William Harvey,
avagy egy orvos feltárja titkát

Avar Júlia
orvoslás, orvos, William Harvey, természettudományok

„Hisz minden szó szinte nevemre vall,
Mutatva, honnan s hogy jött, az utat?”

(76. szonett)

Aki Shakespeare neve alatt írt korának legmagasabb szintű oktatásában, képzésében részesült, jól ismerte Angliát, Európát és kedvelte Itáliát. Ennek a tudásnak és műveltségnek a megszerzése csak a leggazdagabbak, a legmagasabb társadalmi körök kiváltsága volt, mert számukra volt elérhető. Felismerte, érezte és át tudta adni a legbonyolultabb, vagy a legegyszerűbb gondolatokat. Aki ezeket a máig idézett sorokat írta ismerte korát, az embert, az élővilágot, a társadalmat, a politikát, a tudományokat és ezek múltját, történetét is. Ismerte a kortárs irodalmat a mondókáktól, a mondákig. Ismerte az égitesteket, ezek mozgását, vizes planétának nevezi a Földet (Téli rege, I. 2.). Beszélt latinul, ismerte Róma történetét, a római és a görög mitológiát, írókat és műveiket, de legfőképpen az embert ismerte. Hamlet, dán királyfi című drámájában különösen sok orvosi tapasztalást ír le:

„Bősz képzetet szül attól minden agy” (I. 4.),

„…minden kis inat

E testben oly rugós keményre edz,
Mint a neméai oroszlán idegje.”
(I. 4.),

gépezetnek nevezi a testet:

„…kedves drága hölgy, míg csak e gépezet az övé leend” (II. 2.),

„…ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót1 neki, az még inkább epesárba2 ejtené.” (III. 2.) ,

„…és te szív, acél
Idegzeteddel, lágyulj oly puhára,
Mint a ma-szűlt csecsemő inai.”
(III. 3.),

„E gyógyszer nyújtja csak beteg napod’.” (III. 3.),

„…Érzésed, az van,

Mert hogy mozognál másképp…” (III. 4.),

„Erem, mint a tiéd, ütenyre vér”3 (III. 4.),

„Csak béhegeszti hámmal4 a fekélyt, Mig láthatatlan terjed a fene”5 (III. 4.),

„Mert mint aszúkór6 dúl véremben az” (IV. 3.),

„Megválva ép eszétől, mely ha nincs,
Az ember írott kép, avagy barom.”
(IV. 5.).

  • 1 ütenyre vér – ütemre ver.
  • 2 aszúkór vagy szárazbetegség – súlyos tüdőbaj, illetve a vele járó vészes sorvadás.
  • 3 tisztító – orvosság, hashajtó. – A szerk.
  • 4 epesár – megsűrűsödött epe. – A szerk.
  • 5 hám, felhám – bőr. – A szerk.
  • 6 fene – fekély, gennyes seb. – A szerk.

A Hamletben írja le a világ tudományos megfigyelésének legjellemzőbb megállapítását is:

„Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
(I. 5.).

A fizikai létezésről, az életről ebben a művében is elmélkedik, kérdéseket tesz fel. Itt említeném a II. Richárd művében leírt sorokat is:

„De akárhol is leszek,

Én sem, és egyetlen olyan sem, aki nem több,
mint ember, nem lesz elégedett semmivel,
ameddig nem könnyebbedik meg
Azáltal, hogy semmi lesz.”
7
(V. 5. Kállay Géza fordítása).

  • 7 Somlyó György értelmezésében:

    „S már semmi sem vagyok; de bármi lennék,
    Se én, se más, ki ember, nem találhat
    Megnyugvást semmiben, míg be nem éri
    Azzal, hogy semmi sem.”


    [And straight am nothing: but whate’er I be,
    Nor I, nor any man that but man is
    With nothing shall be pleas’d till he be eas’d
    With being nothing.
    ]
    A szerk.

Vagy, „a tág idő teátrumában” (Téli rege, V. 3.) filozófiai, de ugyanakkor természettudományos megállapítást is. Az időről a mai napig keveset tudunk és nagy meglepetéseket tartogat számunkra vezető fizikusaink, tudósaink szerint.

A Hamletben számomra érthetetlen az a kíméletlen, kegyetlen hang, maró gúny és igazságtalanság, sőt durvaság, amivel az édesanyját, Opheliát és annak apját sokszor bántja. Aztán rájöttem: nagyon fiatal volt, amikor ezt a drámát írta. A könnyed, ironikus szójátékok, a sziporkázó gúnyolódás és szópárbajok, de ugyanakkor az indulatok fékezhetetlen hevessége és csapongása, néhol a logikátlan, a hetet-havat összehordó beszéd, a teljesen ki- és felforgatott szokások, rend, amiben kedvét leli, mind arra utal, hogy fiatal a szerző. Ebben a művében sok, az életben fontos történésről elmélkedik, de az útra indulások, a megérkezések, és a visszatérések is fontos szerepet kapnak a darabban. A Hamlet 1602-ben jelent meg a nyomdában, ebben az évben tért haza William Harvey Itáliából, 24 éves volt. Azt gyanítom, hogy ott Itáliában egy lány, vagy hölgy rettenetesen összetörte a szívét, ha tudta volna, kit kosaraz ki!

A Machbeth-ből két példa: bordák védik a szívet8, írja és arra az orvosi eljárásra utal, amit ma császármetszésnek hívunk9.

  • 8 „…nyugodt szivem a bordámat veri” (I. 3.).
  • 9 „Macduffot idő / Előtt az anyjából kellett kivágni!” (V. 7.).

147. szonett:

„Lázragyúlt szívem folyton arra vágyik,
Amitől szenved, mindig betegebben;
Habzsolja kórja fenntartó csíráit,
Hogy bágyadt étvágyának hízelegjen.”
.

A VI. Henrikben:

„Plantagenet, te, fiaid s barátid
Több élettel vagytok adósaim,
Mint vércsepp volt apám ereiben.”
, (III. I. 1.),

„Tápláltad volna, mint én, véreden,
Tudnád a kínt, mit én éreztem érte –
Szived legjobb vérét veszíted inkább”
(III. I. 1)

– Margit királyné, (a magzatot táplálja vérrel az anya az anyaméhben).

Julius Caesar:

„Még nincsenek rém- s ábránd-képeid,
Miket az őrgond emberagyba vet”
, (II. 1.),

„Oly drága, mint véremnek cseppjei,
Melyek setét szivemhez ömlenek.”
, (II. 1.),

„Kifejtem előtted minden célomat,
Bús homlokomnak minden képjelét.”
. (II. 1.),

II. Richárd:

„Uram, figyelj, az óra egyre lüktet,
Az inga leng, veri a szívfalam
10
(V. 5.; Kállay Géza fordítása).

  • 10 Somlyó György értelmezésében:

    „Most, uram, minden óra, mely elüt,
    Hangos sóhajjal kondul el szivem
    Harangján”


    [Now sir, the sound that tells what hour it is
    Are clamorous groans, which strike upon my heart,
    Which is the bell:
    ]
    A szerk.

Téli rege:

„Hogyha adni tudtok
Szájára színt, szemébe fényt, kivül hőt,
S ájert belül, szolgállak titeket, mint
Az isteneket.”
(III. 2.),

„A tremor cordis ez: szívem kalimpál” (Téli rege, I. 2.).

A tremor cordis az aritmia, a pitvarfibrilláció latin orvosi kifejezése.

Nemcsak tökéletes költői, de egyben orvosi leírások is. Minden művében az orvosi hivatkozások pontosan írják le a tüneteket, kórképeket. Egy tévedés, az orvostudomány akkori állása szerint, mely nem kisebb bizonyíték:

„Levegő hatolt halálos sebembe,
S a sok kiontott vér erőm veszi.”

(VI. Henrik, III. II. 6.)

Ma már tudjuk, hogy nem nyomul levegő a vér helyére.

Sokan fordították ezeket a műveket magyarra és mindenkinek más tetszik jobban. A fordításnál a szerzővel kell vetekedni és megpróbálni pontosan átadni, amit a szerző írt és érzett. Három példa arra, hogy a szószerinti fordítás, lehet, hogy közelebb vitt volna a szerzőhöz.

Hamlet. Ahol Arany János végetlen birodalom-ról ír (I. II. 2.), ott az eredeti szövegben infinite space szerepel, vagyis végtelen tér. A végtelen tér fogalma ma egyáltalán nem számít különlegességnek, (bár a mai napig vitatott, Einstein-re hivatkoznék) de a Hamlet megírása idején ez több mint szokatlan.

Rómeó és Júlia. Az

„Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át”
(I. 4.; Kosztolányi Dezső fordítása)

sor eredetije

„Drawn with a team of little atomies,

vagyis kis atomok csoportjairól van szó az eredeti szövegben. Természetesen a Démokritosz által megfogalmazott atomok értelmében, nem a mai atomelmélet szerint.

Rómeó és Júlia.

„Hideg borzongás fut az ereimben” (IV. 3.),

„I have a faint cold fear thrills through my veins”.

Veins vénákat is jelent, másik fordító11 az erek és vénák helyett szívet írt.

  • 11 Mészöly Dezső – A szerk.

Shakespeare egy nagyon szegény családból származott, egyetlen kézírása se maradt ránk, még az aláírása se, pontosabban egy dokumentumon láthatók az aláírásai, melyek nem egyformák. 14 éves korában befejezte a tanulást az 1570-es évek Angliájának egyik vidéki iskolájában. Valószínű, hogy nem tudott helyesen írni. Shakespeare összes holmijáról gondos, háromoldalas lista készült és bizonyos tárgyakról (ágy) egyenként rendelkezik, de egyáltalán nem történik benne említés a neki tulajdonított könyvekről vagy kéziratokról, versekről, drámákról, színművekről. Egyetlen eredeti kéziratáról sem tudunk, amely fennmaradt volna.

Darabjaiban olyan nagy számban jelennek meg az orvoslással, a gyógyítással kapcsolatos (gyógynövények, növények ismerete, ezekből párlatok készítése, amit az Ő korában az orvosoknak tanítottak) leírások, hogy azt kell feltételeznem, hogy komoly orvosi tanulmányokat folytatott. Athéni Timon című darabjában a szifilisz tüneteit sorolja fel orvosi pontossággal:

„Légy csak ringyó! Nem szeret, aki használ:
Betegítsd meg mind, akitől gyönyört kapsz.
Éld tavaszodat és rabjaidat rontsd
Fürdőkurára, izzasztásra, bőjtre
12
A rózsás ifjat!


Maradjatok ringyók! […]


Oltsatok aszályt

a férficsontba: rokkantsátok a
Döfő sarkantyut: a hangot az ügyvéd
Torkában, hogy ne rikoltozzon a
Hazug jog mellett; fekély verje a
Papot, ki a hús ellen mennydörög
S ringyókhoz jár: le az orrát tövig!
Orrának nyerge se maradjon annak,
Aki csak a magáét szimatolja
A közjóból! Kopasszátok a göndör
Hetvenkedőt: nyögjön sebeitektől
A sebezhetetlen szájhős! Halálos
Mérget mindenbe, hogy sorvadjon el
A nemző ölet! – Nesztek, még arany:
Rontsatok mást, s ez rontson titeket
És legyen sírotok a fertő!”
(IV. 3.)

  • 12 Fürdőkurára, izzasztásra, bőjtre – nemibetegek korabeli terápiája. – A szerk.

Elemzők szerint, biztosan szifiliszben szenvedett, azért tudta leírni a betegséget. Véleményem szerint, azért tudta leírni, mert orvos volt. Ez a betegség kezelés nélkül, már az elején megtámadja az agyat, így biztosan nem szenvedett szifiliszben. Lear király:

„Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körül.” (III. 6.).

Az V. Henrik drámájában nem hétköznapi, sokszori megfigyelésen alapuló leírását adja egy haldoklónak. Egyik szonettjében azt írja: a hévizek sok kínra adnak gyógyulást, a testet egy gépezethez hasonlítja (1580-as évek!), az agy szüli a képzeletet, az inakat rugós, keményre edzük, állítja. A Rómeó és Júliában azt írja: a lehelet és a testhő jelzi az életet:

„Álmos, hideg nedv nyargal át azonnal
Véred csatornáin: verőered
Természet-adta lüktetése megszűn:
Hő s lélegzet nem mondja már, hogy élsz”
(IV. 1.)

Honnan tudta volna mindezt egy gabonakereskedő, aki Shakespeare volt? A síremlékén gabonás zsákot fogott a kezében eredetileg, amit később faragtak át könyvre. Aki Shakespeare neve alatt írt orvos volt. Egészen biztos vagyok abban is, hogy nem véletlenül írt ennyi orvoslással kapcsolatos tényt a műveiben, ez egy jel, egy útmutatás, hogy felfedje önmagát, azt a zsenit, aki Ő valójában volt.

Ami az angol történelem leírását illeti a darabjaiban nem pontosak, sőt! Nem lehet tudni, hogy a költői szabadságnak, vagy a rossz forrásnak tudhatjuk-e be a nem pontos eseményeket, a történelem szereplőinek nem hiteles leírását, vagy a kitalált eseményeket a műveiben. John Gillinham írja:

„Shakespeare-rel nem az a baj, hogy színművei hemzsegnek a ténybeli tévedésektől – mert bizony hemzsegnek –, és nem is az, hogy teljességgel valótlan eseményeket talál ki, […] Az igazi baj […] nem a részletekben rejlik, hanem Shakespeare értelmezésében […]”
(Gillinham, 10. p.; Pálvölgyi Endre fordítása)

Shakespeare több drámájának témája a Rózsák háborúja és azt az angol történelem legvéresebb időszakának írja le, de ez nem így van. A Rózsák háborújában a trónért folytatott harcban nőket, kisgyerekeket, tizenéveseket gyilkolnak le kegyetlenül és egész családokat végeznek ki felségárulás címén, amikor a leendő király személye csak attól függött, kinek van több katonája, vagy ki nyeri az éppen aktuális csatát. Rokonok, édestestvérek árulták el és gyilkolták egymást a hatalomért. Ezért találják úgy, hogy „több angol vért ontottak ki, mintha kétszer legyőzték volna Franciaországot” – ami, persze nem igaz. VIII. Henrik, Véres Mária és I. Erzsébet uralkodásáról lehet, hogy nem volt szabad írni, de biztosan nem is akart, hiszen I. Erzsébet udvari orvosának lányát vette feleségül, valószínű, hogy az orvosi konzultációkon is részt vett.

Azt viszont érdemes lenne alaposan megvizsgálni, hogy ezeknek a királyoknak a tettei megjelennek-e a darabjaiban, mint például a hűtlenséggel megvádolt ártatlan királynő, vagy feleség (Téli rege, Othello).

Számomra megrázó és valami jóslatnak is beillő a II. Richárd pár sora:

„Szent angol vér trágyázza majd a földet
S álnok tettét késő korok nyögik,
Pogány törökkel kél a béke nászra,
S e békés honban szörnyü háborúk
Kevernek össze majd rokont rokonnal;
Zűr, irtózat, lázongás, rémület
Ver itt tanyát s e hont a Koponyák
Hegyének s Golgotának nevezik majd.”
(IV. 1.).

„Shakespeare azon felfogását, hogy az érzékelés eltompulása vagy felfokozódása hátterében pszichológiai ok állhat, úgy tűnik, nem osztották kortársai.” összegezte Kenneth Heaton, aki a Bristoli Egyetem orvos kutatója, egyúttal szenvedélyes Shakespeare-rajongó és a mester 42 művét elemezte és vetette össze 46, kortársaitól származó művel. Mert nem orvosok voltak – tenném hozzá. Ezt a tünetet gyász és nagyon nagy öröm esetén már magamon is tapasztaltam.

Nemes Csaba Az orvoslás és a test újjászületése a reneszánsz korában című tanulmányában William Harvey kapcsán megjegyzi, hogy Shakespeare barátja volt.

Szonettjeivel kapcsolatban több titkot, rejtélyt kell megfejteni. Az első: ki írt Shakespeare neve alatt, a második: kibe volt szerelmes. És/vagy/is, kit rejt a Mr. W. H. monogram? Miért kellett eltitkolni a költő és szerelmese kilétét?

Igazat kell adjak Oscar Wilde-nak, hogy egy színészbe, (színésznőbe) lehetett szerelmes. Tudjuk, hogy abban az időben férfiak vagy fiúk játszották a női szerepeket is, én azonban adnék egy esélyt annak a filmben is megörökített feltevésnek, hogy egy fiúnak álcázott tehetséges fiatal lányka játszhatott női főszerepeket abban a londoni Globe Színházban.

Színész volt szerelmének, csodálatának tárgya, mert

„Mily lényeg formált, hogy oly árnytömeg,
Millió idegen kép vesz körül?
Mindennek van, mindennek, árnya, egy,
S te kölcsönként szállsz, mindbe, egyedül.”

(53. szonett)

A „Szentivánéji álom”-ban árnyéknak nevezi a színészeket. Ami azonban igazán meggyőz, hogy a színész az, aki közvetítette és mindig közvetíteni fogja a költő gondolatait a hallgatóságnak, aki elvarázsolja minden alkalommal a közönséget:

„Szerető versem lesz emlékműved:
Folyton olvas a jövendő szeme
S jövő nyelvek ismétlik létedet,
Ha elhalt már a ma lélegzete.”

(81. szonett; Szabó Lőrinc fordítása),

„Egész seregnyi ármány élt szivében,
Mely csalni száz alakba öltözék;
Most könnyek árja csillanik szemében,
Majd sápad ájulón, vagy arcza ég,
A mint javára ép kivántaték;
Pirúl ledér szavaknál, szive fájul,
Elsápad a gyászképeken s elájul.”

(A szerető panasza),

„A nevető sir, a siró nevet;
Tökélyi néki oly hatalmat adnak
Hogy ő parancsol minden indulatnak.”

(A szerető panasza)

Ez magának a színészetnek a tökéletes leírása. Odaadó rajongása ez az írónak, amit a darabját megelevenítő színész iránt érez. Ámulat, tisztelet és köszönet, amiért életre keltik az általa leírt sorokat.

Szonettjei; 154 vers az öregedés, az elmúlás leírásával, amit egy orvosnál senki sem ismer jobban:

„Ha vére szárad, s arcára kemény
Ránc-sort gyűjt sok év;”

(63. szonett),

„…fürge

Erein nem süt át, hisz pang, a vér;”
(67. szonett),

„csak béesett szemed kihamvadt mécsét”
(2. szonett; Győry Vilmos és Szász Károly fordítása)

(az idős emberek szeme nem ragyog, minden fényét lassan elveszíti), csak három orvosi leírás a költői sorokban. Szerinte az egyetlen megoldás az öregedés ellen, hogy utódod legyen és ez a gondolat olyan fontos számára, hogy nemcsak a szonettjeiben, de majdnem mindegyik művében leírja, megfogalmazza.

Titokzatos és szép szavak:

„S percre nem jóslok, kijelölve mindnek
A maga dühét, záporát, szelét,
Vagy hogy mi éri fejedelmeinket,
Noha gyakran elém tárja az Ég;”

(14. szonett).

Királyi családok orvosa volt, minden fontos, az országát, az akkori világot érintő eseményről tudhatott.

Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy a színművek között több is van, melyeket más, vagy mások írtak. Nyelvezetük, szóhasználatuk, a kifejező erő hiánya, de a cselekményük, a tartalmuk is sekélyes. Ma már komoly szoftverek állnak rendelkezésre szövegek, írások tanulmányozására, jogi viták eldöntésére, bűnesetek feltárására. Ezekkel az összehasonlító vizsgálatokkal csoportokra lehetne osztani a Shakespeare neve alatt megjelent színműveket, mert úgy gondolom nem az az ember írta A vihart, mint a Hamletet, vagy a Rómeó és Júliát. Rembrandtnak és Caravaggionak, ennek a két festőóriásnak is vannak megdöbbentően újszerű, a korukat jóval meghaladó festményei a hagyományosak mellett. Ezeknél a daraboknál nem erről van szó, arról sem, hogy rossz napja volt a szerzőnek. Az elemzők szerint, A vihar abszurd és még nagyon sok fura elnevezést aggatnak rá, miközben Freudot (!) emlegetik. Nyögve nyelős, átgondolatlan, mintha valaki vért izzadva szeretne hasonlót írni, mint a nagy költő, de nem sikerül neki. Az általa írt remekművek mindegyikébe belecsempészi tudását a világról, a természetről, az orvostudományról. Úgy gondolom, bizonyítékállításom mellett, hogy orvos volt, pszichológusi tudása is, ahogy orvosi precizitással jellemzi szereplőit, megalkotva karaktereiket, vagy leírja helyzetüket és az ezt követő cselekedeteiket, mert sokat tudott az emberi pszichéről és annak betegségeiről, torzulásairól is.

William Harvey a nagyvérkör, a vérkeringés és ebben a szív szerepét először feltáró tudós orvosról annyit tudunk, hogy az angliai Folkestone-ban (Kent grófságban) született egy jómódú középbirtokos család fiaként. Tanulmányait az alábbi iskolákban végezte: The King's School, Canterbury és Caius College, Cambridge ahol 1597-ben baccalaureusként végzett, majd 1602-ig Hieronymus Fabriciusnál tanult a padovai egyetemen. Miután visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Brownt, I. Erzsébet királynő udvari orvosának a lányát. 1609-ben a londoni Szent Bertalan kórház orvosa, a Royal College of Physicians professzora, majd 1627-ben egyik elnöke. Királyok (I. Jakab, majd I. Károly) udvari orvosa. 1629-ben I. Károly utasítására csatlakozott Lennox hercegéhez, elkísérve őt európai utazásaira, így Itáliába is. Járhatott Dániában, így saját szemével láthatta a Kronborg-kastélyt. Shakespeare soha nem hagyta el Angliát. Az angol polgári forradalomban követte Károlyt Oxfordba, ahol a Merton College rektorának nevezték ki. 1654-ben a Royal College of Physicians elnökévé választották, de a felkérést az egészségére való hivatkozással elutasította. 1657-ben agyvérzésben hunyt el.

William Harvey: De Motu Cordis, 1628

Hogy miért kellett eltitkolnia nevét irodalmi alkotásairól nem tudjuk pontosan, de feltételezem, azért, mert az első, a legfontosabb volt számára a gyógyítás és az orvosi kutatás, amit mindenáron folytatni akart és nem lehetett biztos I. Erzsébet támogatásában, ha bevallja titkát. I. Erzsébet nagy birodalmat hozott létre, de kiszámíthatatlan és kegyetlen uralkodó volt, hogy mennyire, ezt Harvey pontosan tudta. VIII. Henrik elválasztotta az anglikán egyházat a katolikus egyháztól, üldözte a katolikusokat, elvette vagy elpusztította a tulajdonukat. Lánya, Véres Mária a protestánsokat irtotta, I. Erzsébet újra a katolikusokat. I. Jakab vallási toleranciát hirdetett, de további rendeletekkel sújtotta a katolikusokat és a Lőporos összeesküvés után az egész országban megtorlások folytak. Elég volt félrészegen egy kocsmában bírálni a királyt, ahhoz, hogy megkínozzák és kivégezzék a családjával együtt. Különösen félelmetes lehetett ez, egy olyan ember számára, aki az egész életét emberek gyógyításának, életek megmentésének szentelte.

William Harveyt a nagyvérkör, a vérkeringés és ebben a szív szerepének felfedezéséért sokan támadták, nem fogadták el az állításait és általánosan csak a XVII. század végére ismerték el felfedezése helyességét. Mercello Malpighi 1661-ben (Harvey halála után) békák tüdejének mikroszkópos vizsgálata során felfedezte a kapilláris vérkeringést. Megtalálta tehát a vér körforgásának William Harveytől származó leírásából hiányzó láncszemet, azt a kapcsolatot, amelynek létezését Harvey ugyan sejtette, de a rendelkezésére álló eszközök segítségével nem tudta bizonyítani.

„Azután boncoljátok fel Regant; nézzétek meg, mi forog szíve körül.” (Lear király, III. 6.)

Azonban hasonlóan nagy, ha nem nagyobb orvosi felfedezést tett elméletével az embriológia területén. Támogatta az arisztotelészi elméletet, miszerint az embrió fokozatosan alakul ki, és a korai stádiumban nem rendelkezik a kifejlett egyed jellemzőivel. Tyúktojásokon és szarvason végzett kísérleteket. Feltételezte egy emlőstojás meglétét is és őzek tucatjait boncolta fel a Hampton Court-i királyi vadászparkban, abban a hiábavaló reményben, hogy sikerül találnia egyet. Ezen lehet mosolyogni, de a megtermékenyített petesejt, a zigóta mikroszkópos felvétele előtt jóval, azon a véleményen volt, hogy az egész emberi szervezet előképe már megtalálható a tojásban és a magban (későbbi nevén a pete-, illetve ondósejtben). Ezzel a felfedezésével a modern epigenetikus felfogás megalapítójának mondható az 1600-as években.

„S érzéd a kínt, mit én szenvedtem érte,
S tápláltad őt, mint envéremmel én”
(III. I. 1)

– Margit királyné, (a magzatot táplálja vérrel az anya az anyaméhben). Ezeket a mondatokat nem Shakespeare írta, ezeket a mondatokat William Harvey írta, úgy gondolom.

Halála után ismeretlen eredetű tűz gyulladt a házában és a kortársak sajnálkozása szerint felbecsülhetetlen mennyiségű és értékű kézirata semmisült meg, szinte lehetetlenné téve kilétének, halhatatlan gondolatainak megfejtését és a még közzé nem tett felfedezéseinek, írásainak megismerését, hogy teljességében láthassuk azt az embert, akihez mérhető író kevés született eddig még a földön. Egészen biztosan írt emlékiratot, mert nagy kor, nagy embere volt, aki messze előre látott, talán odaadta valakinek, ha csak egy részét is a visszaemlékezéseinek. Ezt kellene megtalálni!

William Harvey: De Motu Cordis, 1628

Az idézett művek fordítói

(Ahol a fordító nem az alábbi listából való, feltüntettük a fordító nevét.)

  • A szonetteket Szabó Lőrinc fordította
  • A vihar: Babits Mihály fordítása
  • Athéni Timon: Szabó Lőrinc fordítása
  • Hamlet, dán királyfi: Arany János fordítása
  • II. Richárd: Somlyó György fordítása
  • Julius Caesar: Vörösmarty Mihály fordítása
  • Lear király: Vörösmarty Mihály fordítása
  • Macbeth Szabó Lőrinc fordítása
  • A szerető panasza: Győry Vilmos fordítása
  • Rómeó és Júlia: Nádasdy Ádám fordítása
  • Szentivánéji álom: Arany János fordítása
  • Téli rege: Kosztolányi Dezső fordítása
  • VI. Henrik: II–III. rész Németh László fordítása
  • VIII. Henrik: Weöres Sándor fordítása

Az idézetek forrásai:

  • William Shakespeare összes drámái I–IV. Budapest: Magyar Helikon, 1972. (Helikon klasszikusok.)
  • John Gillinham: A Rózsák Háborúja. Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1985.
  • Kállay Géza: „Bomlott húron tört ütemidő”. Nyelv és idő élete és halála Shakespeare II. Richárdjában. = Élet és halál Shakespeare életművében. 400 éves jubileum. Szerkesztette Almási Zsolt, Fabiny Tibor, Pikli Natália. Budapest: Reciti Kiadó, 2017. 15–30. p.
    https://mek.oszk.hu/19500/19594/19594.pdf
  • Shakespeare: Szonettek. Fordította: Szabó Lőrinc. Szeged: Szukits, 1993. (A líra gyöngyszemei.)
    https://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.pdf
  • Wiliam Shakespeare: Szonettek, verses művek. Fordította: Győry Vilmos, Lőrinczy Lehr Zsigmond, Szász Károly. Budapest: Ráth Mór, 1880.
    http://mek.oszk.hu/04600/04614/html/
William Harvey portréja
Daniël Mijtens · 1627 körül · olaj, vászon · National Portrait Gallery, London
Forrás

Elektronikus kézirat.