„A vers szerzője a magyar irodalom méltatlanul elfeledett XX. századi klasszikusa. Életében sokat szenvedett, a halálát okozó hematológiai betegség sajátosan jelenik meg költészetében…”

„A harang sajátos mechanikai lengőrendszer, lényegét tekintve egy ún. kettős inga. Méretei és felfüggesztésének módja oly nagymértékben befolyásolják működését, hogy pl. a kölni dóm nagyharangján végzett vizsgálatok szerint a harang akár néma is maradhat, ha a harangnyelv súlypontja egybeesik a harang ún. lengésközpontjával…”

„A sörkészítés részletes technológiájának játékos allegóriáját afféle horror-paródiaként olvashatjuk az alábbi költeményben…”

„A világirodalom s annak hazai folytatása és kiegészítése a magyar irodalom, minden korban bizonyos irányok vonalát követte, különösen a formanyelv s a műfajkeretek tekintetében. Egységes divatok alakultak ki, úgyszólván mindenkire kötelező hangnem és lelki beállítás, s ezeket aztán az irodalomtörténész s a közízlés szempontjából jellemzőnek érezvén, róluk neveztük el az egymásra következő kultúrkorszakokat…”

„Az alábbi dalszövegnek – talán a szövegíró szándéka ellenére – sajátos hangulatot kölcsönöznek az általános relativitáselmélet terminológiáját felidéző kifejezések…”

„Ma különben borotválkoztam és hajat vágattam és a szabálytalan görbékre vonatkozó fejtegetéseimmel erős lökést adtam a geometriának. Felfedeztem, hogy a geometriában hogy jön létre az abszolut zérus, mint a zérus-értékek limese. Leider, hölgy vagy, sőt mi több, szőke haját szaggató, igy hát te nem értesz ehhez.”

„A költészetben nem csupán a tudomány és a technika fejlődésének dicsőítésére, hanem az új eredmények helytelen alkalmazásából eredő társadalmi problémák keltette szorongásra is bőven találunk példákat…”

„Bizonyára mindenki akinek megakad a szeme a »Minden relatív« címen, megsejti, hogy Albert Einstein relativitáselméletéről lesz szó. Remélhetőleg az még tovább fokozza az érdeklődését, hogy a címlap alapján egy képregényszerű feldolgozás kínálja magát. És valóban így is van!…”

„Már jó néhány éve szerepel kollégánk, Jean-Pierre Petit tudományos kutató, az Aix-en-Provence Egyetem számítóközpontjának igazgatóhelyettese sajátos humorú képregényeivel a külföldi könyvpiacon. Műveinek témája, vagyis a kötetek címei (némi magyarázattal): »Geometrikon« (a Riemann-terekről, »Repüljünk!« (a szubszonikus repülés hidroaerodinamikája), »Informágia« (az információ és adatfeldolgozás úgyszólván mágikus fogásait segítő számítógépekről)…”

„Galilei Pythagorászt tekintette az antikvitás legnagyobb filozófusának; de élete végéig Arkhimédészt tartotta mesterének, mivel tőle merítette ifjúkori tájékozódását saját matematikai és mechanikai széttekintésében.”

„Bármennyire is heterogén alkotásnak tetszik Mórának e sorozatban együtt megjelenő két kötete, mert műfajilag – persze csak általánosságban – a »Fele sem tudomány« darabjai inkább az esszé-szerű értekezéshez, az »Utazás a földalatti Magyarországon« darabjai pedig inkább a zsánerkép-szerű rajzhoz közelednek, mégis abban megegyeznek, hogy témájukat a tudományok tárházából merítik, s így azokkal a Móra-kötetekkel tartanak rokonságot, amelyekben az író a tudományokkal való foglalkozás közben szerzett intellektuális élményeit dolgozta fel…”

„Egy szobatudós (persze német) fejébe vette, hogy jelekkel kellene beszéltetni az emberiséget. A nyelvtanítás nehézségei mind elesnének, népek eggyé forrnának – egyszóval igen sok hasznos háramlik ebből a világra. Mindenekelőtt tehát csinált egy rendszert (mert tudósnál, hiába, a rendszer a fő!), s elhatározta, hogy ennek tökéletesítése végett elutazik különféle népek mozdulatait és taglejtéseit tanulmányozni…”

A tankönyv matematika szakos tanárjelöltek és tanárok számára készült, de haszonnal forgathatják mindazok, akik érdeklődnek a matematika iránt és legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek.

„Az időt ugyanúgy kell tárgyalni, ahogy a teret tárgyalták. Axiómákat állítottak fel – valamint elemi megállapításokat és elemi sejtéseket, amelyek meghatározott körülményekhez vagy megszorításokhoz kapcsolódva megteremtették egy tiszta Tudomány – területét és tárgyát.”

„Az idő és tér mindig foglalkoztatta az embert. Az alábbi részlet XX. századi írója éppúgy töprengett rajta, mint kétezer esztendő sok más gondolkodója. A történelem során a térre és időre vonatkozó tudományos ismeretek fejlődése váltotta ki a legnagyobb izgalmat a nagyközönség körében, a leghevesebb reakciót a visszahúzó erők részéről…”

„Bern városára leszállt az éjszaka, az utcák elcsendesedtek. A szabadalmi hivatal irodájában az ifjú Einstein asztalára borulva alszik. És álmodik. Az időről álmodik. »Meg akarom érteni az időt, mert közel akarok kerülni a Nagy Öreghez« – árulja el barátjának. Egyik álmában az idő olyan, mint egy kör, és minden újra meg újra megismétlődik. Egy másikban jelen nincs is, csupán jövő. Aztán meg az idő visszafelé folyik, vagy előre meghatározott, vagy három dimenziója van. És mi van akkor, ha az idő megáll? És ha megdermedünk életünk legszebb pillanatában? Milyen az, amikor az idő különböző helyeken más-más sebességgel halad?…”

„A Természet jelenségeiből az anyag mozgástörvényeit olvashatja ki a kutató. Mikor azonban megfigyeléseiről és következtetéseiről másoknak beszámol, többek között azért, hogy objektivitásáról (a megfigyelő személyiségtől független voltáról) meggyőződjön, emberi nyelvet használ. A nemzetközi tudományos nyelv (legyen az latin, angol vagy a genfi nomenklatúra) érdekes ötvözete a szabatosságra törekvő tudományos racionalizmusnak, a félreértéseken át vezető tudománytörténetek és a kutatóintézetek népi ízeket felvillantó slangének…”

„Az Európa Könyvkiadó Mérleg könyvek sorozatában, 1997-ben jelent meg a »Füzetek« című kötet. Paul Valéry monumentális naplójából, amelyben elképesztő mennyiségű matematikai és természettudományos témájú bejegyzés található, Somlyó György válogatott, és a fordítás is az ő munkája. Az alábbi válogatás a kötet idevágó (azaz matematikai, fizikai és biológiai témájú, illetve ezekből a tudományokból kölcsönvett metaforákkal operáló) szövegrészeit teszi közzé…”

„Ha a Törvényszék csupa kitűnő filozófusból állna, akkor nagyon bántana, Uram, hogy elítéltek; de én azt hiszem, ezek az igen tisztelt bírák igen kevéssé értik Newtont és Locke-ot. Amiért nem kevésbé tiszteletreméltóak…”

„Az első jelentős ügyet, amelynek ügyvédi hírnevemet köszönhettem, meglehetősen érdekes körülmények között vállaltam. Megérkezett Párizsba Franklin Benjámin, hogy a francia nemzet segítségét kérje a szabadságukért küzdő amerikaiak számára. Az ügy amelyet védelmezett olyan nemes volt, a nép pedig annyira lelkesedett az Újvilág hősi harcáért, hogy mindenki érdeklődéssel tekintett Washington barátjára…”

„Soha nem voltam Darwin teóriájának helyességéről inkább meggyőződve, mert miért ne hinnők, hogy az egész emberiség a majmok vagy más emlősállatok tökéletesülése által támadt, miután az emberek között annyian még most is alig emelkedtek a marhaságnál magasabbra.”

„A »Fakutya-jelenség«, melyet 1978-ban véletlenül fedeztek fel, valamint a »rinocérosz-látás« két, a tárgyak látszólagos eltűnésével kapcsolatos, ugyanakkor furcsa vizuális sajátosságokkal bíró jelenség. Az első esetben egyidejűleg két képet nézünk, tükröt tartva az egyik szemünk elé. Ha az egyik képben valami megmozdul, akkor a másik eltűnhet néhány másodpercre. Olykor azonban ez a törlés nem teljes…”

„Ha van olyan, hogy örömzene, miért ne létezhetne örömtévézés is? Ilyesmi annak jut eszébe, aki a »Repeta«, Közép-Európa egyetlen élő (oktatási, avagy ismeretterjesztő) magazinjának délutáni vendége volt. Én vendégük voltam, alig egy hete, tehát eszembe jutott…”

„Nemrégiben a »The World of Mathematics« című tanulmánygyűjtemény tartalomjegyzékét fordítottam. A 133 címből néhány igen kemény diónak bizonyult. Például, a The Lever of Mahomet (Mohamed emeltyűje) fantáziacím valójában egy mechanikai feladatot takart. Az egyik furcsaság a Cycloid Pudding volt…”

„Maximilien Robespierre (1758–1794), a leendő néptribun, a nagy »Megvesztegethetetlen« 1785-ben, egy esztendővel a »Figaro házassága« történelmi nevezetességű bemutatója után, amelyről Napóleon utóbb azt mondotta, hogy »ez már a menetelő forradalom volt«, még szülővárosában, Arrasban ügyvédeskedett, és kacifántos tyúkpörökkel szerzett magának jogászi hírnevet…”

„Az a bizonyos história Archimedesszel ugyanis nem egészen úgy történt, ahogyan megírták; igaz ugyan, hogy megölték, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, de nem felel meg a tényeknek, hogy házába egy fosztogató római katona tört volna be és Archimedes, mértani rajzaiba merülve, haragosan rámordult, hogy: »Ne bántsd a köreimet!«…”

„Az Erő nem oka a’ rossznak. Valamennyi mívelettyei számhoz, teherhez és mértékhez vagynak igazolva. E’ három szerént történt a’ teremtés-is. Galilei’, Kopernik’, és Newton’ segítségűl-hívása. Az egész munkának sommás képe…”

A Ponticulus olvasói olykor joggal kifogásolják, hogy a feladatok túl nehezek. Az alábbi humoros példával azt szeretném bemutatni, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Igaz, ilyen teljesítményhez legalább Neumann Jánosnak kell lenni… – A szerk.

„Ez a kis kötet sok-sok párhuzamosságból nőtte ki magát. A nyolcvanas évek végén itt a hazai lapályon, ahonnan állandóan távoli hegyekre függesztjük tekintetünket, véletlenül közelebbre tekintve észrevettük, hogy pszichológusok, matematikusok, biológusok, orvosok, számítógépesek párhuzamos építkezéseket folytatunk. Mind a megismerés általános tudományát, a cognitive science-et szeretnénk meghonosítani.”

Az alábbi regényrészlet szereplője egy autista kisfiú. Érdekes megfigyelni, hogy a szerző milyen mesterségbeli tudással kerüli meg a betegség szokványos ábrázolásait: az érzelmekre közvetlenül hatni próbáló megoldásokat (lásd pl. Dustin Hoffman kitűnő alakítását a „Rain Man” [Esőember, 1988] című filmben), illetve már-már a pozitivizmust felidéző tünetismertetéseket (lásd némely orvosi szak- és ismeretterjesztő könyveket). Az objektivitásra törekvő távolságtartás ellenére, a szerző a különleges helyzet bemutatása és a filozofikus tárgyalásmód segítségével megrázóan ábrázolja a beteg ember teljes kiszolgáltatottságát… – A szerk.

„Azt, hogy a fénykép-megörökítés minden esetben a potenciális ellenőrzés eszköze lehet, már akkor fölismerték, mikor a fényképezés még gyermekcipőben járt…”

„…a tulajdonképpeni harangozáson kívül a magyarság még más harangszót is ismer, ismét a hasonlat révén különböztetve, és ez nem más, mint bizonyos békaszó amelyről azt mondja: »a békák harangoznak«. A »brekegés« más rendbe tartozik, amelyre majd rákerül a sor; egyelőre elég annyi, hogy az nem népies magyar, mert kétségkívül az Arisztophanész »brekekex« – (βρεχεχεξ) – szólamától ered. A magyarnak a béka – ha nem harangozik, akkor »kuruttyol«…”

„Kedves Barátom, bizonyára nem azért hívtatok meg a Kossuth-klubbeli vitátokra, hogy négy órán át a falnak lapultan hallgassam a felszólalókat, s elmenőben, a lépcsőházban vessek oda egynéhány megjegyzést. De mért tagadjam: le is hangolt a vita. Mindarról, amiről szó volt, rég s rengeteget írtam…”

„Úgy mondják, hogy ami ijesztő ebben a címben van, az a természettudomány kétszerkettője. Anélkül nincs fizika, nincs kémia, nincs mechanika. · De azért nem kell megijedni, mert semmi szándék sincs tőlem messzebb, mint valami fizikai vagy mechanikai cikkely szerkesztése. Ezirányú tevékenységem abban merül ki, hogy mikor jókedvem van, akkor a bicskámmal akarom életre szurkálni az állandóan betegeskedő zsebórámat. Kémiai ismereteim odáig terjednek, hogy nem jó az embernek tintaplajbászt venni a szájába, míg meg nem kopaszodik, mert az illetékes kezek mindig az ember haján vesznek elégtételt a tönkretett zsebkendők miatt. A fizikából meg annyit tudok, hogy mikor a föld vonzóereje a cseléd kezéből kivonzza a poharat, akkor mindig villámlik, és ha a szervizből való pohár követi a szabadesés törvényét, akkor már csattan is…”

Először Paul Valéry naplója miatt kerestem meg. A „Füzetek” számos részlete beleillett Ponticulus Hungaricusba. Somlyó, aki Kossuth-díja révén tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának, megengedte a könyv matematikához, fizikához és biológiához kapcsolódó szövegrészeinek másodközlését. Eközben, szóba került a matematikához való viszonya… – A szerk.

„tudná a prímek sűrűségéről
Elemi úton, ahogyan szerinte köll,
Belátni, mint SZE. J. Ö., hogy log n / n.
SZE. J. Ö., mormolja egyre log log n,
Hogy minden igaz legyen.”

„Nincs véletlen felfedezés. Az új természeti igazságnak előtte jár gondolkozásunk természete; a véletlen elolvad annak a kezén, aki nem várt rá. A felfedezés hasonlít ahhoz, aki felfedezte, hiszen ez a hasonlatosság volt a kulcs hozzá. Akármily »kollektív«-nek hisszük a tudományt, tudásunk gazdagsága tulajdonképp a humánum gazdagságát fejezi ki. Korányi Sándor fényes példa, hogy egy szellemi alkat mint talál rá arra a darab természetre, melyet csak ő közelíthet meg s az érdeklődés új formái hogy bővítik ki ismereteinket. Van valami egy tudós természete és elmélete közt, amit előelméletnek lehetne nevezni. A tényekbe még nem kapaszkodott bele, de már felismerhető rajt az elmélet dinamikai váza, mint egy mértani alakban a kristályosodás szelleme…”

„Nemrégiben, a »Doktor Faustus« újraolvasása alkalmával furcsa szövegrészre lettem figyelmes. A kötetben, amely Szőllősy Klára fordításában 1977-ben jelent meg az Európa Kiadónál az alábbiak olvashatók a 326–327. oldalon…”

„Maró, szennyes füst. Mint kiderül, egy nyomorúságos, ütött-kopott vaskályha füstje. A vaskályha szegényes padlásszobában áll, amelyben Pasteur, a kis kémikus tengődik, huszonkét neveletlen gyermekével, ahogy a kémikusok azelőtt mindig szokták. A szoba egyetlen dísze a greenwichi gyárból kölcsönkért csillagvizsgáló, amelyen Pasteur egy marsbeli bolha élősdi poloskáit, a parányi Furunculus Asiensis-eket tanulmányozza. Látni a bolhát nagyítva, amint vakaródzik, mert csípik a poloskák…”

„Szerzőnk, darabját a szofisták kigúnyolására írta, de furcsa módon éppen Szókratész szerepel gúnyolódásának célpontjaként; az a Szókratész, aki maga is harcolt a szofisták ellen. Úgy mondják, ezzel a darabjával hozzájárult Szókratész elítéltetéséhez. Még érdekesebb azonban az a körülmény, hogy a darab néhány gúnyosnak szánt sora sokkal közelebb hozza Szókratészt a mai fizikushoz, mint Platón legszebb dialógusa…”

„A matematikatörténeti munkák túlnyomó többsége a matematikai tört-fogalom legrégebbi irodalmi előfordulási helyeként Homérosz »Íliász«-át jelöli meg, amely feltehetően a Kr.e. 8. században keletkezett, és valószínűleg a Kr.e. 6. században jegyezték le…”

„Emlékezetem tartalmazza még a számok és a kiterjedések fogalmait és rengeteg szabályát. Ezek egyikét sem testi érzékeim tuszkolták beléje. Hiszen színük, hangjuk, szaguk, ízük nincsen és nem is tapinthatók. Hallottam ugyan az e fogalmakat jelző hangos szavakat, midőn beszéltünk róluk, de más a kiterjedés és a szám fogalma. A szavak másképpen csendülnek görögül, másképpen latinul, a fogalmak azonban sem nem görögök, sem nem latinok, sem nem tartoznak semmiféle nyelvhez…”

„Amikor a közigazgatási bizottság tagja voltam [éveken át, a londoni St. Pancras kerületben], ellenőriznem kellett a Közegészségügyi Tanács számláit. A dolog egyszerű volt: átvizsgáltam és jóváhagytam úgy minden tizedik kifizetett számlát, s ugyanezt csinálták tagtársaim is, így azután éppen elég számla került ellenőrzésre ahhoz, hogy a csalás nagy kockázattal járjon…”

„Az igazság az, hogy sok olyan nagyon költői, nagyon drámai érzés van, amelyet puszta szavakkal nem lehet kifejezni – mert a szavak a gondolatot, nem pedig az érzést váltják aprópénzre –, de amelyet nagyszerűen ki lehet fejezni zenével…”

„Hiszékenységünk óriási, de azért nem végtelen, s amit e téren nyújtani tudunk, azt teljesen igénybe is veszik a médiumok, látnokok, tenyérjósok, hittel-gyógyítók, pszichoanalitikusok, ingersávkutatók, a hivatalosan elismert és el nem ismert mindenféle gyógymódok hirdetői, a csillagjósok, a csillagászok, akik azt mondják, hogy a Nap majdnem száz millió mérföldnyire van tőlünk, és hogy a Betelgeuze [Az Orion csillagkép egyik csillaga] tízszer akkora, mint az egész világegyetem, a fizikusok, akik a Betelgeuze ellensúlyozására az atom hihetetlen parányiságáról beszélnek, és egy sereg más csoda-kufár akiknek a hihetetlen tanain harsány kacajra fakadt volna a középkor…”

„Önök most készülnek megünnepelni Galilei nagyszerű »Dialogo sopra i massimi sistemi del mondo« című műve kiadásának 350. évfordulóját. Ez alkalomból szükségesnek érzem, hogy közöljem: az egyház a Galilei-ügy során és utána olyan tapasztalatokat szerzett, amelyek elvezettek egy érettebb szemlélethez, és a tekintély helyes alkalmazásának pontosabb belátásához. Megismétlem Önöknek, amit a Pápai Tudományos Akadémián mondtam 1979. november 10-én. Remélem, hogy az őszinte együttműködés szellemével áthatott teológusok, tudósok és történészek a Galilei-ügyet a kellő mélységgel elemzik majd, és a bármelyik oldalon elkövetett hibák feltárásával csökkentik azt a bizalmatlanságot, amely sok elmében még mindig a tudomány és a hit közötti összhang akadályát képezi.”

„Ami azokat illeti, akik nem állítják nyíltan, hogy [a Teremtő] testtel rendelkezik, ám ragaszkodnak ahhoz, hogy mozog, vagy pihen, vagy haragszik, vagy elégedett, vagy más ehhez hasonló [cselekedetet tulajdonítanak neki], ezzel valójában, ha nem is a szavak szintjén, de átvitt értelemben testi mivoltát támasztják alá…”

„Minden olyan fa, mely úgy búvik napfényre, magától,
terméketlen; azonban erős, viruló fakadása,
mert a talajt áthatja az ős-természet. E fajtát
oltsa be, vagy gödröt vájván tegye máshova bárki:
veszti legott vad voltát, és gondozva gyakorta,
tetszésedre hamar méltat minden nemesítést.”

„Mindenekelőtt rá kell mutatnunk arra, hogy az egyiptomi, a mi fogalmainkkal ellentétben a domborművet nem számította a szobrászati alkotások közé, a festménnyel és rajzzal érezte egylényegűnek. A magas domborművet az egyiptomi művészet jóformán egyáltalában nem alkalmazta, e dombormű domborodása úgyszólván csak milliméteres lehetett (lapos dombormű). A domborművet rendszerint színezték…”

„Feltétlenül a szórakoztató olvasmányok közé sorolandók a nagy tudósokkal készített interjúk. Persze csak azok, amelyek a legszélesebb nagyközönséghez szólnak. Vegyünk például egy matematikust. Miután megismertük gyermekkorát, pályaválasztásának körülményeit, továbbá – per tangentem – szakmai érdeklődését és tudományos karrierjét, óhatatlanul bekövetkezik az a pillanat, amikor a riporter számára (is) nyilvánvalóvá válik, hogy nem sikerült az alanyt közel hozni a célközönséghez. Ekkor kezd a dolog érdekessé válni…”

„Pont az, melynek már részét felfogni se tudnád,
megnyújtod, s karcsú egyenes fut bármely irányban.”

„Székhelyet teremtett az isteneknek.
Csillagkép-hasonuk gyanánt a Lumasi-csillagokat
az égre fölszegezte.”

„Itt járt Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes. […] Nagyon érdekes volt, amit egy Rényi Alfréd-cikkről mondottak. Hogyha nem foglalkozott volna információ-elmélettel, írja Rényi, soha rá nem jön, hogy egy verssor vagy versszakasz rengetegszer több közlendőt tartalmaz, mint egy ugyanolyan terjedelmű távirat. Hát én meg azt mondtam, hogy ez nagyon is természetes, mert a verssor, az zenél, és amellett olyan, mint egy zenekar…”

„…példa nélkül állóan hatalmas európai körútján jól megfigyelhető az atyai program és szándék. Fiával megismételteti – kibővítve! – azt az utat, amit vele járatott végig a történetíró […] János és egyben a sajátjához hasonló, korszerű, európai szintű műveltséget próbál vele szereztetni. Ezért vág útnak az ifjú […] 1691-ben Bécsen és Boroszlón keresztül, hogy eljusson a század kiemelkedő tudományos rangú protestáns német és holland egyetemeire; ezért járja be – frankfurti és franekeri tanulmányai befejeztével – Németországon és Hollandián kívül Svédországot, Dániát, Angliát, Belgiumot, Svájcot, Olaszországot, Ausztriát és Lengyelországot…”

„Ez könyvem témája, Charles Darwin alapvető gondolata A fajok eredetének 1859-ben való publikálásának pillanatától fogva heves reakciókat váltott ki, amelyek a bősz elutasítástól a vallásos lelkesedéssel egyenértékű extatikus követésig terjedtek. Darwin elméletét barát és ellenség egyaránt tévesen ábrázolta és egyaránt visszaélt vele.”

„Kirchhoff egyes művei rendkívül szépek. Szépség? – hallom a kérdést. Nem menekülnek-e onnan a gráciák, ahol integrálok nyújtogatják nyakukat? Szép lehet az, aminek a legcsekélyebb feldíszítéséhez sincs ideje a szerzőnek? De igen, éppen ezzel az egyszerűséggel minden szó, betű, vessző nélkülözhetetlenségével kerül az összes művész közül a matematikus legközelebb a világok alkotójához; mindezek olyan fenséget kölcsönöznek neki, amelyhez hasonlót legfeljebb a szimfonikus zenében találunk…”

Die Ballade vom armen Epsilon · Ballada a szegény Epszilonról
Physikalischer Reihenstolz · Fizikai sorok büszkesége
Der Häufungspunkt · A torlódási pont
Die Ballade vom ehrgeizigen Pol · Ballada a becsvágyó pólusról

„A kisgyermekkori élményeimet kiegészíti az óriási nagy üstökös, mely nyáron, 1856. vagy 57-ben a Kis-szebeni óratorony fölött képződött, de éjfél felé a világító csóvája az égbolton végighúzódott, s fényes csillaga pedig házunk fölött ragyogott. E tünemény álmaimat soha nem látott tájakkal ébren tartotta, a valóságot pedig az éghez irányította. De mert gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam, a természetet tanulmányoztam…”

„Brassaï Zoltán (eredeti nevén Halász Gyula) magyar származású francia fotóművész 1931-ben készült képén egy gyönyörű, műterem befűtésére is alkalmas kályhát látunk, melynek megnövelt fűtőfelülete (felső kétharmad rész) gondoskodik a keletkező égéstermékek magas hőmérsékletének hasznosításáról…”

„A név írásmódjából még a kevésbé tájékozott olvasó is megsejtheti: itt bizony nem az olasz futballiga egyik csapatáról lesz szó. Sajnos, már 55 évvel ezelőtt, a bíztatás is elvesztette aktualitását…”

„Beültek az Apostolokba. A kiváló fizikus egy pohár vermutra vágyott, Szilágyinak sörre volt gusztusa. Aztán mégis másképp alakultak a dolgok. Persze, a kiváló fizikus megmaradt a vermutjánál, mert a tudomány nem fér össze szeszélyes rögtönzésekkel, kósza ötletekkel; Szilágyi viszont, ez a haspók, ha ételt látott maga előtt, nem ismert megállást…”

„4. kérdező: Két dolgot szeretnék tisztázni. Létezett-e a Hamlet mint színdarab Shakespeare elméjében? Ha, igen, akkor egyidejűleg létezett-e mind a 3., mind a 2. világban?”