomban. Gyermekeket pedig ne engedjenek sem a templomban, sem a templomkertben vagy a temetőben semmiféle temetésnél a tetem, a koporsó vagy a sír közelébe. Valamennyi sír legalább hat láb mély legyen.

A járvány tartama alatt másféle temetések alkalmából is tilos a nyilvános gyülekezés.

Fertőzött tárgyakat tilos forgalomba hozni.

Tilos bármilyen tárgyat, fehérneműt és ruhadarabot pestises házból kivinni vagy eladni, a házalóknak és ócskásoknak pedig szigorúan tilos öreg ágyneműt vagy ruhát eladniok vagy elzálogosítaniuk, az ócskaruha- és ágynemű-árusoknak börtönbüntetés terhe mellett tilos eladásra szánt áruikat közszemlére kitenniök, és utcára, utcaközre, közútra, átjáróra néző állványokra, kirakatba vagy ablakba akasztaniuk. Ha pedig valamelyik zsibárus vagy bárki más pestises házból a fertőzést követő két napon belül ágyneműt, ruhát vagy más ingóságot vásárol, házát fertőzöttként zárják le, és legalább húsz napig tartsák zárva.

Fertőzött házból tilos bárkit kivinni.

Ha az ellenőrzés hanyagságából vagy más okból kifolyóan pestises személynek sikerülne fertőzött házból kiszöknie vagy magát máshová elszállíttatnia, az egyházközség, amelyből az illető személy eltávozott vagy elvitette magát, mihelyt az esetről értesül, az éjszaka folyamán szállíttassa vissza a szóban forgó fertőzött és szökött személyt annak költségén, és a vétkes személyeket az illetékes tanácsnok utasítása szerint büntessék meg, a fertőzött személyt befogadó házat pedig húsz napra zárják le.

A fertőzött házakat meg kell jelölni.

Valamennyi fertőzött házat jelöljék meg a kapu közepére festett egy láb hosszú, jól látható vörös kereszttel, és a kereszt fölé nyomtatott betűkkel írják a szokásos szavakat, vagyis: »Isten irgalmazz!«, e jelzés pedig maradjon a ház kapuján annak törvényes megnyitásáig.

Valamennyi fertőzött házat őriztetni kell.

A konstáblerek gondoskodjanak valamennyi fertőzött ház zárva tartásáról és őrizetéről, az őr pedig vigyázzon, hogy a házat senki el ne hagyhassa, és lássa el minden szükségessel a házbelieket saját költségükön, ha ki tudják fizetni, közköltségen, ha nem tudják, és a fertőzött ház az összes bentlakók felgyógyulásától számítva négy hétig maradjon zárva.

A betegvizsgálóknak, seborvosoknak, ápolóknak és halottvivőknek szigorúan hagyják meg, hogy az utcákon nyíltan és jól láthatóan három láb hosszú vörös botot vagy pálcát vigyenek, és hogy a saját házukon kívül csakis olyan házba lépjenek be, ahová küldik őket, és kerüljenek minden társaságot, különösképpen, ha megelőzően hivatalos teendőiket végezték.

A ház lakói

Ha egy és ugyanazon házban több személy lakik, és bárki közülük megkapja a pestist, az egyházközség egészségügyi ellenőrének orvosi bizonyítványa nélkül senki, sem egyén, sem család nem hagyhatja el a házat, és nem is vitetheti el a beteget, azt a házat pedig, amelybe a beteg személy vagy a többiek orvosi bizonyítvány nélkül költöztek be, a fertőzött házakhoz hasonlóan zárják le.

Bérkocsik

Gondoskodni kell arról, hogy a bérkocsisok fertőzött személyeknek a járványkórházba vagy máshová történt szállítása után ne használják kocsijukat közfuvarozásra (amiként azt egyes helyeken tapasztalni lehetett), csak miután a kocsit alaposan kiszellőztették, és ilyen szolgálat után öt-hat napig nem használták.”

Az utcák sepregetésére és tisztán tartására vonatkozó rendelkezések

Az utcák tisztán tartandók.

„Elsősorban is szükségesnek találtatik és ezért elrendeltetik, hogy minden háztulajdonos gondoskodjék arról, hogy házának kapuja előtt az utcát naponta felseperjék, és ilyen módon egész héten át tisztán felseperve tartsák.

Az utcaseprők hordják el a szemetet.

Az utcaseprők naponta hordják el a házakban összegyűlt söpredéket és szemetet, és amint eddig is szokás volt, érkezésüket kürtszóval jelezzék.

A szemétlerakodó helyeket a várostól jó messzire kell kijelölni.

A szemétlerakodó helyeket a várostól és a közforgalmi utaktól a lehető legmesszebbre telepítsék át, és se a pöcegödörtisztító, se más ne ürítse ki a szennyet a város környéki kertekbe.

Óvakodni kell a romlott haltól vagy hústól és a penészes gabonától.

Különös gondot kell fordítani arra, hogy sem a Cityben, sem a város bármely más részén ne árusítsanak megbüdösödött halat, romlott húst, penészes gabonát vagy bármilyen másfajta romlott terméket.

A serfőzdéket és a kocsmákat kutassák át, hogy nem találhatók-e ott penészes vagy rothadó hordók.

A város területén tilos sertést, kutyát, macskát, szelíd galambot vagy nyulat tartani, tilos disznókat az utcákon vagy mellékutcákban szabadjára engedni, a kóbor állatokat a törvényszolga vagy más hivatalos személy terelje össze, tulajdonosuk pedig a községi tanács rendeletének megfelelő büntetésben részesüljön; a kutyákat az erre a célra kijelölt pecérek öljék meg.”

Csavargókra és haszontalan összejövetelekre vonatkozó rendelkezések

Koldusok

„Miután felettébb sok panasz hangzott el, hogy a City területén hemzsegő csavargók és kóbor koldusok, akiket a kiadott rendeletek ellenére sem lehetett eddig a várostól távol tartani, a ragály fő-fő terjesztői, ezért most a konstáblerek és az arra illetékes más személyek különös gondot fordítsanak arra, hogy a város utcáin koldusok törvényszabta büntetés terhe mellett ne csavarogjanak, a vétkeseken pedig a büntetést annak rendje-módja szerint szigorúan hajtsák végre.

Játékok

Legszigorúbban tilos mindenféle utcai játék, medvehecc, verseny, utcai éneklés, csatajáték vagy bármilyen más, csődületet okozó szórakozás, a vétkeseket az illetékes tanácsnok szigorúan büntesse meg.

Ünnepélyek tilalma

További rendeletig és engedélyig tilos különösen a városi céheknek mindennemű nyilvános lakomázás, valamint vendéglőkben, sörözőkben és más közös szórakozó-helyiségekben rendezett ünnepi vacsora, az ilyen módon megtakarított pénzt tegyék félre, és fordítsák a ragályban szenvedő szegények javára és segélyezésére.

Kocsmák

Vendéglőkben, sörözőkben, kávéházakban és pincékben a féktelen ivászatokat szigorúan szemmel kell tartani, mert az ilyesmi a mostani időkben közönséges bűn, és amellett a pestis legfőbb terjesztője. A város ősi törvényei és szokásai értelmében este kilenc óra után italozás céljából, az erre az esetre megállapított büntetések terhe mellett semmiféle társaság vagy személy nem tartózkodhat és nem térhet be vendéglőbe, sörözőbe vagy kávéházba.

Ezen rendeleteknek, valamint a jövőbeli tanácskozásoknak alapján szükségesnek mutatkozó más utasítások és előírások jobb végrehajtása érdekében elrendeltetik és meghagyatik, hogy a tanácsnokok, helyetteseik, valamint a tanácstagok szükség szerint hetenként egyszer, kétszer, háromszor vagy többször a maguk területén a szokásos (pestistől mentes) gyülekezőhelyen összejöjjenek, és megtanácskozzák, miképpen lehet a szóban forgó rendeleteket előírás szerint végrehajtani; ami azonban nem jelenti, hogy fertőzött helyen, vagy annak közelében lakó személyek, ha jövetelük aggályosnak látszik, megjelenjenek az említett gyűléseken. Mondott tanácsnokok, helyetteseik, valamint a tanácstagok a maguk területén kiadhatnak más, olyan helyesnek ítélt rendeleteket is, amelyeket a szóban forgó gyűléseken Őfelsége alattvalóinak pestistől való megóvása érdekében közös elhatározással megfogalmaztak.

Sir John Lawrence főpolgármester

Sir George Waterman, Sir Charles Doe seriffek”


Ezek a rendeletek természetesen kizárólag a főpolgármester hatáskörébe tartozó területekre vonatkoztak, de a tanyai és más külterületi egyházközségek és helységek békebírái is hasonló módszereket alkalmaztak. Emlékezetem szerint a mi környékünkön a házak lezárására vonatkozó rendeletet csak később adták ki, mert, mint már említettem, a ragály a város keleti részeire augusztus elejéig nem csapott át, illetve ott még nem dúlt teljes erővel.

Daniel Defoe portréja
Jeremiah Taverner rajza · Michael Vandergucht metszete
Az első kiadás címlapja, 1772-ből

Daniel Defoe (1660–1731) angol író, újságíró. Az angol felvilágosodás egyik nagy alakja. Az első angol regényíró. Több mint 500 könyvet írt. Legismertebb művei a Robinson Crusoe (1719) és a Moll Flanders (1722).

Daniel Defoe: A londoni pestis. Fordította Vámosi Pál. Második kiadás. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1978. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Daniel Defoe A journal of the plague year being observations or memorials of the most remarkable occurences, as well public as private, which happened in London during the last great visitation in 1665. Written by a citizen who continued all the while in London. Never made public before. J. M. Dent & Sons Ltd. E. P. Dutton & Co. Inc. New York, 1961.