Szinte minden geometrikus szobornál felfedezhető egy vezérfonal, amely a szobor vagy sorozat készítését meghatározza. Ez a vezérfonal lehet geometriai transzformáció, lehet egy egyszerű ötlet, egy metódus, a térrel, vagy az anyaggal történő manipuláció, illetve az anyag adta lehetőségek végletes kiaknázása. Azonos vezérfonalakra külön-külön is rábukkanhatnak más-más művészek, a szobrok egyediek, különbözőek lesznek. A továbbiakban bemutatom néhány szoborsorozatom vezérfonalát.
A rajz egy-egy hasáb axonometrikus képként értelmezhető. Az emberi agy az ilyen rajzot önkéntelenül háromdimenziósnak érzékeli. Ahhoz hogy valójában annak lássuk, ami, egy síkbeli ábrának, erőszakot kell tennünk az elménken. Ha ez sikerül, akkor egy egyszerű test általános nézete helyett tekinthetjük egy kevésbé egyszerű test speciális nézetének. Vagyis egy szobor főnézeteként értelmezhető, melyhez harmadik dimenziót rendelhetünk. Ezen az elven készült a következő sorozatom a kilencvenes években:
Szilassi Lajos
A következő sorozat, egy alaptest szimmetria sérüléseiről szól. Az eredeti forma a perforáció csonkolásával szimmetriát veszít, jobbossá és balossá válik, s körüljáráskor saját magát mutatja. További transzformációk során a négyzet alakú sziluett, rombusszá, vagy téglalappá válik. Későbbi fázisban paralelogrammává. Minden egyes lépéssel sérül a szimmetria.
A következő alapötlet arról szól, mi történik, amikor egy kőhasáb, kocka szomszédos lapjait alagúttal kötöm össze. A kocka átfúrásánál a magától értetődő az egymással szemben lévő lapok összekötése lenne.
Az első oldalpár kiválasztása lényegében mindegy, ám a második lyukasztással a szobor szimmetriatörést szenved, el kell dönteni, hogy jobbos, vagy balos variáció készüljön. Bár az alapelv szigorú, a téma meglehetős változatosságot engedélyez. A művelet elvégezhető gömbbel, pontosabban gömbhöz szerkesztett kockával, hasábbal, és bármely általános hatlapú testtel, mely kockából származtatható.
Elkészíthető egy vagy több darabból, valódi áttöréssel, vagy furatok helyett barázdákkal. Míg a szabályos testekkel végzett manipulációnál a második lépés a döntő, az általános testeknél, már az első beavatkozás meghatározza a szobor szerkezetét. A variációs lehetőségek még csak nem is egymás tükörképei.
A továbbiakban még egy sorozat vezérelvét szeretném bemutatni: Ezeknél a munkáknál két alsó elem tart egy harmadikat a levegőben. A rendszer formailag két elemből áll, ám fizikailag három kőből van kifaragva. Erre először a szükség vitt rá, Japánban nem állt rendelkezésemre megfelelő méretű kő. A formai és fizikai kettősség önmagában is izgalmas jelenség, a levegőben tartott harmadik elem jelentéstartalmáról nem is beszélve. A sorozat, meg nem valósult korpusz témájú emlékműtervekben teljesedett ki.
Végezetül egy utolsó vezérfonál: Tizenkét lapú önduális tóruszt vettem alapul. Kicsit belerontottam, és azt figyeltem milyen következményei lesznek a duálisára nézve. Képzeletben megcsavartam a tórusz tetején levő szabályos háromszöget, úgy hogy az alját megint csak képzeletben rögzítettem. Ezután újra megszerkesztettem a tórusz belső és külső lapjait. A tóruszokat alkotó lapok egybevágó, aszimmetrikus ötszögek illetve háromszögek. A testek is elvesztették tükörszimmetriájukat, érdekes módon a duálisuk, saját tükörképük lett.
A szimmetriának ez a sérülése a variációk hatalmas mennyiségét zúdította rám. S ezek a variációk plasztikailag gazdagabbnak bizonyultak az alapesetnél. Arról nem is beszélve, hogy et a téma szinte kívánja a kő használatát. A további szimmetriasértések a rendelkezésre álló kő méretéhez igazíthatók.
Pécsett, 2012. október 9-én
